A Gulyás család eredetét a Gömör megyei Slizskéről [helyesen: Slizké] (magy. Szelistye [helyesen: Szeleste, korábban: Szilistye] veszi. E különben jóhangzású magyar családnévben nem kell közvetlenül etnikai származást is látni. Az északi szlovák megyékből még a századforduló éveiben is igen sokszor láttunk levándorló, szolgálatot kereső szlovák szolgalegényeket, cselédlányokat, pásztorokat. Ezeket az alföldi, s főleg az élelmes tirpák gazdák szívesen alkalmazták. Hivatalos ellenőrzés, összeírások alkalmából sokszor megtörtént, hogy a gazda, ha ismeretlen pásztort fogadott állataihoz, nem tudta megmondani a nála szolgálatban álló cselédje, pásztora vezetéknevét. (Legföljebb keresztnevét.) Ilyenkor az ellenőrző közegek a bediktált keresztnévhez sokszor a ’foglalkozásnevet’ (Juhász, Gulyás, Kondás stb.) iratták be a papírokba. Másutt is előfordult, hogy a tanyákon szolgáló szlovák pásztorok, cselédek jó magyar vezetéknévvel íródtak be a névjegyzékbe. Ez történt pl. Szluka Tamás esetében is, akit az egyik összeírásban Kondás névvel láttak el az összeíró közegek.
{TECsK: 153 (5:24)}
A m. Gulyás csn. a m. gulyás ’marhapásztor, csordás’ foglakozásnévvel azonos. A XVI. sz.-ig a szó jelentése ’marhatartó, marhakereskedő’ is volt, így a korai alakulású csn.-ek esetén ez utóbbi is lehetett a motiváció. A változás annak tudható be, hogy a bizonytalan eredetű (talán valamely kaukázusi nyelvből átvett) m. gulya alapszó eredetileg egyetlen állatot jelölt, és csak később jelentet marhacsordát. {CsE:Gulyás} {RMCsSz:Gulyás}
A szintén foglalkozásnévi m. Juhász csn. eredete a m. juhász ’juhpásztor’ fn., amely az ismeretlen eredetű, de ennek ellenére igen régi szónak vélhető m. juh ’birka, Ovis aries aries’ állatnévnek és a m. -ász foglalkozásnév-képzőnek a kapcsolata. A csn. hangtani változata az Ihász. {CsE:Juhász} {RMCsSz:Juhász}
A m. Kondás csn. is foglalkozásnév a m. kondás ’disznópásztor, kanász’ fn.-ből. Mivel a m. konda ’disznónyáj’ szó csak két és fél évszázaddal a kondás fn. után adatolható, így lehet, hogy az alapnak látszó rövidebb szó elvonással képződött az ismeretlen eredetű hosszabbikból. {RMCsSz:Kondás}
A szlk. Sluka (> m. Szluka) csn. a madárnevekről vett csn.-ek közé tartozik, vö. szlk. sluka ’szalonka, Scolopax spp.’ fn. A motiváció lehet metonimikus (olyan külső vagy belső tulajdonságokkal rendelkezik, mint a szalonka), foglalkozásnévi (elsősorban szalonkára vadászó madarász), esetleg eseménynévi (az illetőnek volt valamilyen kapcsolata a szalonkával, kedvenc étele volt). — A m. szalonka szó csak a XVIII. sz.-ban tűnik fel, és vélhetően a magyar-lengyel főúri kapcsolatok nyomán került át a le. słonka ’u.a.’ madárnévből. Ez utóbbi a szlk. sluka szóval együtt közös balti-szláv eredetre megy vissza.
***
A gömöri m. Szeleste falu neve 1906 előtt Szilistye volt, első említése 1331-ből való Scyluzche írásformában (más adatok szerint már 1285-ben mint Zyluche). Furcsa, hogy a településnév-rendezés során a falu olyan új nevet kapott, amely Vas m.-ben már létezett, jóllehet a településnév-rendezés legfőbb célja éppen az azonos településnevek kiküszöbölése volt. Mind a régi, mind az új névalak a szl. selište ’faluhely, telep(ülés), major’ fn. átvétele. {1} {FNESz:Szeleste} — Az 1413-ban Slysche formában adatolható újabb szlk. Slizké név a szlk. slizký ’nyálkás’ mn. sn.-ű alakjával azonos, amely így környezetleíró jellegűnek tűnik, azonban nem zárható ki, hogy a korábbi, már elhomályosult jelentésű névből alakult ki népetimológiával.
Irodalom:
- Magyar Nagylexikon, XVI. kötet, Sel–Szö. Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 2003. 600. oldal, „Szeleste 2.” c. a.
Hozzászólások