Az apanévről (avagy patronimikumról) beszélünk, ha az elnevezettet valamely férfi felmenője után nevezik el. Az apanév [e blog megközelítésében] lehet:
Képzőtlen — Ekkor a felmenő neve változatlan formában öröklődik. Sok nyelv névtani irodalmában ezt a típust nem is tekintik apanévnek, meg logikailag minden nem "első generációs" ragadványnévből lett vezetéknév ide sorolható. Ezért e blogban a motiválatlan (azaz az elnevezőknek már jelentéssel nem bíró) személynevekből lett vezetékneveket számítjuk csak ide. Ez a típus a magyarban nem ismeretlen (vö. József Attila), ugyanakkor a más európai nyelvekből szinte hiányzik. A szláv és német vezetéknevek egy rétege, amely ide sorolható: ezeknél a puszta csonkolt tővariáns magában áll, vagy csak a tematikus magánhangzó követi, pl. hv. Ivo < Ivan, n. Seib < Seibolt / Seibert stb.
Képzett — Ez a típus a szigorúan vett apanév: a felmenő személynevéhez olyan toldalék járul, amely személynévből személynevet képez; emellett kizárólag vagy típusosan az apanevekre jellemző. Ez a toldalék lehet:
- Rag, jel: amely jellemzően birtokos rag, vagy a többes szám jele. Ilyen birtokos rag van a Mike Myers vagy Peter Sellers angol komikusok vezetéknevének, vagy a magyarországi humanitásban sem ritka Molitoris (< lat. molitor 'molnár'), Fábri (< lat. faber 'mesterember: ács, asztalos, kőfaragó, kovács') latinosításoknak a végén.
Az olasz -i családnévképző elem (vö. Galileo Galilei) esetén megoszlik az álláspont arról, hogy ez a latinból kölcsönzött birtokos rag vagy eredeti olasz többesszám-jel.
A magyarban e típushoz tartozik az -é birtokjel -i, ill. -a ~ -e alakváltozata, pl. Ferenczi < Ferencé , Balassa ~ Balassi < Balá(z)sé. (Ezeket azonban nehéz elkülöníteni az azonos alakú lakosnévi, ill. kicsinyítő képzőktől.)
- Apanévképző: amely olyan képző, amely [szinte] kizárólag apanevek végén jelenik meg. Ez a típus elsősorban a szláv nyelvekre jellemző. Itt elsősorban az -ov és -in birtokos melléknévképzők, valamint az (szláv nyelvenként eltérő alakú) -ic ~ -ić ~ -ič ~ -icz ~ ич ~ ић apanévképző és a kettő kombinációi elmítendők. A németben elsősorban az -er (ill. a már kiavult -ing) képző számít ide.
- Kicsinyítő képző: Mind a magyarban, mind a szláv nyelvekben, mind a németben ez az egyik leggyakoribb típus. Mivel a térségünkban a vezetéknevek jellemzően a XVI. századig alakulnak ki, így a családnevek sok olyan kicsinyítő képzőt őriztek meg, amelyek ma már nem használatosak, mint pl. a magyar -a/e (vö. mégis Pista). Jellemző, hogy a kicsinyítő képző nem a teljes személynévhez, hanem annak egy szótagúvá csonkolt tőváltozatához járul (vö. m. Balázs > Bal- :> Baló; le. Jakub 'Jakab' > Kub- :> Kubica; n. Siegfired ~ Seifried > Sei- > Seitz). A kicsinyítő képző ilyen használatának nincs kicsinyítő vagy becéző funkciója.
- Nagyító képző: Tulajdonképpen a kicsinyítő képző altípusa. Előfordulása ritka, mert viszonylag kevés nyelv ismeri (vö. szláv nyelvek, pl. szlk. -ák; vagy ol. -one), és azok is sporadikusan élnek apanévképző funkciójukkal, elsősorban, ha több leszármazotti ág közül az idősebbiket kell megjelölni.
- Képzőszerű utótagok: általában 'vki fia, lánya' összetételeket adnak a felmenő személynevével. Ilyen a magyar -fi (-ffi, -fy- ffy), vö. Dessewffy; az angol -son, vö. Thompson; a német -(s)sohn, vö. Mendelssohn stb. Izlandon máig nincsenek elterjedve az örökölhető családnevek, hanem a fiú leszármazottak -(s)son, a leányok -dóttir utótaggal kapnak megkülönböztető nevet apjuk személynevéről, vö. Sigurðardóttir.
A német nyelvterületen a -mann 'ember, é. leszármazott' utótag is ellát apanévképző funkciót. - Képzőszerű előtagok: A kelta nyelvekre ír-skót ágára jellemző a Mac 'fia', Ó 'unokája, leszármazottja', ill. Nic 'lánya' előtag: az előző kettő innen az angol névkincsbe is beépült, vö. McCartney, O'Connor. A walesi ágban az ap 'fia' (ill. verch 'lánya') előtaggal csak történelmi nevekben találkozhatni, bár némely p- vagy b- kezdetű angol névben a szókezdő msh. ide vezethető vissza, vö. a. Powell < w. ap Hywel > a. Howell.
Az anyanév (avagy matronimikum) az apanévnél sokkal ritkább típus: itt a leszármazottak egy női felmenőről (családtagról) kapták a kiegészítő nevüket. Ilyen a magyar Annus < Anna, a német Tilgner < Ottilie, a francia Mariotte < Marie.
Hozzászólások