A kevés olyan jelenkori magyar csn.-ek egyike, amelyben nincs magánhangzó, hanem – vélhetően a viselőinek forrásközösségből való nemrégi kiszakadása miatt – magyarososdás nélkül megmaradt az eredeti hangalak.
a) Legvalószínűbben a szlk. r. Hrk [ɦr̩k] ’görög’ népnévból lett csn.-ről van szó {FNESz:Gyerk, Harakóc}.
b) Esetleg szláv hangutánzó tőre megy vissza. Ugyanezt a hangot festi le (a szlávtól független, de vele természetesen egyehangzó) a magyar horkol, hortyog, hörög stb. szócsalád. A szláv tőhöz vö. szlk. chŕkať ['xr̩:kac] ~ chrčať ['xr̩tʃac] 'hörög', hrkať ['ɦr̩kac] 'csörög, zörög' > hrkot ['ɦr̩kot] 'zörgés'; szb.-hv. hr̂k [xř̩:k] 'horkolás, hortyogás', hȑk [xř̩k] 'krakk!' {SSJ:ua.}, {SzhMSz:ua}. Erre a tőre megy vissza a magyar hörcsög szó eredetije is: szlk. chrček, szb.-hv. hrčak. – Az elsőnek elnevezettre jellemző lehetett ilyen jellegű hang, amelyet pl. idült hörghurut vagy asztma okozhatott.Vö. a hasonló motivációval bíró m. Hörgő, Hergés csn.-eket {RMCsnSz:ua.}.
NB. A mai magyar Hörk csn. esetén az adott család genealógiájának vizsgálatával lehet eldönteni, hogy az itteni Hrk magyarorosádáról van-e szó, vagy a régi m. Herk szn.folytatásáról. {RMCsnSz:Herkecs}
[2012.06.10-én átdolgozva]
Hozzászólások