Vannak családok, akik névcserén mennek keresztül, s vannak olyanok is, akik a régi nevüket az új lakóhelyükön is megőrzik, sőt terjesztik. Ilyennek találjuk a Štrba (Tátra alatti Csorba község)-ből érkező Greksza család vándorútját és sorsát. Tudjuk, hogy a 18. század első felében Štrbáról is útra kelnek kisebb rajok az Alföld felé. Néhányan el is érték Csabát [Békéscsabát]. Ezek az első rajok évenként legalább egyszer tartották a kapcsolatot az otthon maradottakkal. Egy ilyen megözvegyült anya is útra eredt Békéscsabára szakadt rokonai után, s magával vitte két kiskorú fiát is. Útközben elérték Nyíregyházát, s valahogy itt rekedtek – nem jutottak el Csabára. Az özvegy itt Nyíregyházán nevelte fel két kiskorú árváját, s ezekkel kiszélesedett a város lakossága. Ma már igen sok ilyen nevű család van Nyíregyházán, Csabán és a Tátra alatti Štrbán.
{TECsK: 155 (5:27)}
A Greksza név a szlk. Grexa ~ Greksa csn. magyaros írásformája. Ez utóbbi a szlk. Gregor ’Gergely’ egyházi szn. rövidülése a k.-szlk. -śa kicsinyítőképzővel. A rövidült Greg- tő záró g msg.-ja a zöngétlen képző hatására vált k-vá. {MSzlkCsn:67} {MSzlkČP:104} {MSzlkCsn:#} {SG:472} A szlovák helyesírás nem jelöli a nyj. ś [ɕ] hang lágy ejtését, helyette a köznyelvi ejtésnek megfelelően kemény s hangnak megfelelő íráskép használatos. A név ritkább, köznyelvi szlk. képzővel alakult változata a Grekša.
A -śa kicsinyítőképző használata gyakoribb a lengyelben, a ruszinban (kárpátukránban) és az ukránban, mint a szlovákban, azonban a várható le. *Grzeksia csn. nem mutatható ki, a ruszinban és az ukránban pedig az alapnév eltérő hangalakú (Григорій / Hrihorij). Emiatt a név szlk. eredete valószínűsíthető.
A szlk. Gregor szn. a kései gör. Γρηγόριος (Grégoriosz) szn. egyházi lat. Grēgorius formájának átvétele. A görög név a gör. γρηγορέω (grégoreó) ’ébren van, virraszt; őrködik’ ige származéka, azaz ’éber, virrasztó; vigyázó, őrködő’ értelmű. Ugyanezen egyházi szn. m. megfelelője a Gergely. A név a gyakori Gergely nevű szentek tisztelete nyomán terjedt el.
***
A m. Csorba ~ szlk. Štrba hn. első említése 1286-ból való Churba alakban. Kiss Lajos {FNESz:Csorba-tó} szerint a település neve azonos szn.-ből (1227: Churba) keletkezett m. (illetve más, még nomád megnevezési hagyományokat őrző etnikumtól való) névadással. Ennek ellentmondani látszik, hogy sem a szlk. Štrba, sem a lengyeleknek történt szepesi elzálogosítás nyomán meghonosodott le. Szczerba névforma nem magyarázható ezzel, hanem párhuzamos névadásnak tűnnek. A szl. alakok a képzetlen voltuknál fogva nem magyarázhatók puszta szn.-i eredetűként, így valószínűbbnek tűnik, hogy a település térszíni formájára utaló, ’hasadék’ értelemben álló szl. *ščьrba (> szlk. r. štrba, le. szczerba) fn. helynévi alkalmazásáról van szó, és a m. Csorba alak ennek a magyarosodott formája. — Az eredetileg cs hanggal kezdődő, illetve szn.-i eredetű hn.-párra példa a szepesi Csontfalu, amelynek legkorábbi m. neve a szn.-i eredetű Csanta (1274: Chunta) volt, és a szlk. megfelelője is ugyanezzel a hanggal kezdődik, ugyanakkor hn.-képző toldalékkal van ellátva: Čentice.
A r. m. Csorba szn. a m. csorba ’hiányos fogú, foghíjas’, nyj. ’megcsonkított, csonka’ mn.-vel azonos, külső tulajdonságra utaló ragadványnév, amelyből csn. is vált. A m. csorba mn. az előbb említett, ’csorbaság, csorbulás; kicsorbult/kitörött rész; foghíj’ értelemben álló szl. *ščьrba szó jelzői használatban történt átvétele. {CsE:Csorba} {RMCsSz:Csorba} {EWUng:csorba}
Hozzászólások