Érdekes az is, amit a valamikor igen tevékeny Koleszár családról tudunk. Az újratelepítés éveiből két Koleszár családról van tudomásunk. Az egyikről tudjuk, hogy a Gömör megyei Petrovo-ból (magy. Pétermányról) mint ügyeskezű kerékgyártó mester költözött át Nyíregyházára. Készítményeivel ellátogatott az itteni hajdúsági vásárokra, tehát jól ismerte a Nyírséget. Ila Bálint szerint ez a Koleszár Márton már 1753. év előtt is lejárt a Nyírségbe aratni. – A másik Koleszár családról tudjuk, hogy az Hankováról [újabban m. Annafalva] húzódott le a tirpákok közé. Valószínűnek tartjuk, hogy leköltözésében a másik Koleszár is segített, mert az 1754-es összeírásokban egymáshoz egészen közel, a Szarvasi palétában laknak. Foglalkozásukat egyszer Kollár, másszor Koleszár néven jelzik.(A kollár vagy koleszár egyformán jelenti a kerékgyártó mesterséget.)
{TECsK: 159 (5:35)}
A Kolesár [ˈkolesaːr] a szlk. nyelvterületre jellemző csn., amely a szlk. nyj. kolesár ’bognár, kerékgyártó’ fn.-ből lett foglalkozásnév. A Kolár [ˈkolaːr] szinonimája, amely a szlk. ir. kolár ’bognár, kerékgyártó’ fn.-ből ered, a szlk.-on kívül a csehben is elterjedt. A két forma közül szlk. területen a Kolesár az elterjedtebb, itt Közép- és Kelet-Szlovákiára jellemző, a rövidebb Kolár a Morvaországgal érintkező észalnyugati-nyugati régióban gyakoribb. A Kollár forma magyarosodott alak, amely a XIX. sz.-i hivatalos magyar anyakönyvezés folytán a szlk. névviselési gyakorlatban is jelentkezik (jelentkezett). A magánhangzó közi -l- megnyúlása jellegzetes magyar jelenség, amely pl. a szőlő ~ szöllő, alakpárt is eredményezte, valamint a szalag szó köznapi szallag ejtését.
A szlk. kolár : kolesár alakpár nyelvtörténeti hasadás eredménye. Az alapjául szolgáló ősszláv *kolo ’kör, kerék’ szó abba a ritka csoportba tartozott, amelynek töve a ragok előtt -es- elemmel bővült, tehát míg az e. sz. alany- és tárgyesete *kolo volt, addig a birtokos esete *kolese, a t. sz. alany- és tárgyesete pedig *kolesa. A szlk. nyelv idővel feladta a változó tövű ragozást, és a meglévő kolo alanyeset mellé a hosszabb tőből új, szinonim e. sz. alanyesetet képzett koleso formában. A mai nyelvben a két alak jelentéshasadással elvált, és a ’kerék’ jelentés a hosszabb koleso formához társult, míg a kolo a ’kör’ jelentést őrizte meg (ma már szűkült ’körtánc; kör ‹táncban, pályán, eljárásban›’ értelemben). A jelentéshasadás előtti időkben képződött szavakban a két tő megőrizhette a régi jelentést, és ez eredményezte a szóban forgó foglalkozásnévpár létrejöttét.
Hasonlóan, szintén jelentéshasadással, egy régi -es-szel bővülő, változó tövű fn.-ből jött létre a szlk. slovo ’szó’ és sloveso ’ige’ kettős. Ugyanígy telo ’test ‹élőlényé›’ : teleso ’‹fizikai› test, idom; testület’. A nebo ’ég’ fn.-ben máig fennmaradt a változó tő: egyes számban a rövid tőalak használatos, míg a főként a vallásos nyelvben előforduló többes számú formák -es-szel bővültek, vö. nebesá ~ nebesia ’egek’. A čudo ’csoda’ szó köznapi čudá többes száma mellett is használatos az emelkedett nyelvhasználatban a bővült tövű čudesá alak.
A paléta Nyíregyházán a város egy kisebb, palétavezető ellenőrzése alatt álló körzete volt, később a kerület megfelelője lett. A paléta szó eredetileg a nyílt hirdetmény formájában kiadott utasítást jelölt, különösen a katonák beszállásolásáról szóló közleményt. Nyíregyházán a szó értelme a betelepítői hirdetményről átvonódott az így kijelölt betelepülési helyekre. A hajdani Szarvasi paléta emlékét őrzi a mai Szarvas utca.
Hozzászólások