A nógrádi és gömöri családok szimbiózisát példázza a Celovszky-Turcsán család, akik minden valószínűség szerint Petrikovics János pótlólagos toborzása nyomán határozták el magukat az átköltözésre. Ennek valószínűségét igazolja az is, hogy a szállásföldjüket a Pázsitok peremén kapták, tehát jóval kijjebb, mint a békési „foglalók”.
{TECsK: 151 (5:18)}
A Celovszky csn. vélhetően a szlk. Čelovský csn. változata. A cs > c hangváltozás talán a kp.-szlk. nyj.-okban fellépő hasonló szórványos jelenségre vezethető vissza. A szlk. čistý ’tiszta’ mn. cistý ejtése a nyíregyházi szlk. nyj.-ra is jellemző (az alföldi, Pest megyei, nógrádi nyj.-ok mellett) {ASNM:97}.
A szlk. Čelovský csn. a hasonló alakú mn.-i lakosnévvel azonos, amely a Hont és Nógrád megyék határán található szlk. Čelovce (m. Csall) településről elszármazó, oda kapcsolatokkal bíró személyt jelöl. A származási helytől való nagyobb távolság miatt kevésbé valószínű, hogy a név a Sáros megyei azonos nevű szlk. Čelovce (m. Cselfalva) falura, vagy a zempléni szlk. Čeľovce (m. Cselej) községre utalna. {PSP:Čelovce}
Talán nem zárható ki, hogy a c-vel kezdődő forma olyan lokális hn.-re, dűlőre, külterületi névre utal, amelynek a nevét a tótkomlósi szlk. celá zem ’eddig még nem szántott alsóbb rétegű talaj (tkp. egész, teljes föld)’ szókapcsolathoz hasonló kifejezés motiválta. {1}
A Turcsán csn. a szlk. Turčan ’túróci férfi’ fn.-i lakosnévvel azonos szlk. csn. magyarosodott formája {SSJ:Turčan, Turiec}. Nógrádi, gömöri áttelepülők esetén a felmenők korábbi származási helyét mutatja.
*
A m. Csall ~ szlk. Čelovce (r. Čalovce is), m. Cselfalva ~ szlk. Čelovce, m. Cselej ~ szlk. Čeľovce hn.-ek párhuzamos névadások a középkori Chal, Chel, ill. Chele szn.-ekről, amelyek a magyarban önmagukban vagy -falva utótagú összetételben alkottak hn.-et, a szlovákban pedig az -ovce ’… házanépe, … családja, … emberei’ hn.-képző járult hozzájuk. {FNESz}
Túróc megye a Vág bal oldali mellékvizéről, a Túróc folyóról kapta a nevét. A folyó neve szl. eredetű, és közvetlenül a mai szlk. Turiec névben folytatódik. A név alapja a víznevekben gyakori ősszl. *turъ (> szlk. tur) ’(ős)tulok’ fn., amelyhez az ősszl. *-ьcь (> szlk. -ec) tulajdonságnév-képző járult. Így olyan helyet (itatót) jelölt, ahol az elnevezéskor sok őstulok volt. {FNESz:Túróc}
Irodalom:
- Juraj Sinčok - Szincsok György: Nepravidelný slovník komlóšskeho nárečia - Rendhagyó komlósi tájszótár. Slovenský Komlóš - Tótkomlós. 2016. ISBN 978-963-12-5282-8. 155. oldal.
Hozzászólások