Vö. szlk. Hamrak ['ɦamrak], Hamráček ['ɦamra:tʃek] (< *Hamrák ['ɦamra:k] + -ek) csn., cs. ritka Hamrák csn. Ennek vége a ny. szl. -ák (-ak) szn.-képző {MSzlkCsn:40}, az eleje pedig a szlk. hámre 'hámor, vaskohó', cs. hamry 'ua.' t. sz. fn. {SSJ:hámor} {ČMS:hamr}. A képző kétfajta használatából adódóan a névadás motivációja is kétféle lehet:
- foglalkozásnévi: hámorban dolgozó nagy termetű, idősebb, vagy rosszallva elmelegett személyt jelöl, vö. m. Hámor, Hámoros csn. {RMCsSz};
- lakosnévi: valamely gyakori szlk. Hámre vagy cs. Hamry utótagú helyre valót jelöl, esetleg olyan személyt, aki hámorokban gazdag(nak vélt) területről költözött a névadás helyére, vö. m. Hámori csn.
A m. hámor és a szlk. hámor (t. sz. hámre) a n. Hammer 'kalapács; pörölymű, hámor; zúzómű' {EWUng:hámor} {DuFam:Hammer} szó átvétele. Ez lett a neve az 1765-től Fazola Henrik által létrehozni kívánt vasmű ellátására a Szinva völgyébe hívott szlovák és részben német vasmunkások két telepének. Ez egyike volt a Bükk szlk. ipari településeinek, amely massák (szlk. maša 'vasolvasztó') vagy huták (szlk. huta 'vas-, üvegkohó') köré települtek, mint m. Újmassa ~ szlk. Nová Maša, m. Ómassa ~ szlk. Stará Maša, m. Óhuta ~ szlk. Stará Huta (ma m. Bükkszentlászló), m. Újhuta ~ szlk. Nová Huta (ma m. Bükkszentkereszt), m. Répáshuta ~ szlk. Répašská Huta.
Hozzászólások