A n. helyesírás okán a m.-ba n. közvetítéssel került, de a n.-ben szl., vö. cs. szlk. Šunda ['ʃunda] csn. Német csn.-ként ma Bajorországban és Hessenben (ill. annak é. határvidékén) fordul elő, de Ausztriából hiányzik. A szl. név a szl. –da kicsinyítő képzővel {MSzlkCsn:86} alakult abból az alapnévből, amely a szlk. Šuna, cs. Šůna csn.-ekben is fennmaradt. Ez utóbbi mögé szl. etimológiát nem sikerült találni, a n. Schönau > szlk. Šuňava (m. r. Sunyava, Szépfalu, Szlovákia) hn. alakulásának analógiájára azonban gondolhatunk arra, hogy a n. r. Schöne szn. (< n. schön 'szép, uras, fényes, világos, fehér, finom' mn.) {DuFam:Schön} átvételéről van szó.
A csn. magyar szempontból ismert viselője a cseh-erdőbeli Dubecben született Schunda Vencel József hangszergyáros, aki a régi népi kiscimbalomból 1874-re kifejlesztette a mai nagyméretű pedálos cimbalmot. Ugyanő, a n. származású Stowasser Jánossal párhuzamosan alkotta meg az 1890-es években a ma tárogatóként ismert hangszert.
A modern tárogató. Forrás: Wikimedia Commons / Arent / CC-BY-SA-3.0-migrated
A mai tárogató (avagy Schunda-tárogató) a klarinét és a szaxofon családjába tartozó, egyszerű nádnyelves fúvókával rendelkező hangszer, amely csak a nevében egyezik meg a történelmi tárogatóval, azaz a töröksíppal. Ez utóbbi az oboa családjába tartozó, kettős nád nyelves hangszer, és a perzsa-arab zurna változata.
A töröksíp, a történeti tárogató. Forrás: Wikimedia Commons / public domain
{Törőcsik Attila (2003): Hangszerek kislexikona. A Tudás Könyvtára. Saxum Kiadó. ISBN 963 9308 70 6. p 40–41, 203, 208–209}, {Magyar Nagylexikon: cimbalom, Schunda Vencel József, tárogató}, {Wikipedia:Schunda Vencel József, tárogató, töröksíp}
Hozzászólások