Egybeforrott összetett magyar csn.-nek véljük, amely a Fa és a Simon tagokból áll. Az ilyen személynévi utótagú összetett csn.-ek voltaképpen apanevek, ahol a felmenő teljes kéttagú neve vált ragadvány, majd vezetéknévvé. A legtöbb esetben az előtag egy gyakori vezetéknév (pl. Kis, Nagy), ez egyben magyarázza e csn.-ek keletkezésének az okát {ÁMNtSz:811}, {CsE:Kispál, Nagypál}. A magyarázatot támogatja a m. Fapál (< Fa + Pál) csn. is.
- A gyakori vezetéknév a gyakorisága okán nem ui. bírhatott elég megnevező erővel, így az erősíteni kellett a személynév beiktatásával; pl. Kis János, aki Kis Pál fia > Kis "Pál" János > Kispál János) .
- Elképzelhető az is, hogy az utótag volt az eredetibb vezetéknév, és az előtag harmadik ragadványnévi elemként lépett be, pl. a "kisebbik" Pál János > "Kis" Pál János > Kispál János.
- Nem zárható ki, hogy a feleség (anya) vezetékneve egészítette ki a férj (apa) családnevét. Ez az új magyar anyakönyvezési rendnek megfelelő típus a régiségben is előfordult.
Bár a Fa nem gyakori vezetéknév, helyenként alkalmilag azzá válhatott. A Simon a 2007.01.01-jei állapot szerint a 18–19. leggyakoribb magyar csn. {CsE:21}. Az összetett név elemeinek magyarázata:
Fa: A faács, fafaragó, fahordó, faműves, favágó stb. köznevek, illetve ezekből lett csn.-ek rövidülésével alakultfoglalkozásnév. {RMCsnSz:Fa}
Simon: Magyar apanév a m. Simon (< gör. Σίμων /Szimón/ < héb. Šim’ôn 'hallott; jó hírnév') egyházi névből. {CsE:Simon}, {RMCsnSz:Simon}
Hozzászólások