Végső soron n. eredetű, vö. n. Mat(t)heis [ma'tʰai̯s] csn. Ez utóbbi a n. Matthias ’Mátyás’ szn. alakváltozatával azonos képzőtlen apanév {DuFam:Mattheis, Matthias}. A felföldi németek révén kerülhetett a szlk., ill. a m. névkincsbe; a szlk. írásformája Matajs {DPnS}. Az…
Hozzászólások