A tanyai és a városban lakó tirpák családok közt gyakran találkozunk a Gál, Gallo, Gálik, Galát és Galád nevekkel. Valamennyi változat visszavezethető a Gábor, Gábriel keresztnévre, illetve annak becézett továbbképzésére.
A Gál családról tudjuk, hogy az a Gočovo (magy. Gócs, Gömör m.) községből származott le Nyíregyházára.
A Gallo-ék mint évről évre lejáró aratómunkások, szintén Gömörből, kb. a 19. század közepén „maradtak vissza” és úgy vetették meg a lábukat a városszéli homokon (Poproč, [m. Gömörhegyvég, korábban Poprocs]).
A Gálik családról tudjuk, hogy az a Gömör megyei Kraskovo-ról [m. Karaszkó] járt le aratni, egyikük sokat látogatta a nyíregyházi vásárokat is, mígcsak egyszer végleg ittfelejtette magát.
A Galád családról tudjuk, hogy annak egyik tagja a Nógrád megyei Tomášovcéból [m. Losonctamási], míg a másik atyafia a szomszédos Točnicáról [m. Tósár] jött városi polgárnak. Az első éveket szolgálatban töltötte, később beházasodott egy itteni „taksás” családba és végleg ittmaradt.
{TECsK: 152 (5:22)}
A {TECsK} megállapításával ellentétben az idézetbeli csn.-ek nem a Gábor, Gábriel szn.-vel függenek össze, hanem a m. Gál szn.-vel, amely a régebbi m. Gálos névváltozat rövidülése, amely pedig a lat. Gallus egyházi szn. magyarosodása. A név elsősorban az utóbb róla elnevezett Sankt Gallen-i apátságot alapító, ír származású, VI–VII. sz.-ben élt Szent Gál tisztelete nyomán terjedt el. A lat. Gallus szn. eredete vitatott, de vélhetően összefügg az azonos lat. cognomennel (örökölhető ragadványnévvel). Felmerült hogy a szn., illetve a cognomen: (1) a lat. gallus ’kakas’ fn.-ből alakult, harcias, gőgös jellemre, cifra öltözetre utaló metaforikus név.; vagy (2) a lat. Gallus ’gall, kelta, (utóbb) francia’ népnévvel azonos, származás, kapcsolatok alapján adott név.; vagy (3) Kübelé fríg eredetű papságának galli (tb. sz.) nevével függ össze; illetve (4) Szent Gál ír származása nyomán felmerült az, hogy a lat. cognomentől függetlenül esetleg a szn.-ként használt ír gal ’harci láz, merészség, fúria; gőz, forróság’ fn. latinosított alakjából származik. {CsE:Gál}
A Gál csn. a Gál szn. puszta apanévi használatával alakult, tehát ilyen szn.-ű felmenő leszármazottait jelölő megkülönböztető név volt. A magyar államban dívó latin nyelvű egyházi anyakönyvezési gyakorlat miatt a szlk. névadási gyakorlatban is meghonosodott a Gál szn.-i forma a csehes Havel formával szemben. Ugyanakkor a képző nélküli apanevek is jellemzők a szlk. csn.-kincsre, így részletes genealógiai vizsgálat nélkül nem lehet dönteni abban, hogy egy adott Gál csn. magyar vagy szlovák eredetű-e.
A többes (m. vagy szlk.) eredet a Gallo csn. esetén is fennáll, bár a következetes rövid szóvégi -o a szlk. Galo névformára látszik utalni. Az -l hangzóközi megnyúlása jellemző régi írásbeli gyakorlat szlk. csn.-ek esetén is, vö. szlk. kolár ’bodnár, kerékgyártó’ > Kolár ~ Kollár csn. A szlk. etimológia esetén a nevek végén az emfatikus-kicsinyítői szerepű semleges nemű rövid -o végződés áll, amely a köznapi, becézett férfi szn.-ek esetén is tipikus a szlk. nyelvben {MSzlkCsn:33}. Az emfatikus alakulás gyakran együtt jár a tőmsh. meglágyulásával is, ami az adott esetben a szlk. Gaľo névváltozatot eredményezte. ∫— A m. etimológiánál a név végén a r. m. -ó kicsinyítőképző áll, így a hang ebben az esetben eredetileg hosszú. A gyakoribb m.-os Galló alak mellett a hangzóközi nyúlást nem mutató Galó forma is ismert {RMCsSz:Galó} {MSzlkCsn:3}.
