A Jánószky család tagjairól tudjuk, hogy mindig a vagyonosabb származású családok törzséhez tartoztak. Eredetileg a gömöri Jánovce (Gömörjánosi) [valójában m. Jánosi, ritkábban Rimajánosi a szlk. Rimavské Janovce név alapján] községből kerültek le Békés megyébe, Csabára [Békéscsabára], s onnan Nyíregyházára. 1754-ben [Nyregyházán] az Orosi utcában van házuk és telkük, szállásföldjük helyét a városhatárban a János-bokor őrzi.
{TECsK: 157 (5:32)}
A m. Jánószky csn. a szlk. Jánovský (Janovský) csn. magyarosodott hangalakú és írásmódú változata. A szlk. névforma -ov- hangkapcsolata a kp.-szlk. nyj.-okban [ou̯] ejtésű. A m. nyj.-ok hasonló kettőshangzójának a m. köznyelvben hosszú ó [o:] hang felel meg, a magyar íráskép ezt tükrözi. Az első szótagi első á hang vagy eredeti szlk. ejtést tükrözi, vagy a m. János név hatására nyúlt meg. – A szlk. név másként magyarosodott formái: Jánovszky, Janovszky, Janóvszky, Jánovszki, Janovszki, Jánoszky, Jánószki, Jánoszki, Janóczky, Janoczky, Janóczki, Janoczki.
A szlk. Jánovský (Janovský) csn. egy Jánov- vagy Janov- kezdetű településről elszármazott, oda kapcsolatokkal bíró, esetleg ott birtokkal rendelkező személyt jelölő, -ský képzős lakosnév. Bár nyelvileg adódik, hogy ez a település a TECsK. által említett gömöri Jánosi legyen annak szlk. Rimavské Janovce nevéről. Azonban ez a szlk. névalak csak a XX. sz. közepétől rövidült a korábbi szlk. Janošovce (Janossowce) formában {DPnS:Rimavské Janovce}, és ennek alapján a szlk. Janošovský, m. Jánosovszky alak lenne várható. Ez utóbbi is előfordul a nyíregyházi névjegyzékekben, de viszonya a Jánószky csn.-hez nem ismert, nem tudható, hogy külön nevek-e, vagy a későbbi hn.-változást megelőlegző, attól független rövidülés lépett fel a csn.-ben.
A szlk. Jánovský (Janovský) csn. így a sárosi Janovce (m. Bércalja) vagy a szepességi Jánovce (m. Szepesjánosfalva, korábban Jánóc) hn.-ből alkotott szabályos lakosnév. A szabályos képzésen túl emellett szól, hogy ezeknek a településeknek a lakossága az áttelepülés időszakában is szlk. volt, míg a gömöri Jánosié túlnyomórészt magyarok által lakott település volt kevés szlk. lakossággal. Ellene szól viszont az, hogy a sárosi és a szepesi szlk. nyj.-ok k.-szlk. jellegűek, így eltérnek a nyíregyházi szlovákság többségét jellemző kp.-szlk. dialektustól. Nem tudni, hogy a TECsK. hallgatása a nyelvi beilleszkedési problémáról a tömör megfogalmazás következménye-e (vö. mégis Huszárszky csn.) vagy ez mégis a gömöri eredetet valószínűsíti.
***
A gömöri Jánosi falu neve 1332-ben bukkan fel először a latinizált Johanuti alakban {FNESz:Jánosi} {1}. 1338-ban mint Yvanosy szerepel, de nem tisztázott, hogy ez a jelenlegi községre utal-e, vagy a ma a település részét képező, Ivánfala néven ismert puszta helyén álló korábbi falu értendő alatt. Mindenesetre a Jánosy (Jánosi) család ez utóbbiban volt előbb birtokos. A hn. a m. János szn. birtoklást kifejező -i képzős származéka. A középkori Iván szn. a megfelelő szl. névvel párhuzamos m. fejlemény, a János szn. változata. Mindkettő forrása a lat. Iohannes egyházi szn. (erről l. az Ilykó címszónál) hangrendileg illeszkedett és hiátusos, ill. h > v hiátuspótló-cserével keletkezett m. Joános ~ Jovános alakja. A János esetén az hiátusos oá hangkapcsolat egyszerűsödött, az Iván névnél pedig szórványos szó eleji jo-/ju- > i- hangváltozás történt (mint pl. a Jolsva hn. :> Ilsvai csn., a r. Jonata > Inota hn. esetén), vö. a korai Yvanosy (Ivánosi) hn.-i alakot. Az átmeneti Ivános forma végét a m. nyelvérzék kicsinyítő képzőnek érezte, így elvonta belőle a rövidebb Iván alakot. A Jánosi és az Ivánfala hn.-ek tehát vélhetően ugyanannak a névfejlődésnek eltérő változatban megmerevedett formái.
