Kniezsa István: A magyar és szlovák családnevek rendszere (1947, 1965) c. írása „Szlovák és kárpátukrán névképzés” c. részében felsorolt képzők a XVI–XVIII. sz.-i gömöri, honti és ugocsai összeírások alapján.

A térségben a családnevek jellemzően férfiak személynevéből, ragadványnevéből alakultak ki, így az alábbi felsorolás csak ezekre koncentrál. Átmeneti alakulatnak számítanak az anyanevek, amelyek eredetileg női személynevek, de családnevek úgy lettek, hogy a férfi leszármazottakat is így hívták. A szlovákban egyébként a nők (tekintet nélkül arra, hogy hajadonok vagy férjezettek) a családnév alapalakjából képzett női vezetéknévi formákat viselnek: ezek jellemző végződéseit az VI. részben soroljuk fel.

A férfi személynevek azonban nem feltétlenül hímneműek. A hivatalos személynevek köznapi formája igen gyakran érzelmileg színezett: ezek a becéző vagy ócsárló névalakok. Az érzelmi töltetet (expresszivitást) adó képzési eszközök egyike az, ha a név nyelvtani neme nem felel meg a természetes nemnek. A régebbi ilyen eszköz férfineveken (és férfiakat jelentő közszavakon is) a nőnemű -a végű toldalékformák használata. A XVIII. sz.-ra azonban ezt a Kniezsa által vizsgált területen felváltják az -o végű semleges nemű alakok (bizonyos képzőknek kivévelével, mint pl. a -chV, a -šV és a -nV, amelyeknek nem alakult ki semleges nemű változatuk). Úgy tűnik, hogy a semleges nemű alakok használatának az északi centruma a szlovák, mert a környező nyelvekben ennek az elterjedése kisebb. A női nevek esetén ilyen képzésmódot nem találunk: ezek mindig nőnemű toldalékot viselnek. — NB. A szlovákban a semleges nemű -e végződés a névképzésben nem használatos még lágy mássalhangzó után sem, ahol pedig a közszavakban előfordul. Más szláv nyelvekben, pl. a szerb-horvátban azonban ez is gyakori. Ezzel párhuzamos, hogy a szlovák az -ov ~ -ovič apanévképző lágy -ev ~ -evič változatát sem használja.

A lágy (vagy eredetileg lágy)  hanggal kezdődő toldalékok előtt palatalizáció (lágyulás) lép fel. Ekkor a tő mássalhangzója az alábiak szerint változik: 

• a -k-ból, -c-ből -č lesz (újabb képzésekben a -c megmaradhat), pl. Janek + -ok > Jančok, Nemec + -ok > Nemčok
• a -ch-ből -š les, pl. Mich[al] + -ko  >Miško 
• a -h-ból, -g-ből -ž lesz, pl. Boh[uslav] + -ik > Božik 

A listában felsoroljuk a forrásokban előforduló leggyakoribb összetett képzőket is, ezeken kívül azonban továbbiak is előfordulhatnak, mert a kicsinyítő képzők összetétele produktív.

Jelmagyarázat:

• C: bármilyen mássalhangzó
• V: bármilyen magánhangzó, a képzők általános alakjában, szóvégen a magánhangzó hiányát is jelölheti, pl. -kV: -k, -ka, -ko.
• †: augmentatív (nagyító, ócsárló értelmű) használatú (is lehet), elsősorban a szlovákban 
• ‡: a képzőnek más funkciói is vannak
• [...]: etimológiai megjegyzés

I. Kicsinyítő (nagyító) képzők

A. Rövidített (csonkolt) tő:

1. -Ø [hímnemű alak toldalék nélkül]
2. -a [nőnemű alak]
3. -o [semlegesnemű alak]

A személynevek rövidítése (csonkolása) önmagában expresszív funkciójú képzésmód. Ez a rövid tőforma szolgál (máig) a hivatalos személynévalakok köznapi formájaként, és ehhez járulnak általában a különböző képzők. A rövidített tőalak leggyakoribb formája a C(C)VC: azaz a név első magánhangzó követő mássalhangzóig tartó része marad meg egy zárt szótagként, pl. Mel- < Melchior ’Menyhért’, Stan < Stanislav ’Szaniszló’. Ha a tő nem a név elejéről marad meg, hanem a végéről, akkor csonkolásról beszélünk, pl. Kub- < Jakub ’Jakab’. A rövidült és csonkolt alakok független párokat is alkothatnak vö. Jak- ~ Kub-.

