1. Szláv, –skьjь (> cs. szlk. –ský, le. –ski, or. ukr. –ский, bg. –ски stb.) képzős lakosnév. A hn.-i alap vélhetően a bel. Шалушина /Salusina/ (or. Шалушино /Salusino/), le. Szałuszyno falu, amely ma Fehéroroszország é.-i részén található, nem messze a litván-lett hármashatártól, 1945 előtt pedig Lengyelország része volt. Ez utóbbi miatt a csn.-et a m.-ban (a viselője esetleges bel. etnikumától függetlenül) le. eredetűnek célszerű tartani. — NB. A hn. a k. szl. Шалуша /Salusa/ v. Шалуха /Saluha/ szn. (l. alább) sn. –ино /ino/ birtokos mn.-i képzővel alkotott származéka.
2. A k. szl. Шалушин /Szalusin/ szn.-hez apanévképzői funkciójú –ский toldalékkal alkotott csn. A Шалушин /Szalusin/ önmagában is csn. lett, és a ragadványnévként (szn.-ként) is használt or. r. nyj. шалуха /saluha/ ’vad, esztelen ember; fenegyerek; széltoló’ fn. birtokos (apa-, anyanévi) –ин /in/ toldalékos alakja. Az и /i/ mgh. előtti х /h/ > ш /s/ változáshoz, vö. or. ухо /uho/ ’fül’ ~ уши /usi/ ’fülek’. A шалуха /saluha/ fn. az or. шалый /salij/ ’eszeveszett, vad, esztelen; őrült’ mn. személyre utaló fn.-i –уха /uha/ képzős {MSzlkCsn:59} származéka.
Hasonlóhoz vö. or. си́вый /szivij/ ’deres’ :> сиву́ха /szivuha/ ’finomítatlan vodka’ {ESzRJ:[sivukha]}, tkp. ’deres, opálos színű <dolog>; deres hajú <személy>; stb.’ :> Сивушин /Szivusin/ csn.; ре́звый /rezvij/ ’fürge; eleven, csintalan’ > резву́ха /rezvuha/ ’eleven, pajkos kislány; «Szélvész kisasszony»’ > Резвушин /Rezvusin/ csn.
Hozzászólások