Jánosi a legkorábbi népszámlálási adatok szerint m. lakosságú település, amelyen szórványosan voltak jelen más nemzetiségek. Ugyanakkor a szlk. népesség korai jelenlétét mutatja, hogy a szepességi városok visszatértétől adatot gyűjtő DPnS. már 1773-ből adatolja a szlk. Janošovce (Janossowce) nevet, amelynek ennél korábbinak kell lennie, minthogy nem egyszerű átvételről van szó, hanem értelmező megfelelőről: a szlk. -ovce végződés ui. szn.-ekhez járuló ’… háza népe, … családja, … emberei’ értelmű hn.-képző. Az együttélés folytán a m. János szn. Jánoš ~ Janoš alakban a szlk.-ban is használatos volt (vö. továbbképzett Jánošík név), annál is inkább, mivel egybeesett a szlk. Ján ’János’ szn. szlk. -oš kicsinyítőképzős származékával {MSzlkCsn:63}.
A sárosi Bércalja történetileg szlk. lakosságú falu, amelynek első említése 1261-től való mint Belcella {2}. Mai magyar neve tudós népetimológia eredménye, 1863 előtt még a Belcella alakból levezethető Beczallya, Béczalja formában fordul elő. Michal Slivka szerint a falu eredetileg a bártfai cisztercita kolostor birtoka lehetett, és a cisztercita kolostorok gyakori névadási típusának megfelelő lat. Bella cella ’szép (fiók)kolostor’ elnevezés vonódott át a településre {3:88}, vö. n. Altzella, Mariazell. — A szlk. Janovce név, amelynek értelme ’Ján (János) háza népe, családja, emberei’ ugyan későn jelentkezik a forrásokban (1773: Janowcze), de a korábbi eredetére utal, hogy bízvást annak az emlékét őrizte meg, hogy a falu 1261-től a XIV. sz. első feléig Szepesi Jánosnak (Ján zo Spiša) és utódainak a birtoka volt {3:86,90}.
A m. Szepesjánosfalva elnevezés a hivatalos településnév-rendezés keretében 1907-ben adott név, amely egy elavult m. elnevezést újított fel (1475: Janusfalwa). Első említése 1312-ból való mint lat. nyelvű Villa Johannis.1405–56-ban a hn.-et alkotó szn. vallon formában (Gehanfalva, Gyehan < ófr. Jehan ’János’) jelentkezik. A település környékét az Árpád-kortól a gyepüőrök lakták, és 1802-ig egyike volt a szepesi tízlándzsások székét alkotó nemes falvaknak. {4} {FNESz:Szepesjánosfalva}. Az újkor elején a település m. neve elavult, és a szlk. névből alakult Janóc (Janócz) váltotta fel, ami meghatározó szlk. etnikai háttérre utal. — A szlk. Jánovce név a kései előfordulás (1773: Janowcze) dacára a korai m. elnevezéssel párhuzamos, ’Ján (János) háza népe, családja, emberei’ értelmű névadás a település alapítójának, esetleg korai birtokosának lat. Johannis > szlk. Ján ~ m. János ~ ófr. Jehan szn.-éről. A környékbeli szász telepesek tükörfordítással n. nevet is adtak a falunak, vö. 1773: Hansdorff, 1808: Johansdorf. {DPnS:Jánovce}
Irodalom:
- Magyar Nagylexikon, X. kötet, Ir–Kip. Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 2000. 181. oldal, „Jánosi” c. a.
- Magyar Nagylexikon, III. kötet, Bah–Bij. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994. 646–647. oldal, „Bércalja” c. a.
- Pavol Hudáček: Janovce v stredoveku / Janovce in Middle Ages. In Mikroregión Sekčov-Topľa. Raslavice : ARDE, 2013. 76–101. oldal — online (2021.04.04.)
- Magyar Nagylexikon, XVI. kötet, Sel–Szö. Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 2003. 683. oldal, „Szepesjánosfalva” c. a.
Hozzászólások