Ritkább változatok a mássalhangzó-torlódásra végző egy szótagos C(C)VCC(C), pl. Bart- < Bartolom ’Bertalan’, Gabr- < Gabriel ’Gábor’, illetve a két szótagos C(C)VC(C)VC, pl. Ivan < latin Joannes ~ görög Ιωάννης (Ióannész), Zachar < Zachariáš ’Zakariás’. A két szótagos rövidülés csonkolása is előfordul, ilyenkor az eredeti név közepéről emelődik ki az egy szótagos köznapi névtő, pl. Van- < Ivan, Char- < Zachar.

Gyakori, hogy a rövidüléssel (csonkolással) C(C)V formájú nyílt szótagos, átmeneti tőalakok jönnek létre. Ezeknek azonban egy, a V. részben említett szótagzáró mássalhangzóval kiegészülve nyerik el a végső alakulat, pl. Sta-ch <: Stanislav, Va-š- <: Ivan, Pa-ľ- <: Pavel.

B. -k képzők:

1. -ek ~ -ok, -ka^‡, -ko
2. -ík ~ -ik^‡; (kárpátukrán) -uk ~ -juk
3. -ák ~ -iak^†‡
4. -ček ~ -čok, -čka, -čko [< -kV + -ek ~ -ok, -ka, -ko]
5. -ička, -ičko [< -ikV + -ka, -ko]
6. -čík ~ -čik; (kárpátukrán) -čuk [< -kV + -ík ~ -ik]
7. -čák^† [< -kV, -čV + -ák]

Az -ák (-iak) általános szláv cselekvőnévképző, igéhez járulva máig ez a funkciója (pl. spevák ’énekes’). Földrajzi neveken (elsősorban nagyobb egységekén) lakosnevet képez (pl. Horňák ~ Horniak ’Felföldi’), de ide vonhatók az ilyen végű férfit jelölő népnevek is, mint pl. Čechák ’cseh’, Demák ’lemk, galíciai ruszin’, Uhrák ’magyar’.

A -ka a nyelvjárásokban női családnévformákat is képez. Az -ík ~ -ik gyakran, az -ák ritkábban csak az -ý ~-y végű mellékneveket főnevesíti, adott tulajdonsággal bíró személyt jelölve, pl. Bielik ’fehér, hirtelenszőke’, Novák ’új, betelepülő’. (Az -ík és a -ka általános univerbatív névszóképző köznevek esetén is, de a névtan esetén ez a szerepük nem számít.)

C. -c képzők:

1. -ec^‡, -ca^‡, -co
2. -ica
3. -čica [< -kV, -čV + -ica]

Az -ec helynevekhez járulva lakosnévképző (pl. Oravec ’Árvai’), igéken cselekvőnevet képez (pl. Hudec ’hegedűs, muzsikus’), mellékneveknél adott tulajdonsággal bírót jelöl (pl. Zázrivec ’ haragos, mérges, dühös’). A -ca egyben ritka hímnemű foglalkozásnév-képző (pl. sudca ’bíró’, Hudca ’hegedűs, muzsikus’). Az -ica a kevés elsődleges női személynévképző egyike, és mint ilyen képzőtlen anyanévként lesz családnévvé.

D. -č képzők:

1. (kárpátukrán) -č [< elvonás a -ček-ből]
2. -ča, -čo [< elvonás a -čka, -čko-ból]
3. -áč^†‡
4. -ič^‡
5. -káč [< -kV + -áč]

Az -áč igékből cselekvőnevet képez (pl. Beháč ’szaladó’, Tkáč ’szövő, takács’), névszókhoz járulva a rendesnél nagyobb mértékben bírt tulajdonságot jelöl (pl. Hlaváč ’nagy fejű’, Roháč ’nagy szarvú’). Az eredeti -ič kicsinyítő képzőt már nehéz azonosítani, mert egybeesik a gyakoribb, keleti szláv eredetű -ič apanévképzővel. Ezenkívül -ič véget adhat az -i tövű igék -č cselekvőnévképzős származéka (pl. Holič ’borbély’)

E. -ch képzők:

1. -ch^‡, -cha, -cho
2. -š^‡, -ša, -šo [< -chV + -j, -ja, -jo]
3. -uš, -uša
4. -aš, -aša
5. -oš, -oša
6. -eš, -eša
7. -iš, -iša; -yš, -yša
8. -šek, -ška, -ško [< -chV, -šV + -ek, -ka, -ko]
9. -šík, -ušík, -ašík stb. ~ -šik [< -chV, -šV + -ík ~ -ik]

Mellékneveken az -och forma és több -š (-oš, -uš[a]) variáns nem kicsinyítő funkciójú, hanem adott tulajdonsággal bírót jelöl (pl. Černoch ’fekete [hajú, bőrű]’, Krivoš ’görbe; hazug’). A -ch és -š szótagzáró elemként is megjelenik nyílt szótagúra rövidülő személyneveket (pl. Pech[o] <: Peter ’Péter’, Jaš[a] < Jakub ’Jakab’).

