1. A szlk. Kreko ['kreko] csn. magyarosodása. Ez a név a szlk. Krek alapnévnek a kicsinyíő-becéző funkciójú -o semleges nemű végződéssel ellátott alakja. A Krek alapnévhez vö. még szlk. Krek, Krekáč, Krekáň, Kreka, Krekoš, Krekovič csn.-ek {DPnS}. Az -o semleges nemű végződés férfiakra utaló használatához pedig vö. szlk. ded ’nagyapa; öregember’ > dedo ’ua.; öregapó, bácsi’, ill. {MSzlkCsn:33}.
2. Az ukr.-or.-bg. Креков /krekov/ ['krekof] csn. magyarosodása. Ez az előző pontban említett szl. Krek alapnév szl. -ov apanévképzős származéka. A szlk.-ban a Krekov ['krekoṷ] ma nem mutatható ki, de nem zárható ki, hogy korábban létezett {MSzlkCsn:93}.
A fenti Krek alapnév …
a) vélhetően a szl. *krek- ’krákog, torkát köszörüli, (rekedten fel-)nyög’ hangutánzó tő származéka, vö. or. крёк /krjok/ ’krákogás, (rekedtes) nyö(ször)gés’, ukr. кректáти nyj. /krektati/ ’krákog’, bg. крекнá /krekna/ ’fecseg, locsog, kotyog’, szb. кре̏ка ['krěka] ’brekegés; károgás; rikácsolás’, hv. krȅka ’ua’, le. krzekać ’párzási időszakban van <állat>’, ill. cs. křečet(i) ’vijjog <keselyű>’ {ESzRJ:[krjek]}, {EWUng:kerecsen}.
b) Másik lehetőség egy ugyancsak hangutánzó, de ’ebihal, békalencse, békanyál’ jelentésű tőhöz kapcsolódik, vö. or. (у)кряк /(u)krjak/, nyj. krëk /krjok/ ’ebihal’, szb. о̏кре̄к /okrék/ ’békanyál’, hv. ȍkrijek, ’ua.’, szln. krek ’ua.’, cs. žabokřeky ’ua.’, le. (s)krzek ’(béka-, hüllő-)pete’, aszrb. kśek ’békalencse’, fszrb. křek ’ua.’ {ESzRJ:[krjak]}. Ez esetben a szlovákban elsősorban Kriek formát várnánk (vö. le. skrzeczeć ~ szlk. škriekať ’rikácsol, rikoltoz; károg; brekeg; vijjog’). Ez létezik is csn.-ként, de nincsenek névváltozatai: ezért a Krek inkább tartható ettől független névnek, mint a Kriek nyelvjárási formájának.
c) Kevéssé valószínű, hogy a szlk. krk [kr̩k] ’nyak’ szó vokalizálódott változata lenne, mert ilyenkor a mgh. a szótagalkotó r elé szúródik be, vö. le. kark ’ua.’, ill. szlk. kŕč [kr̩:tʃ] ’görcs’, or. корча /korcsa/; szlk. hrb [ɦr̩b] ’púp’ : or. горб /gorb/, ukr. горб /horb/ bg. гърб /gărb/, le. garb. De mégis l. szlk. kŕč ’görcs’ : cs. křeč; szlk. chrček ’hörcsög’ : cs. křeček. — NB. Ez a felvetés a 2. etimológiára semmiként sem áll, mert a szl. kṛkъ ’nyak’ szó az érintett nyelvekben nem maradt fent.
d) A szlk. Krekman csn. német kapcsolatot vethet fel, amely mindazonáltal esetlegesnek tűnik; vö. n. Kreckmann, Kräckmann csn.
e) A cseh, lengyel, szorb származás kizárható, mert ezekben a nyelvekben az r fonetikailag megváltozott, vö. cs. Křekov ['kr̝ekov] hn., křečet ['kr̝etʃet], le. krzekać ['kʃekatɕ], aszrb. kśek [kɕek], fszrb. křek [kʃek].
Hozzászólások