A Gálik csn. egyértelműen szlk., és a fenti Gál egyházi szn.-ből a szlk. -ík kicsinyítő képző (ritmikai törvény miatt rövidült mgh.-s) változatából alakult. Az -ík kicsinyítő képző a hasonló alapnevű személyek közül a fiatalabbat, kisebb termetűt, kevésbé módosat jelöli, ugyanakkor apanévi funkciója sem kizárt. Vagyis közvetlenül egy Gálik, vagy közvetetten egy Gál szn.-ű felmenő leszármazottait jelöli. {MSzlkCsn:38} {CsP:103}
A Galát (r. m. helyesírással Galáth is) csn. esetén elsősorban arra gondolhatunk, hogy a fenti Gál szn. rövidült formájához a ritka szlk. -át kicsinyítő képző járult. Ez utóbbi az ősszl. *-ę (> szlk. -a, -ä) kicsinyítő képző toldalékok előtti, kötött *-ęt- tőváltozatából önállósult forma lehet. Vö. szlk. teľa ’borjú’ ~ teľatá ’borjak’, ill. {MSzlkCsn:87}. A szlk. névkincsben máig megtaláljuk a Galát csn.-nek a csehes Havel névalapról képzett Havlát párhuzamát, de adatolható az Adamát csn. (< Adam szn.), a Balát (< Balo szn. < Baltazár v. Baláž szn.) szn. is {DPnS}. A további lehetséges etimológiákat l. alább a Galád névnél.
A Galád csn. lehet a szlk. Galát csn. formája. A szóvégi zöngés msh.-k a szlk. nyelvben is zöngétlenednek, így a Galát és Galád alakok izolált környezetben egyaránt [′gala:t] ejtésűek. Emiatt hiperkorrekcióval az elhomályosult etimológiájú szlk. Galát csn.-nek keletkezhetett Galád változata. Hasonlóhoz vö. szlk. Bernád csn., amely a m. Bernát szn.-vel (~ szlk. Bernard szn.) áll kapcsolatban {DPnS}. — Ugyanakkor nem kizárt, hogy a csn. a m. galád fn.-re vezethető vissza annak szn.-i használatán keresztül. A m. galád fn. eredeti jelentése ’vándorszerzetes, vándordiák; jokulátor, tréfamester’, így elsősorban foglakozásnévre vagy életmódra utaló ragadványnévre gondolhatunk, semmint a mai jelentés alapján ’alávaló, becstelen, aljas’ értelmű jellemnévre. Ebben az esetben a Galát csn. alakult másodlagosan a szóvégen zöngétlenült ejtésforma általánosulásával. A m. galád fn.-re visszamenő etimológia valószínűségét csökkenti, hogy a m. csn.-szótárak, mint pl. a {RMCsSz}, ezt a csn.-et nem ismerik, továbbá a m. hn.-kincsből sem mutatható ki származéka, így a Gál szn.-ből való szlk. származást kell valószínűbbnek tartanunk.
NB. A taksás jobbágyok az úrbéri kötelezettségüket egy évben egyszeri ún. taksa (< kései lat. taxa ’becsült érték, meghatározott ár; díj, illeték, tarifa, adó’) fizetésével váltották meg a földesuruktól. A legtöbb taksás jobbágy rendelkezett a szabad költözködés jogával, ugyanakkor sokszor nem volt saját jobbágytelkük, hanem bérelték azt, ezért bizonyos helyeken árendás-nak is nevezték őket. A módosabb csoportjuk armálist véve kisnemessé is válhatott, akiket taksás nemeseknek hívtak, mert a földesúrtól bérelt telekért ők is taksát fizettek, illetve állami adófizetésre voltak kötelezve.
