A tirpák családok közt voltak olyanok is, akik a „valach kolonializáció” ivadékainak mondhatók. Erre bizonyíték a Cirják család neve. Családnevük az ukrán-valach Cyril keresztnévből formálódott. Mai életformájukban teljesen átvették a tirpák földművelés, földszeretet minden hagyományát, s teljesen felszívódtak a „tirpák” népcsoportba.
{TECsK: 151 (5:17)}
1. A m. Cirják, Czirják (Czirjék, Szirják, Szirák) csn.-ek a Cirják ~ Cirjék egyházi szn.-ből lett képzőtlen apanév. A szn. a lat. Cyriacus formán keresztül a gör. Κυριακός (Kűriakosz) szn.-ből származik, amelynek közszói jelentése ’az Úrra (Krisztusra) vonatkozó, az Úrhoz (Krisztushoz) tartozó; az Úrnak (Krisztusnak) szentelt’. A név a III. sz.-i vértanú Szent Cyriacus tisztelete nyomán terjedt el a középkorban egyházszakadás előtti szent lévén mind a nyugati, mind a keleti egyházban. A csn. lehet m. és szlk. eredetű is, ru. (k.-szl.) eredete azonban hangtani okok miatt nem valószínű, l. az alábbi 3. pontot. {CsE:Czirják} {MSzlkCsn:112, 120} {RMCsSz:Cirják}
2. A név egyszerűsödött Szirák (Cirák) változata egybeesik az azonos alakú, szláv eredetű világi szn.-vel, amely a Szirák és Cirák hn.-eket is adta. A név az ősszl. *sirъ ’árva’ mn. származéka, vö. pl. szb.-hv. sirak [′sǐra:k] ’árva (fiú)’. {FNESz:Szirák}
3. Az idézett {TECsK} által sugallt eredet kevéssé valószínű. Az elképzelhető lenne, hogy egy k.-szl. Цыр- ~ Цир- (Cir-) alakúvá rövidült alapnévhez járuljon a lágy -як (-jak) kicsinyítő-nagyító képző. Azonban a m. Cirill szn. k.-szl. előzménye nem a latinból, hanem a görögből származik, így ezekben a nyelvekben a név k- hanggal kezdődik, vö. ukr. Кирило (Kirilo), ru. Кирил (Kiril). A feltételezett alakulással emiatt a Киряк (Kirjak) forma áll elő. A c-s kezdethez, tehát az alapnév ny.-szl. (szlk., le.) alakjából kellene kiindulni, azonban a nemzeti ébredés időszaka előtt a szlk. Cyril, le. Cyryl szn.-ek nem voltak annyira bevettek, hogy ilyen továbbképzés alapjául szolgálhattak volna, ill. kiszoríthatták volna a valach népességben az eredetibb k-s alakot.
4. A m. Cirill, szlk. Cyril egyházi szn. a lat. Cyrillus alakon keresztül a gör. Κύριλλος (Kűrillosz) szn.-ből származik. Ez ugyanúgy a gör. κύριος (kűriosz) ’úr, uralkodó; a (római) császár; az Úr (Isten, Krisztus)’ fn. származéka mint az 1. pont alatti Cirják. A végződés vélhetően a lat. -illus képző által befolyásolt hangalakú gör. -ηλος (ógör. -élosz, újgör. -ilosz), ill. -ύλλιος (ógör. -ülliosz, újgör. -illiosz) kicsinyítőképzővel azonos. A nevet több IV–IX. sz.-i szent viselte, többek közt a szláv liturgiai nyelvet és írást megalkotó Szent Cirill. Ez utóbbi miatt a szláv liturgiát megtartó keleti keresztyénségben lett bevett szn. Itt azonban a névformák közvetlenül a görögből származnak, így első hangjuk k. Ebből az alakból származik a magyarul szintén anyakönyvezhető Kirill szn.
Hozzászólások