F. -ś képzők:

1. (szlovák nyelvjárási, kárpátukrán) -ś, -śa

G. -n képzők:

1. -an^‡, -aň
2. -on, -oň
3. -un^(†), -uň^(†)
4. -en^‡, -eň
5. -ina
6. -anka, -onka, -enka, -inka [< -nV + -ka]
7. -kan, -kon stb. [< -kV + -an, -on]
8. -čan, -čon stb. [< -čV + -an, -on]
9. -chan, -chon stb. [< -chV + -an, -on]

Az -an és -en helyneveken lakosnevet képez, igékhez járulva pedig rövid alakú befejezett melléknévi igenévi képzőknek tekinthető. Az -un ~ -uň a szlovákban augmentatív (nagyító, ócsárló) szerepű, míg a kárpátukránban (kicsinyítő (becéző). A tipológialag ide vongató kárpátukrán -enko nem kicsinyítő, hanem apanévképző funkciójú.  

H. -l képzők:

1. -al^‡, -ala^‡; -aľ^‡, -aľa
2. -oľ, -oľa
3. (-ul,) -ula; -uľ, -uľa^‡
4. -el, -ela; -eľ, -eľa

Az -al(a) igetövekhez járulva múlt idejű folyamatos melléknévi igenevet képez, ’az aki, …-t(t); az, aki …-ni szokott’ jelentéssel: a hímnemű elsősorban a csehben, a nőnemű pedig a lengyelben dívik. Az -aľ az -áč toldalékkal azonos értelmű, azaz igéken cselekvőnév-képzői funkciójú, névszavakhoz járulva valamivel bírót jelent. Az -uľa a nyelvjárásokban női családnévformákat is képez.

I. -r képzők:

1. -ar,-ara [≠ -ár cselekvő- és foglalkozásnév-képző]
2. -or, -ora
3. -ur, -ura

J. -g képzők:

1. -ega, -iga, -oga, -aga, -uga

Ezek a képzők a szlovákban kárpátukrán eredetűek, oda pedig az oroszból kerültek, minthogy mindkét nyelvben a g hang h-vá vált.

K. -t képzők:

1. -et, -eta
2. -ita

Az utóbbi hímnemű -it alakjának -j képzős származéka lehet az -ic ~ -ič apanévképző.

L. egyéb képzők:

1. -da
2. -ča^‡ [< ősszláv -čę]
3. -sko^†‡
4. -j képzők: -j, -jo (esetleg -aj, -oj, -uj,-ej; -ajo, -ojo, -ujo,-ejo stb.)
5. -dlo^†‡
6. -ý ~ -y, kárpátukrán -yj

Ez a -ča nem azonos a -č képzők közé tartozó -ča képzővel, nyelvtanilag semlegesnemű, és továbbképzett alakjai -čat tövűek, pl. -čatko. A -sko helynévképző, egyben közszavakban is gyakori augmentatív (nagyító, ócsárló) toldalék. A -dlo közszavakban eszköznévképző, személynevekhez járulva augmentatív (nagyító, ócsárló); a kárpátukránban ez -lo alakú lenne, de így elkülöníthetetlen az -l képzőktől. 

Az -ý (-y, -yj) végződés – a lakosnévképző -ský (-sky, -skyj) ikivételével – a puszta hímnemű melléknevekből lett családneveket jellemzi, amelyek adaptív képző (főként -ík ~ -ik, -ák, -ec,  -och, -oš) nélkül váltak vezetéknévvé.

 
II. Apanévképzők

1. (szlovák) -ic, -ič^‡, (kárpátukrán) -ič^‡ [ < ? -it + -j vagy -ik+ -j]
2. (szlovák) -ovic, -ovič, (kárpátukrán) -ovič < -ov + -ic ~-ič
3. -ov
4. -in
5. -ovie ~ -ove
6. -oviech, -ových, -iniech 
7. -ovej 
8. (kárpátukrán) -enko [< -en + -ko]
9. (kárpátukrán) -juk^‡
10. -syn [< syn ’fia’ szó]
11. -ský ~ -sky ~ cký ~ -cky^‡

A kárpátukrán -juk egyben kicsinyítő képző is lehet. Az -ič régi kicsinyítő képző, de ilyen funkciójában a történeti korban nem lehet kimutatni. A szlovák -(ov)ič kárpátukrán és lengyel (ill. részben horvát) eredetű, amely az eredeti -(ov)ic formát váltotta fel. Azonban eredeti szlovák neveket is képez, mint azt a Dlhovič is mutatja (szemben a lengyel Długiewicz, ukrán Dovgovyč, szerb-horvát Dugović nevekkel).