***
Gócs falu nevének első említése 1427-ből való íráshibás Bouch (Gouch helyetti) alakban. A hn. a mai helyesírással Gócs v. Golcs alakban rekonstruálható szn.-ből származik képző nélküli m. névadással, és az alapító, a családfő, vagy az elnevezéskori legjelentősebb lakos egyéni nevét őrzi. A XIX. sz.-tól feltűnő szlk. Gočovo és a korábbi szlk. Gočov hn.-ek ugyanebből a szn.-ből képződtek a magyarral párhuzamosan a szlk. birtokos mn.-képző hn. -ov, ill. sn. -ovo alakjával (vö. Gočov dom ’Gócs háza’, ill. Gočovo mesto ’Gócs [letelepedési] helye’). A szlk. hn. nyelvtani nemének -ov > -ovo váltása a gyakoribb mintához történő hasonulás következménye. {FNESz:Gócs}
A m. Poprocs hn. a szlk. Poproč név átvétele, amely a jellemző környező növényzetre utalóan a szlk. nyj. paproč ’páfrány’ fn.-vel azonos {FNESz:Jászómindszent}. A szóban forgó gömöri falu nevének első említése 1413-ból való (Also Poprocz, Felseő Poprocz), és a XX. sz. eleji településnév-rendezés keretében 1906-ben hatóságilag változtatták meg az addigi m. nevét Gömörhegyvég-re {1}. Szlovákul azonos a neve az abaúji Jászómindszentnek is (1383: Medzenth, 1590: Podprocz aliter Myndzenth).
A szlk. Kraskovo hn. a korábbi Kraskov alakjával együtt a csn.-vé is lett szlk. Krasko szn. szlk. birtokos mn.-képzős származéka. Az alakulásmódhoz l. a fentebb a Gócs hn.-nél leírtakat, az alapnévhez pedig a Kraskó szócikket. A falu eredeti m. neve a r. szlk. formából származó Kraszkó volt, az újabb Karaszkó alakot 1907-ben hatóságilag állapították meg XX. sz. eleji településnév-rendezés során az 1334. évi első említésben lévő Karazkou írásforma alapján. {2} {DPnS}
A szlk. Tomášovce hn. a Tomáš ’Tamás’ egyházi szn.-ből származik a szlk -ovce ’… házanépe, … családja, … emberei’ hn.-képzővel, és így vagy a telepítő, vagy a rangidős lakos nevét őrzi, csakúgy mint a párhuzamos m. Tamási név, ahol a Tamás szn.-hez a m. -é birtokjel hn.-ekben gyakoribb -i alakváltozata járult. Az idézetben említett nógrádi település nevének első előfordulása a magyar alaknak megfelelő (1247: Tamasy), és a m. név 1906-ban a településnév-rendezés során bővült Losonctamási alakúra a többi Tamási hn.-től való egyértelmű megkülönböztetés végett. A közeli Losonccal való kapcsolat egyébként már az első említésben fennáll, mivel ott a két hn.-et azonos jelentésűnek írják le: Luchunch, quo[d] alio nomine Tamasy vocatur ’Losonc, amelyet más néven Tamásinak neveznek’. {FNESz:Losonctamási} Ugyanez a neve szlovákul Balogtamási és Szepestamásfalva településeknek is {DPnS}.
A szlk. Točnica hn. elsősorban vélhetően víznév lehetett a szlk. točiť sa ’kanyarodik, csavarodik’ igéből, vagy a tiecť ’folyik’ ige szlk. tok ’folyás, áramlás’ származékából a -nica hn.-képzővel, vö. hasonló Štiavnica ’Selmec folyó és település < szlk. šťava ’nedv; (régen) savanyúvíz’, szlk. Blatnica település és korábban patak < szlk. blato ’sár’ ~ m. Sár nevű vízfolyások és települések. A képző előtti k > č palatalizációhoz l. szlk. bočnica ’oldalút, mellékút; oldalsó rész’ < szlk. bok ’oldal’. A település első említése 1467-ből, a feltételezett megalapítását követő évszázadból való Thosoncza alakban, amely már a /tocsn(y)ica/ > /tosn(y)ica/ > /toson(y)ica/ > Tosonca lépéseken keresztüli magyarosodást tükrözi. Az így kialakult m. nevet a XX. sz. eleji településnév-rendezés során, 1906-ban cserélték le hatóságilag a Tósár alakra. {3} {DPnS}
Irodalom:
- Magyar Nagylexikon, VIII. kötet, Ff–Gyep. Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 1999. 740. oldal, „Gömörhegyvég” c. a.
- Magyar Nagylexikon, X. kötet, Ir–Kip. Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 2000. 558. oldal, „Karaszkó” c. a.
- Magyar Nagylexikon, XVII. kötet, Szp–Ung. Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 2003. 603. oldal, „Tósár” c. a.
Hozzászólások