1. Magyar foglalkozásnév a m. szabó ’ruhakészítő’ fn.-ből. A korai (XIV–XV. sz.-i) csn.-ek esetén egy másik jelentésű foglalkozás-, ill. jogállási név, avagy ugyanilyen szn-re visszamenő képzőtlen apanév is számba vehető: ’adót, bírságot, törvényt, vámot stb. ki-, megszabó’. {CsE} {RMCsSz}
2. A szlk. nyj. r. sabov [sabou̯] ’szabó’ fn.-ből önállóan is keletkezhetett szlk. Sabov csn. {DPnS}, amely m. környezetben Szabó írásmóddal rögzülhetett. Hasonlóhoz vö. Szabovik csn. