A Benedek keresztnévből fejlődött a Benkó, Benke, Benkei és Benkő családnév. A Nógrád megyei szlovák és palóc családok körében igen gyakori családnév. Viselőiket nem is igen lehet etnikailag megkülönböztetni. Forrásaink szerint e családnevek viselői sem származtak ugyanazon helységből. A Benkó család egyik őse a Nógrád megyei Senné [m. Nógrádszenna] községből került le Szarvasra, s onnan Petrikovics János hívása révén Nyíregyházára. Egy másik ág (Benke) a Gömör megyei Hostišovcéról (Gesztes) jött le az Alföldre. Idők folyamán a családok egyik ága elmagyarosodott és a nevét Benkőnek kezdte írni. A hagyomány szerint egyes tagjaik ügyes mesteremberek, vásárokat látogató kereskedők voltak. Kitűnően értettek a bőrcserzéshez, készítményeiket külföldi cégek is szívesen vásárolták. Voltak köztük olyanok is, akik rézművességgel foglalkoztak, ez Nyíregyházán igen kifizetődő mesterség volt. Évtizedek során tekintélyes vagyont gyűjtöttek össze, s ennélfogva a város vezetésében is komoly szerepet játszottak. Egyik leszármazottjuk, Benkő István 8 éven át a város főbírói tisztségét is viselte. Az ő ideje alatt harcolta ki a város az örökváltságot.
{TECsK: 149 (5:12)}
A m. Benkó csn. a szlk. Benko csn. magyarosodott formája. Ez utóbbi a szlk. r. Benedik(t), mai Beňadik (~ m. Benedek) egyházi szn. Ben- rövidülésének továbbképzése -ko kicsinyítő képzővel {MSzlkCsn:37}. Az alapnév esetleg lehet a szlk. Benjamín (~ m. Benjámin) egyházi szn. rövidülése is {ČP:87}. Családnévvé a Benko szn.-ű felmenőre utaló képzőtlen apanévként lett. A Benko alak szlk., esetleg cs., a Beńko ['bεɲkɔ] pedig le. forma. — Magyar eredete {CsE:Benkó} ellenére kizárható, mert mély hangrendű testes toldalék nem járul magas hangrendű alapnévhez. Az Árpád-kori hangrendsértő szn.-ek, mint pl. a Szépa, ritka expresszív alakulatok voltak, amelyek egyrészt női neveket képeztek, másrészt bennük az antiharmonikus toldalék egyszerű volt és nem összetett.
A m. Benkő csn. a szlk. Benko csn. egyik magyar párhuzama, amely a m. Benedek, esetleg Benjámin egyházi szn.-ből alakult a hangrendileg illeszkedő összetett m. -kő (< -k + -ő) kicsinyítő képzővel. {CsE:Benkő} {MSzlkCsn:17}
A Benke csn. nyilvánvalóan magyar alakulat, amely elsősorban a Benkő csn.-vel azonos alapról képződött, csak a m. -ke (< -k + -e) összetett kicsinyítő képzővel {MSzlkCsn:19}. Az is elképzelhető, hogy a -ke toldalékban csak a -k elem kicsinyítő képző, az -e végződés pedig az -é birtokjel rövidült változata, azaz a r. m. Benk szn. képzős apanévi származékáról van szó. További lehetőség, hogy a Bihar megyei Benke hn.-vel azonos, az onnan való elszármazásra, az oda való kapcsolatokra utaló képzőtlen lakosnév. A r. Benke település a mai romániai Tămășeu (m. Paptamási) részét képező puszta. Egyes források szerint volt ilyen hn. Krassó és Pozsega vm.-ben is. {CsE:Benke} {RMCsSz:Benke}
A nyíregyházi Benke család a Gömör megyei Gesztesről (szlk. Hostišovce) származott el. Ez a település az áttelepülés időszakában szlovák lakosságú falu, így a magyar névalak ellenére a szlovák etnikai háttér adatolható. A magyar névalakot valamilyen magyar hatósági aktus (pl. magyar nyelvű egyházi anyakönyvező, magyar [nyelvű] földesúri dokumentum), vagy névdivat, kezdődő magyarosodás magyarázhatja.
A m. Benkei (Benkey) csn. -i képzővel (ill. annak -y írásváltozatával) alakult a fentebb a Benke csn.-nél említett településnévből {RMCsSz:Benkei}. A nyíregyházi kontextus miatt azonban nem zárható ki, hogy a Benke csn. változatáról van szó, amely szervetlen végződéssel hasonult az -i (-y) képzős lakosnévi csn.-ekhez. Hasonlóhoz vö. szlk. Ruzička csn. > m. Ruzsicska csn. > Ruzicskay csn.
A nyugati szláv Benka csn. hasonló alapról képződött, mint a szl. Benko, de -ko helyett -ka kicsinyítő képzővel. Ebben az alakban elsősorban k.-szlk. előfordulású, a Beńka ['bεɲka] írásforma lengyel változat, a Beňka alakot ny.-szlk. területen találjuk, de nem kizárt, hogy végső soron lengyel eredetű.
A m. Benedek, szlk. Beňadik, r. Benedik(t) egyházi szn.-ek a középkori lat. Benedictus szn. honosodásai, amelyek a hasonló nevű pápák és szentek (pl. nursiai Szent Benedek) tisztelete nyomán terjedt el. A szn. értelme 'jónak mondott, dicsért; áldott', és a lat. benedīco (bene dīco) 'jót mond vkiről, dicsér; (meg)áld' ige befejezett melléknévi igeneve.
A m. Benjámin, szlk. Benjamín szn. az egyházi latin Benjamin és a bibliai görög Βενιαμίν (Beniamin) formákon keresztül a bibliai héb. בִּנְיָמִין (bin-yāmîn) szn. honos alakja. Benjámin Jákob ősatya fiai közül a legkisebb volt, és tőle származott a 12 zsidó törzs egyike. Keresztyén szn.-ként elsősorban a reformációval lett elterjedtebb: ez a kései időpont az, ami miatt a Ben- kezdetű neveket elsősorban nem ebből a névből, hanem a Benedekből vezetik le. A héber név jelentése régtől fogva vitatott. Alexandriai Philón szerint az értelme 'a napok (vagyis az öregkor) fia', mivel Jákób idős korában nemzette Benjámint. Rási, a középkori zsidó bibliatudós a nevet 'a jobb [oldal] (azaz a dél) fia' jelentést tulajdonított neki, mivel Jákob fiai közül Nebjámin volt az egyetlen, aki délen született. Újkori filológusok szerint 'a jobb [kéz] fia'-ként értelmezik, amelynek tulajdonképpeni jelentése 'a szerencse fia' lenne.
Hozzászólások