Képzőtlen magyar apanév, amelyet azonos szn.-ű leszármazottak kaphattak meg megkülönböztető névül. Több név egybeesése lehet. {CsE:Bencze} {RMCsSz:Bence,Bencse}
1. A tkp.-i Bence szn. a Vince szn. alakváltozata, mert a lat. Vincentius (< lat. vincens ’győző, aki győz’ + apanévképzői szerepű -ius) egyházi személynév a Vincenc formán kívül Bincenc alakban is magyarosodott. A lat. v- > m. b- változáshoz l. még viola > ibolya. A köznapi használatban mindkét változat lerövidült Vince, ill. Bince formájúvá, majd ez utóbbinak a hangrendileg teljesen kiegyenlítődött Bence alakja lett az terjedtebb. A két név szétválását elősegítette, hogy a teljesebb Bincenc forma elavult, és így eltűnt az köztük lévő etimológiai kapocs. Ezzel párhuzamosan a Bence nevet (már a XVI. sz.-tól) a Ben- kezdetű nevek (Benedek, Benjámin) becézőjének fogták fel, míg a Vince i-jét megtartotta a lat. Vincentius névvel való élő kapcsolat.
2. Néhány esetben lehet a m. Bencse csn. betűejtéses változata is. A XV–XVI. sz.-ban ugyanis a cz betűkapcsolat /cs/ ejtést is jelölhetett a szokásosabb /c/ mellett, így a Bencze íráskép gyakoribb olvasatán alapuló /bence/ ejtésmód néha kiszoríthatta az eredetibb /bencse/ formát. A Bencse csn. is képzőtlen apanév az azonos szn.-ből, amely a Ben- kezdetű nevek – elsősorban a Benedek (< lat. Benedictus tkp. ’áldott’ v. ’jónak mondott’), ritkábban a Benjámin [< héb. בִּנְיָמִין (Binəyāmîn) ’a dél fia’ v. ’a jobb kéz fia’] – rövidülésének származéka r. m. -cse összetett kicsinyítő képzővel.
Írásváltozatok: Bence, Bencze, Bentze.
Hozzászólások