Magyar csn. Első csn. adatait Kázmér Miklós a köznévi megjelenésével egy időben, a XVII. sz. második feléből adatolja, amely egybe esik a kurucmozgalom kezdeteivel. Ennek megfelelően a legkorábbi alakulásai foglalkozásnévi értelműek lehettek előbb ’szabadcsapat tagja, bujdosó katona’, majd ’Thököly, ill. Rákóczy seregében szolgáló, azok híve’ jelentéssel. Később politikai, ill. viselkedésbeli ragadványnév is lehetett a motiváció, mint ’a Habsburgoktól való függetlenség híve’, ’rebellis’, ’ellenséges, támadó’. {CsE:Kurucz} {EWUng:kuruc} {RMCsSz:Kuruc}
Alakváltozatai: Kuruc, Kurucz, Kurutz, Kúrúcz.
A m. kuruc szó eredete bizonytalan, általában a lat. crux ’kereszt’ szó származékának tartják. Így eredetileg ’keresztes (katona, vitéz)’ értelmet tulajdonítanak neki. Bél Mátyás szerint így hívták a Dózsa-féle felkelésben részt vett parasztokat, akik 1514-ben eredetileg keresztes hadjáratra indultak volna. De Bél tanúsága csak a XVIII. sz. közepéről való, és akár utólagos beleértésnek is tűnhet, mivel a XVII. sz. második fele előtt a szó kimutathatatlan, így egy másfél évszázados hiátus teszi ezt a magyarázatot nehézzé. Ha így is lenne, a kurucmozgalom kezdetéig a szó periférikus maradt, így nem lehet igaza Hajdú Mihálynak, aki a csn.-et elsősorban ebből a feltételezett ’keresztes’ jelentésből vezeti le, nem pedig a csn. megjelenésével egyidős, már adatolható értelemből.
Hozzászólások