Vö. szlk.-cs. Krnáč ['kr̩na:tʃ] csn. Ez és a szlk. Krnák ['kr̩na:k], szlk.-cs. Krňák ['kr̩ɲa:k] csn. egy ’satnya’ jelentésű tő* és az -áč, ill. -ák nagyító-rosszalló képző kapcsolata. A névadás motivációja lehet a kis termet, gyenge fizikum, de óvónévi eredettel is számolhatunk. Hasonlóhoz vö. m. Görhes ’betegesen sovány, nyiszlett’, Korcs ’testi v. szellemi fogyatékos’ csn.-ek {RMCsnSz}. Mivel a név magyarországi előfordulásai az ottani szlovák etnikumhoz köthetők, így ebben a kontextusban elsősorban szlk. (és kevésbé cseh) eredetűnek tartható.
Alakváltozatai: A Kernács egyrészt nyugatszlovák, másrészt magyarosodott forma. A Krenács csn. magyarázható lenne más alapról is (vö. szlk. chren ’torma’, cs. křen ’ua.; ügyetlen, ostoba, öntelt ember’), de az eredeti forma adatolhatatlansága miatt mégis inkább a Krnács magyarosodásának tartható. Ilyesmihez vö. szlk. Krnča hn. ~ m. Krencs.
* Vö. szlk. krnieť ’satnyul, (el)korcsosodik’, r. krňa ’elsatnyult, csenevész gyermek’, r. krňavý ’silány, satnya, csenevész’ {SSMN}, nyj. krnáč ’göcsörtös fadarab, tönk; satnya, görbe fa’ {SSJ}; cs. krněti ’satnyul, csenevészedik, korcsosul’, krňouš ’korcs ember’; szb.-hv. krnj ['kř̩:ɲ] mn. ’csorba, csonka’, krnja ['kr̩̂:ɲa] fn. ’csonka, tömpe orrú személy; csonka szarvú marha; csorba edény’; or. кóрный /kornij/ ’kis növésű, alacsony’, корнáть /kornaty/ ’megkurtít, rövidre vág’.
Hozzászólások