A Barta, Bartos, Bartók családnevek a latin Bartolomeus keresztnévből formálódtak családnevekké. A régebbi Nógrád megyei összeírásokban sokszor forulnak elő ezek a jobbágynevek. A Nyíregyházára sodródott családok is a Nógrád megyei Lentvoráról kerültek le, több egymásutáni rajokban először Szarvasra, majd onnan Nyíregyházára. Lentvora másnevű jobbágyokat és zsellércsaládokat is bocsátott az Alföldre.
{TECsK: 149 (5:10)}
A Barta, Bartos, Bartók csn.-ek, illetve a szlk. Barta, Bartoš, Bartok megfelelőik egyaránt keletkezhettek a magyarban és a szlovákban (csehben), azzal, hogy az első kettő esetén teljes azonosság van, a harmadik esetén a hosszú mgh.-s m. Bartók áll szemben a rövid mgh.-s Bartok formával {MSzlkCsn:35}. Azonban ezek különbsége sokszor nem a viselőik etnikumára, hanem az anyakönyvező, lejegyző nyelvi és helyesírási hátterére utal. A nevek az egyházi alapnév Bart- rövidüléséből -a, -os ~ -oš, ill. m. -ók ~ szlk. -ok kicsinyítő képzőkkel alkotott régi köznapi szn.-ek, és képzőtlen apanévként váltak csn.-vé. — Az ilyen magyar-szlovák egyezés nem is ritka, mivel a két nyelv (a környező nyelvekkel együtt) egy névtani térséget alkot, ahol mind az alapnevek, mind a képzési eszközök (rövidülés, képzők) közeledtek egymáshoz.
A latin Bartolomeus (> m. Bertalan, r. Bartalom; szlk. Bartolomej) újszövetségi szn., amely a gör. Βαρθολομαῖος (Bartholomaiosz) alakon keresztül az arámi בַּרְ־תֹּלְמַי (bar-Tolmai) ’Tolmai fia’ szn.-re megy vissza. Az arámi תֹּלְמַי (Tolmai) szn.-ben a bibliai héber תַּלְמַי (Talmai) és a görög Πτολεμαῖος (Ptolemaiosz) nevek estek egybe. A héber név talán a héb. תֶּלֶם (telem) ’barázda’ fn. származéka, a görög pedig az ógör. πτόλεμος (ptolemosz) ’háború; csata; viszály, ellentét’ szó -αῖος (-aiosz) képzős alakja.
A nógrádi Lentvora szlk. község, első említése 1446-ból való Kozmalehotha alakban. A mai név alak az 1447-ből adatolt Linterlehothaya névváltozatból alakult összevonással. A két névváltozat vélhetően az alapító soltész személy- és családnevét őrizte meg. A szlk. lehota ’bizonyos időig adómentes jószág; határidő, határnap; erdő’ hn.-ekben a telepítés után meghatározott időre engedményt (pl. adómentességet) kapott községet jelöl. A település nevét 1906-ban magyarosították Lentő-re. {FNESz:Felsőlehota} {SSMN:lehota} {1}
Irodalom:
- Magyar Nagylexikon. XII. kötet (Len–Mep). Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 2001. ISBN 963 9257 07 9. – 34. oldal (Lentő)
Hozzászólások