Magyar lakosnév a Zsolna (szlk. Žilina, n. Sillein) hn.-ről. Írásváltozatai: Zsolnai, Solnai, Solnay. Szlovák megfelelője a Žilinský ['ʒilinski:], amelyből a m. Zsilinszki, Zsilinszky csn. is lett. Magyarországi szlovák névként a névmagyarosításon és a házasságon kívül elképzelhető, hogy zsolnai származású szlovák magyar többségi környezetben kapott nevet.
Zsolna szlk. alapítású település, első 1208. évi említése még őrzi az eredeti szlk. névalakot: Selinan /Zselinyan/ < szlk. Želiňany ’tkp. Žeľa (< szl. Želimír, Želislav) leszármazottainak a települése’. A tatárjárás után Teschenből (ma Český Těšín) betelepülő sziléziai n. hospesek teszik magdeburgi jogú várossá, ennek első említése 1312-ből való. Zsolnán a n. polgárság mellett a szlk. is megszerveződik, oly annyira, hogy a két csoport vitáját I. Lajosnak kellett 1381-ben rendeznie azzal, hogy kiadta a szlk.-oknak paritásos városi tanácsi képviseletet biztosító Privilegium pro Slavis c. kiváltságlevelét. Ide kapcsolódik az 1378–1561 között vezetett Zsolna városának könyve (szlk. Žilinská mestská kniha), amelyben 1451-től a latinon és a németen kívül szláv nyelvű bejegyzések is vannak, ill. 1473-ban belekerült a magdeburgi városjog szláv fordítása. Ez a szláv nyelv már erősen elvált a cs.-től (pl. kemény szlk. r a cs. lágy ř helyett, szlk. -om esetrag a cs. -em, ill. -y helyett), ny.-szlk. jelleget mutat némi k.-szlk. hatással. A városban a legújabb korig megmaradt a szlk. jelenlét, a török kortól betelepülő m.-k inkább a n.-ek arányát csökkentették; így az 1890. évi népszámlálás során 4117 lakosából 2557 szlk. volt a 837 n. és a 638 m. mellett {Hnt1892:636}.
Hozzászólások