Vö. szlk. Karkalík ['karkaʎ i:k] csn., amelynek az etimológiája nem tiszta.
1. Az -ík kicsinyítő képzőn {MSzlkCsn:38} kívül -al (-aľ) cselekvőnévképzőt {MSzlkCsn:79} is feltételezve, valamint lengyel mintára a szótagképző /r/ > /ar/ hangváltozást megengedve a szlk. kŕkať ’kuruttyol, károg’ vagy a cs. krkat (szlk. grgať) ’böfög; kotyog, korog <fajdkakas>’ igékből indulhatnánk ki.
2. A le. kark ’nyak(szirt), tarkó’ főnévből való kiindulás még aggályosabb. A név Zólyom vm.-ben, tehát k.-szlk. nyelvjárásterületen elterjedt. Itt megmarad a szótagképző /r/ (vö. szlk. cs. krk ’nyak’), s ha ennek feloldódása hangutánzó tövekben megtörténhet, nem motivált névszavakban semmi esetre sem. Továbbá -al ellátottságképzővel alkotott csn. erről a fn.-i alapról nem mutatható ki, de az analóg cs.-szlk. Krkal ~ szlk. Krkaľ sem adatolható. Így ehhez az etimológiához azt kellene feltételezni, hogy az alkalomszerűen kialakult le. *Karkal(ik) szn. v. csn. képviselője Zólyom vm.-be költözött, és a név az egyéb területekről kihalt (ha egyáltalán máshol képviselve volt).
3. Az or. ukr. moldáv Каркалык /karkalik/ török eredetű (vö. oszm. karga ’varjú, holló’ + -lık helynév- és absztraktívumképző ill. kazah қарғу [qarʁʊw] ’ugrik’ + -лық [lɯq] cselekvőnévképző) név, de Besszarábiától keletre tapasztalható izoláltsága nem magyarázza meg a m. és szlk. csn.-i előfordulásait.
Hozzászólások