Magyar csn., amely képzőtlen apanévként lett Máté nevű személyek leszármazottainak megkülönböztető neve. A m. Máté egyházi szn. már korán, az Árpádok és az Anjouk alatt igen népszerű lett a lat. Matthæus szn. magyarosodásaként az evangélista apostol tisztelete révén. A lat. névalak a bibliai gör. Ματθαῖος /Matthaiosz/ szn. formája, amely pedig a héb. מַתִּתְיָהוּ (Matit̠ᵊyāhû) ’Jah[ve] ajándéka’ névből ered.
A XIX. sz. adatok alapján magyarosítással is bővült a csn.-et használók köre.
Írás- és alakváltozatai: Máté, Máthé, Mátthé, Mátéh; Matéh, Maté, Matéh; Máte, Máthe; Mate, Mathe, Matte; Máthi.
Ugyanezen héb. מַתִּתְיָהוּ (Matit̠ᵊyāhû) ’Jah[ve] ajándéka’ szn. másik gör. alakváltozata a Ματθῖας /Matthiasz/ a Júdás helyébe választott apostol neveként. Ez a lat.-ba Matthias formában került át, innen pedig Mátyás alakban magyarosodott. A magyar névtörténet szeszélye, hogy az Anjou-kor után, de különösen a Hunyadi Mátyás adta presztízs nyomán népszerűségben felváltotta a Máté szn.-et, miközben a keresztyén világ többi részén a Máté név megfelelői a gyakoribbak, lévén ennek a biblikus viselője a tiszteltebb alak.
Hozzászólások