A blogban feldolgozott magyarországi szlovák családnevek fő forrása a kisebbségi önkormányzati választásokon induló képviselőjelöltek jegyzéke. Elsősorban azért, mert ez az egyetlen ilyen jellegű publikus forrás: a képviselőjelölteknek ugyanis nyilvánosan kell nyilatkozniuk arról, hogy melyik nemzetiséghez tartoznak. Ezt leszámítva a nemzetiségi hovatartozás nem kezelhető, védett személyes adat.
Ezt a forrást alkalmilag kiegészítjük olyan magyarországi személyek vezetékneveivel is, akik a környezetünkben élnek, magukat szlováknak vallják, vagy családjuk tudottan ehhez a nyelvhez, etnikumhoz kötődik. Hasonlóképpen ilyen minősítést kapnak azok az egyéb forrásból előkerült szlovák csn.-ek, amelyek kialakulása nyilvánvalóan a mai Magyarország területéhez köthető, és ennek megfelelően a szlovákiai családnévkincsben (eredetileg) nem mutathaó ki.
Ami a magyarországi szlovák családnevek forrásáról a feldolgozottságnak e korai szakaszában megállapítható, hogy egy jelentős részük a XVIII. sz.-i délre vándorlás során hozott eredeti név, avagy az ettől a rétegtől megkülönböztethetetlen későbbi névadás. Ezek elsősorban az apanevek, ragadvány- és foglalkozásnevek körébe sorolhatók.
Egy nagyon markáns réteget itt most "vándorlási név" cínkével illetünk. Ezek lakosnevek, amelyek, mint a telepes paraszti közösségekben tipikus, arra a helyre utalnak, ahonnan az illető a névadás helyére költözött. A magyarországi szlovákok délre telepítése három szakaszban történt (a spontán 1690–1711, a szervezett 1711–1740 és a harmadlagos a XVIII. sz közepétől a XX. sz. közepéig). A magyarországi szlovákok lakosneveiből világosan kirajzolódnak a telepítési, áttelepülési hullámok, kezdve a kiindulási területtől (pl. Morauvszky <: Morava 'Morvaország'), az első szakasz átmeneti területén (pl. Aszódi ~ Aszódszki <: Aszód) és a második szakasz bázisain (pl. Szarvaczky <: Szarvas) át a harmadlagos telepítésekig (pl. Nyiregyházki <: Nyíregyháza).
Anyagunkban gyakoriak a magyar vezetéknevek. Ezek jelentős része tipikusan az 1920-as évektől különös erőre kapott névmagyarítás következménye lehet. Más részük vegyes házasságok nyomán kerülhetett a mintába. Nem zárható ki azonban, hogy némely esetben a képviselőjelölt etnikai gyökerei nem fedik a nemzetiséghez való tartozásról adott nyilatkozatát.
A harmadik nagy réteg a német neveké. Ezek egy része az északi forrásterületről jöhet az ottani német etnikummal való korai kölcsönhatás jeleként (pl. Mataisz < n. Matthäus 'Máté'). Egy más részük azonban a mozaikosan német és szlovák etnikummal is betelepített magyarországi területhez köthető, kiemelten a Pilishez (pl. Fuhl). Itt a XVIII. sz.-i megtelepedés óta a relatív szlovák többség asszimilált német elemeket (és viszont).
Metodológiai megjegyzés: A képviselői névjegyzék kettős vezetékneveit elemenként külön dolgoztuk fel, legyenek azok akár eredeti kettős nevek, akár a férj nevét a leánykori vezetéknévvel együtt feltüntető asszonynév.
Hozzászólások