Onomastikion

Nem klasszikus blog, inkább a szerző(k) sajtcédulái az érdekesnek talált vezetéknevek etimológiájáról. A cikkek a szerző(k) egyéni véleményét tükrözik, a tévedés sincs kizárva.

Címkék

Hozzászólások

  • LvT: @Pyrandus: Úgy hát! (2022.05.10. 15:38) Závada
  • Pyrandus: Vagy úgy? (2022.05.09. 22:02) Závada
  • El Mexicano: Köszönöm szépen ezt a remek írást, éppen a napokban jutott nekem is eszembe, hogy vajon milyen ere... (2017.10.29. 12:43) Rajoy Brei
  • elmexicano.hu: Jelzem, hogy itt jártam, egyúttal szeretném megköszönni a nagytudású szerző, LvT segítségét a span... (2016.01.24. 10:26) Gácsi
  • LvT: Vélhetően igen. Elviekben gondolhatnánk azt, hogy az előző adat alakult /g/ > /k/hanghelyettesí... (2012.07.30. 10:58) Kita
  • Utolsó 20

Ilykó

2021.04.02. 22:26 | LvT | Szólj hozzá!

Címkék: jancsó ilykó ilkó iľko ilko jančo ilyojancsó iľojančo

Nézzük meg a gazdanevek mellett egy teljesen vagyontalan, taksás család származástörténetét és családnevének magyarázatát. Választásunk az Ilykó (vagy Ilyojancsó) családra esett. A szóbanforgó családnév az Ilona becenévből alakult. Meg kell azonban azt is jegyeznünk, hogy szűkebb körben volt ennek a családnak egy bizalmasabb jellegű családneve is: Ilyojancsó, amely azt jelentette, hogy akire ez vonatkozik, az = ’Ilona és Jancsó’ leszármazottja. Hivatalosan az első családi név volt használatban – de a szülők és nagyszülők keresztlevele a második, bizalmasabb használatú családi névre volt kiállítva. E taksás család nem volt régi Nyíregyházán, alig 100 éve, hogy érkeztek. A nagyszülők születési helye a Sáros megyei Vyšná Voľa [m. Felsőszabados] község (Bardejov = Bártfa melletti falucska). A nagyszülők a múlt század közepén mint szezonmunkára járó aratók látogattak el Nyíregyházára. Időközben annyira ideszoktak, hogy már télre se tértek vissza korábbi lakóhelyükre, s valamelyik tirpák gazda házában otthont teremtettek maguknak. A [XX.] század közepe óta már a negyedik nemzedék lakja a várost. Frissebb értesülésnél fogva a taksás családokban a szlovák nyelv volt csaknem napjainkig az anyanyelv. Az iskolákban azonban lassan kétnyelvűekké váltak s a [1977-ben aktív] mai nemzedék mind a két nyelvet elég hibátlanul beszéli.

{TECsK: 155–156 (5:28)}

Az Ilykó csn. a szlk. Iľko csn. magyarosodott formája. Ez utóbbi ma ÉK-Szlovákiában, Tőketerebes (szlk. Trebišov), Varannó (szlk. Vranov nad Topľou) és Eperjes (szlk. Prešov) környékén fordul elő {DPnS:Iľko}. A csn. az azonos Iľko szn.-ű családtagra (felmenőre) utaló megkülönböztető névként önállósult. A szn. valamely Il- (Iľ-) kezdetű szn. rövidüléséből keletkezett szl. -ko kicsinyítőképzővel {MSzlkCsn:37}. Az alapszn. a TECsK. által említett m. eredetű Ilona női szn.-en kívül lehet a k.-szl. eredetű Iľja ’Illés’ férfi szn. is. A kicsinyítőképzővel alakult szn.-ek jelölhetik azonos alapszn.-űek közül a kisebb termetűeket, fiatalabbakat, kevésbé tehetőseket, jelentőseket stb. Ilyen értelemben apanévi (anyanévi) funkciója is van, azaz az alapszn.-ű felmenő leszármazottját illetheti. Egyértelműen ez a helyzet, ha anyanévről, azaz az Ilona szn.-ből eredeztetjük, mivel a -ko képző csak férfi szn.-et képez, így adott esetben nem lehet szó azonos nevű személyek megkülönböztetéséről.

A -ko kicsinyítő képző egyaránt használatos a szn.-ek esetén a szlk, a ru. és az ukr. nyelvben, ennek megfelelően az Илько (Iljko) ismert ukr. csn. és köznapi szn. Ugyanakkor a szlk. eredetet sem zárja ki az a tény, hogy az alapnevek nem szlk. eredetűek, mivel azokat szlk. környezetben is használják (használták). A közelebbi etnikai hátteret az eredeti lakóhely alapján sem lehet behatárolni, l. a később Felsőszabados településtörténetéről írtakat. A TECsK. alapján az bizonyosnak tűnik, hogy az áttelepüléskor a család már nem különböztette meg magát a nyíregyházi, kp.-szlk. nyelvjárás és evangélikus vallás dominálta szlovákságtól.