A -ský (stb.) lakosnévképző elsősorban a lengyelben, illetve az oroszban (ottani alakjuk -ski, ill. -skij) képez apaneveket. Azonban szlovák személyneveken is megjelenik, mint Ondraský <: Ondraš, így feltételezhető, hogy a szlovákban is kialakult ilyen funkciója.

III. Lakosnévképzők

A. Melléknévi lakosnévképzők:

1. -ský ~ -sky^‡, (kárpátukrán) -skyj
2. -cký ~ cky^‡, (kárpátukrán) -ckyj [< -kV,-cV, -čV, -tV, -dV, -dzV + -ský ~ sky ~ skyj]
3. -ovský, (kárpátukrán) -ovskyj [< -ovV + -ský ~ -sky]
4. -anský ~ -iansky, (kárpátukrán) -anskyj [< -an ~ -ian + -ský ~ -sky]

A -ský (stb.) képzőnek lehet apanévképzői funkciója is, amennyiben az alapnév helynévként nem azonosítható, de személynévként igen.

B. Főnévi (férfit jelentő) lakosnévképzők:

1. -ák ~ -iak^‡, (kárpátukrán) -ak^‡
2. -an^‡ ~ -ian ~ (nyelvjárási) -än ~ (nyelvjárási) -en^‡
3. -čan
4. -ec^‡
5. -anec ~-ianec [< -an ~ -ian + -ec]

Az -ák (-iak,-ak) egyéb funkcióit l. a -k képzőknél (I.B. rész), az -an, -en toldalékét az -n képzőknél (I. G. rész), az -ec ragét pedig a -c képzőknél (I. C. rész).

 
IV. Cselekvő- és foglalkozásnév-képzők

1. -ár, -iar [≠ -ar kicsinyítő képző]
2. -nik
3. -áč^‡, -ač, -ič^‡
4. -ák ~ -iak^‡
5. -aľ^‡
6. -ec^‡
7. -ca^‡

Sok cselekvőnévképző egyben kicsinyítő képző is, ezeket l. a megfelelő -k, -c,-č, -l tőről szóló részt. A -nik mindig mássalhangzó után következik, így lehet elkülöníteni az -Vn + -ik kicsinyítő képzős kapcsolattól. A közszavakban gyakori -teľ képző a névképzésben nem játszik szerepet.

 
V. Névzáró képzők

1. -ch
2. -š
3. -ň
4. -j
5. -ľ

Ezek a megfelelő kicsinyítő képzőkkel azonos toldalékok a C(C)V alakú nyílt névrövidüléseket (-csonkolásokat) zárják le új tőformákat képezve.  Pl. Pech <: Peter, Stach <: Stanislav, Vaš- <: Ivan, Jaš <: Jakub, Koj- <: Konstantin, Paľ- <: Pavel.

 VI. Nőinév-képzők

1. -ová
2. -ka
3. -uľa
4. -á ~ -a < -ý, kárpátukrán -aja < -yj; -ská ~ -ska < -ský, kárpátukrán -skaja < -skyj

A megfelelő családnévi alapalakhoz járulnak női hozzátartozó jelölésére. Egyesek birtokos szerepűek (pl. az -ová), így az apanevekkel rokon toldalékok, mások kicsinyítő képzők. Melléknévi családnevek esetén a nőnemű alakok használatosak ilyen szerepben. 

 
VII. Szlovák-magyar képzőpárhuzamok

1. Tőrövidülés, -csonkolás
2. szlovák -a : magyar -a
3. szlovák -o : magyar -ó
4. szlovák -ň : magyar -ny
5. szlovák -eš : magyar -es
6. szlovák -uš : magyar -us
7. szlovák -iš : magyar -is
8. szlovák -ič : magyar -ics
9. szlovák -ok : magyar -ók
10. szlovák -oš : magyar -ós
11. szlovák -ko : magyar -kó
12. szlovák -čo : magyar -csó
13. szlovák -ka : magyar -ka
14. szlovák -ša : magyar -sa
15. szlovák -ča : magyar -csa
16. szlovák -ška : magyar -ska
17. szlovák -ca : magyar -ca