Vö. szlk. Zelník ['zelɲi:k], le. Zielnik ['zʲelɲik] csn. Ennek eredete a ny.-szlk. nyj. zelník {BSS:zelňík, zelník} szó, illetve le. megfelelője*. Az elsősorban számba vehető jelentés a ’kertész’, de a rokon értelmű szavak (pl. szlk. zelinár) jelentéskiterjedése alapján a nem szótárazott ’füvész, gyógynövénygyűjtő, -árus’ értelem sem zárható ki.
Az említett foglalkozásnévi használat mellett a szónak a szlk.-ban és a cs.-ben ’káposztás lepény, káposztás kalács’ jelentése is van. Ha kedvelt vagy gyakran készített ételről vett ragadványnévi motivációt feltételezünk, akkor ez az értelem is lehet a csn. alapja.
* A le. zielnik szó mai ’préselt növénygyűjtemény, faszcikulus; fűvészkönyv’ jelentései {SJP} nem vehetők számba a csn. motivációjaként. Vagy a lengyelben is megvolt régen a szlk. jelentés, vagy a le. csn. is szlk. eredetű.
Az alapszó töve a szl. zelьje ’lágy szárú, zöld, ill. fűszerű növényzet’ fn., amely etimológiailag összefügg a szl. zelenъ ’zöld’ mn.-vel. Ez a k. szl. nyelvekben (or. r. зелье, ukr. зíлля) és a le.-ben (ziele) az eredeti ’fű, (zöld) növény’ jelentésben maradt fent, míg a többi nyelvben valamilyen termesztett növényt, elsősorban káposztát jelöl, vö. szb.-hv. zêlje ’zöld növényzet; zöldség(féle), főzelék(féle), kül. a káposzta’, bg. зéле ’káposzta’, cs. zelí ’ua.’, szlk. nyj. zelie ’ua.’. De az egyes nyelvekben egyéb jelentései is kialakultak, pl. ukr. ’gyógyfüvek’, or. r. ’bájital, méregital’, le. ’szüreti koszorú’ stb.
A káposztás lepényt a szlovák nyelvterület nagy részén nem zelník-nek, hanem kapustník-nak hívják, mivel a káposzta neve ott kapusta. Ez járja a magyarországi szlovákok közt is, ahonnan a nevet kapusznyika (vagy kapusztnyika) alakban a magyar is átvette (az -a végződés, mint az ételnevekben általában a részelő értelmű szlovák birtokos esetből származik). Ennek családi receptje:
Hozzávalók: 1 kg liszt, 2 kg fehér káposzta, 4 tojássárgája, 2 csapott teáskanál só, 5 dkg élesztő, 5 dl tej (ebből 2 dl az élesztő felfuttatásához kell), kevés vaj vagy margarin; a tetejére: 1 tojás felverve
Elkészítés. Töltelék: A káposztát megmossuk, kettévágjuk és kivágjuk a torzsáját, hogy ne legyen keserű és kemény. Lereszeljük a káposztát, majd jól megsózzuk, egy tálban átforgatjuk, és 10 percig állni hagyjuk. Egy teflonos tálba 2–3 evőkanál olajat teszünk, felforrósítjuk, hozzáadunk 4 evőkanál cukrot és karamellizáljuk. Óvatosan kinyomkodjuk a káposztát (hogy ne legyen annyi leve), beletesszük a karamellizált cukorba, és jó erős lángon megpároljuk. Lehúzzuk az edényt a lángról, ízlés szerint borssal, sóval (esetleg egyéb fűszerekkel) a káposztát jól elkeverjük.
Tészta: A lisztet összegyúrjuk a tojássárgákkal, kevés vajjal vagy margarinnal, a tejjel, a tejjel megfuttatott élesztővel, majd 1 órán át kelesztjük. Kis cipókat csinálunk a tésztából, ezeket külön-külön kerekre és kb. 1/2 cm vastagságúra nyújtjuk. A káposztából a kör egyik felére halmozunk egy-egy adagot, a tészta másik felét ráhajtjuk, a szélét ujjbeggyel lenyomkodjuk (nehogy kitüremkedjen a töltelék). Nem autentikus, de egyszerűbb, ha lepénykészítés helyett a tészta felét egy tepsi alján kinyújtjuk, arra rétegezzük a káposztát, majd a tetejére újabb rétegként a tészta másik felét.
A tepsire rakott lepényeket (vagy tésztaréteget) megszurkáljuk, felverjük a tojást, és ezzel megkenjük a tésztákat, majd előmelegített sütőben 20–25 perc alatt aranybarnára sütjük.
Hozzászólások