A Jancsó csn. egyaránt lehet m. és szlk. eredetű. Ez utóbbi esetben a normalizált írásformája Jančo. Mind a m., mind a szlk. etimológia esetén a bibliai eredetű lat. Iohannes egyházi szn. helyi formájának (m. János, szlk. Ján) rövidüléséről van szó az eltérő eredet ellenére hasonló hangalakú m. r. -csó, illetve szlk. -čo kicsinyítőképzővel. {MSzlkCsn:18,54} Eredetileg tehát köznapi szn. volt, csn.-vé válásának motivációja azonos a fentebb az Ilykó névnél leírtakkal.

A szlk. Iľojančo formában normalizálható írásmódú Ilyojancsó csn. nyilvánvalóan az Iľko-Jančo ~ Ilykó-Jancsó kettős csn. egyszerűsödött formája. Az egyszerűsödés szl. környezetben történhetett meg, mivel egyrészt a szl. nyelvérzéknek egyértelmű az Iľko és az Iľo névalakok összefüggése, másrészt a szl. nyelvekre jellemzők az -o kötőhangzóval alakuló szervült (egybeírt) összetételek.

Az ilyen kettős csn.-ek nem ritkák az áttelepült szlovákság körében, Békéscsabán és Tótkomlóson (a Nyíregyházára történő áttelepülők forrásterületén) különösen jól adatolható. A kialakulásuk oka az átköltözéskor egymás mellé kerülő azonos nevű családok, illetve az átköltözést követően a sok utód nyomán szétterjedő famíliák megkülönböztetése volt. Az eredeti csn.-hez csatlakozó másik tag származhat a házastárs (feleség) vezetéknevéből vagy a család (családi ág) ragadványnevéből. A család kettős neve lehet, hogy az eredeti lakóhelyen alakult ki a megkülönböztetés szándékával, de az áttelepülés után más Ilykó (Iľko) nevű család hiányában erre már nem volt szükség, és ez magyarázhatja a névformák kettősségét.

NB. A taksás jogállásról l. a Gál csn. szócikkében említetteket.

A m. János és a szlk. Ján szn. forrásául szolgáló lat. Iohannes egyházi szn. a gör. Ἰωάννης (Ióannész) név közvetítésével a bibliai héber יוֹחָנָן (Jôḥānān) szn.-ből ered. Ez utóbbi ’Jahve kegyes’ értelmű összetétel a Jahve istennév יוֹ (Jô) rövidített formájából és a חָנַן (ḥānan) ’kegyelmet gyakorol’ ige alakjából. A bibliai név meghonosodott formái újszövetségi kontextusban, Keresztelő Szent János és János apostol vonatkozásában használatosak, az ugyanilyen szn.-ű ószövetségi alakok neve Johanán (Jóhánán, Jochanan) formában ismert.

***

A sárosi m. Felsőszabados hn. 1905-ben kapta a nevét a hivatalos településnév-rendezés keretében, korábban Felsővolya volt a neve, amely a szlk. Vyšná Voľa név részfordítása. A település első említése 1310-ből való Vola alakban. Az eredeti község idővel kettévált egy Alsó- (Nižná) és egy Felső- (Vyšná) megjelölésű településsé. Vályi András a XVIII. sz. végén még együttesen „orosz”, azaz ukrán (ruszin) faluként említi őket, de egy évszázaddal később Fényes Elek Felsővolyán katolikus-evangélikus abszolút többségű „tót”, azaz szlovák lakosságot mutat ki, míg a „tót-orosz”-nak minősített Alsóvolyán hoz relatív görög katolikus többséget. A Felsővolyáról a Fényes Elek munkájának idején áttelepülő Ilykó család közelebbi etnikai hátteréről emiatt ezúton sem lehet megbizonyosodni.

Az ir. szlk. vôľa, k.-szlk. nyj. voľa közszó jelentése ’akarat, kívánság; szabadság (jog)’. K.-szlk. területen olyan települések nevében jelentkezik, amelyeket időlegesen mentesítettek az adósságok alól, és ilyen értelemben szabadságot élvezett. Az így elnevezett települések létrejötte – a ru.-ukr. Воля (Volja) és a le. Wola tagot tartalmazó hn.-ekkel együtt – eredetileg a valach kolonizációhoz kötődik, ezért kezdetben (a XV. sz. előtt) elsősorban keleti szláv (ukrán, ruszin), illetve a keleti szlávokhoz asszimilálódott román etnikum volt rájuk a jellemző.

A bejegyzés trackback címe:

https://onomastikion.blog.hu/api/trackback/id/tr916488704

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása