A gömöri származású családok egyik legtekintélyesebb tagja volt a Racskó-ék családja. Ők is Repistyéről [valójában szlk. Repištia / m. Gömörrépás, ma Ratková / Ratkó r.] indultak el. Ez a kis, viszonylag jelentéktelen szlovák falucska szinte ontotta magából a rajokat. Tudjuk, hogy a 19. század folyamán csaknem minden évben átjött innen 3–4 szolgalegény vagy cselédlány. (Nem jöttek egészen idegen helyre, hiszen a korábbi rajokból voltak itt ismerőseik, rokonaik. Sokszor ezekhez álltak be szolgálni, amíg meg nem ismerkedtek a helyzettel.) Az ilyen jövevény szolgák vagy cselédlányok a többévi szolgálat után sokszor beházasodtak a hasonló rendű és rangú családokhoz. Ebből rekrutálódtak a város körüli szőlők lakosai. A hagyomány szerint a Racskó család is egy ilyen vagyonosabb gazdacsalád volt, aki patronálta földijeit. A jóravaló és rátermett lányokat még ki is házasították. A Racskó család tagjai igen jelentős szerepet játszottak az evang. egyházi iskolák szervezésében is.
{TECsK:164–165 (5:48)}
A m. Racskó írásmód mögötti szlk. Račko csn. a szlk. rak ‘rák’ állatnévből származik szlk. -ko kicsinyítő képzővel. Ennek a szlk.-ban és az ukr.-ban elterjedt -ko kicsinyítő képzőnek a szerepe nem elsősorban a kicsinyítés vagy becézés, illetve a korbeli, testméretbeli, jelentőségbeli avagy a módosságot illető megkülönböztetés, hanem az, hogy jelezze a személyre utaló tulajdonnévi szerepet. Hasonlóhoz vö. szlk. mrak ‘felhő’ :> szlk. Mračko csn. (> m. Mracskó, Maracskó csn.), szlk. plakať ‘sír, síránkozik’ ige :> szlk. Plačko csn. (> m. Placskó, Palacskó csn.). A Račko esetén a névadás motivációja egyrészt valamilyen hasonlóságra (pl. lassú mozgásra, vörös arcra) utaló metafora lehet, másrészt a kedvenc ételre vagy rákász foglalkozásra vonatkozhatott. Ilyenformán elsőként szn.-i használatú ragadványnév lehetett, amely a következő generációkra képzőtlen apanévként öröklődve lett vezetéknév. {MSzlkCsn:37} {RMCsSz:Rák}
A m. Racskó csn. némely esetben kialakulhatott a szlk. Hraško csn.-ből is. Ez egyrészt Hraskó alakban magyarosodott, másrészt a név eleji msh.-torlódás egyszerűsödött a Raskó csn.-formát adva. Ez utóbbiból a m.-ban nem ritka s > cs affrikálódással előállhatott a Racskó mellékalak. Hasonlóhoz vö. lat. taxo ‘borz; borzkutya’ > m. *taksó > *taskó > tacskó. A szlk. Hraško név a szlk. hrach ‘borsó’ fn.-ből ered a fenti -ko képzővel, és vélhetően az elsőnek elnevezett kedvenc ételére, illetve az általa termesztett növényre utalt, esetleg (pl. kis termetre vonatkozó) metaforikus értelmű volt.
A szl. -ko képző nyelvtörténeti okokból megváltoztathatja a tőmsh.-t, amelyhez járul ún. I. típusú palatalizációt okozva. Ennek során a k (к) hangból č (ч) lesz, a ch (х) hangból š (ш), a g ~ h (г) hangból pedig ž (ж), de ez utóbbi a -ko zöngétlen msh.-ja előtt ejtésben zöngétlen š-sé válik.
* * *
A szlk. Repištia hn. jelentése ‘répaföldek’, és a település elnevezéskori fő terményére utal. A párhuzamos m. Répás hn. írásban már 1427-ben megjelenik mint Repas. Ehhez a XX. sz. legelején járult a földrajzi helyzetre utaló megkülönböztető értelmű Gömör- előtag. A szlk.-ban a hasonló nevű településektől való elkülönítést a t. sz. -ia végződés biztosítja, amely 1927-ben lett hivatalos formává, de korábban is használatos volt az e. sz. -e ~ -ě ~ -ie végű alakok mellett. {1} {NOSR:Ratková} A hasonló nevű településeket l. a Gazso csn.-nél.
A névadó termény nem a mai m. köznyelv értelmének megfelelő répa ‘sárgarépa, murok; Daucus carota’, hanem a szlk. repa ’(takarmány-, cukor-) répa, Beta spp.’ növény, amelynek a szerepe korábban az emberi élelmezésben is sokkal nagyobb volt. A növénynévhez a szlk. -ište helynévképző egyes és többes számú formája járult {HSSJ:repisko, repište}.
Irodalom:
- Magyar Nagylexikon, VIII. kötet, Ff–Gyep. Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 1999. 742. oldal, „Gömörrépás.” c. a.
Hozzászólások