Igen hosszantartó és néha két vagy három nemzedékre kinyúló vándorlásnak látszik egyik-másik népes jobbágycsalád útja. Ilyennek találjuk pl. a Gutyán család útját. Valószínűnek tartjuk, hogy valamelyik északi megyéből – mint örökös jobbágyok – már a 18. század elején útrakelnek, érintik Nógrád és Pest megyét. Itt Gután (Galgagutára gondolunk) megpihennek, s talán az öregek meg is fogódznak. A fiatalabbak azonban, amikor újabb lehetőség mutatkozik Békésben vagy a Bácskában, továbbmennek. Mintha ki is alakulna valamilyen gyakorlat, hogy a fiatalabb nemzedék tovább vándorol: az öregek pedig maradnak! A Csabára [Békéscsabára] érkezők felveszik a Gutyán nevet – minthogy Gutáról érkeztek. Egy nemzedék elmúltával a fiatalok újra továbbmennek, de most már viszik magukkal a Gutyán nevet. Így szóródik szét a Gutyán név Pest környékén, Békés megyében és végül Nyíregyházán.
{TECsK: 154–155 (5:26)}
A Gutyan név a szlk. Guťan csn. magyaros írásformája. Ez a m. Guta (ma Galgaguta) hn.-ből alakult a szlk. -(j)an fn.-i lakosnévképzővel {MSzlkCsn:128b}. Fn.-ként az ide való férfi lakost jelöli, csn.-ként innen elszármazott, esetleg ide kapcsolatokkal bíró személy leszármazottai örökölték.
Galgaguta település első említése 1387-ből való Gutha alakban. A n. eredetű r. Guta szn.-ből keletkezett képző nélkül, tehát vélhetően m. (esetleg más, még nomád névadási hagyományokat őrző etnikumtól származó, pl. kun) névadással. A Galga folyó menti fekvésre utaló előtagot a XX. sz. eleji településnév-rendezés során kapta elsősorban a ma Szlovákiához tartozó, hasonló eredetű Gúta (r. Guta, Gutta, mai szlk. Kolárovo) hn.-től való megkülönböztetés végett. {FNESz:Galgaguta} {NV:155}
A XVII. sz.utolsó évtizedeiben a török hódoltság alatt megfogyatkozott magyar lakosság helyére először spontán módon, majd szervezett földesúri telepítéssel szlovák népesség költözött be, elsősorban Nógrád északibb területeiről, részben pedig Hont megyéből. A betelepítés érintette Aszódot is (vö. Aszódszky csn., illetve a város még Petőfi idejében is a környék szlovákságának centruma volt, l. Koren István [szlk. Štefan Koreň] és az aszódi latin gimnázium). A vidék a délebbi áttelepülés egyik központja volt, így a szlovák népesség több településről, így Aszódról is eltűnt, de máig maradtak jelentős szlovák lakosságú falvak, így Galgaguta is, ahol 1990-ben 32%, 2011-ben pedig 14% volt a szlovákság aránya. Ide tartozik a legutóbbi 2011-es népszámlálás szerint 51%-kal a legnagyobb arányban szlovákok által lakott település, Csővár (szlk. Čuvár) is, vö. Csuvarszki (Csuvarszky) ~ Csuvárszki (Csuvárszky) < szlk. Čuvarský ~ Čuvársky lakosnévi csn.
Hozzászólások