1. Magyar képzőtlen apanév az azonos hangzású Csicsman szn.-ről. Ez török eredetű, vö. oszm. Şişman csn. szn. < şişman 'kövér, dagadt' mn. Mivel szn.-ből lett hn.-ként már a XIII. sz. végén előfordul (1272: Cziczman, ma m. Csicsmány, szlk. Čičmany), a forrásul szolgáló török nyelv a kun vagy a besenyő lehet. Az /s/ > /cs/ hangváltozás magyar fejlemény, és ez különíti el (a szlk. kivételével) a környék többi hasonló nevétől, vö. karaim Шишман /Sisman/ csn., bg. Шишма́н /Sisman/ szn., szb.-hv. Šišman szn. {FNESz:Csicsmány, Nagysismánd} Alakváltozatai: Csicsmány, Csicsmán csn.
2. Mivel a fent említett első adat szlk. területen (Trencsén vm., Zsolnai járás) fordult elő, és a Čičman ['tʃitʃman] csn. a szlk. névkincs része is, valamint az /s/ > /cs/ affrikálódás szlk. alapon is kialakulhatott, így lehet, hogy a képzőtlen apanévi csn. szlk. alapon is kifejlődhetett. {FNESz:uo.}, {DPnS}
Hozzászólások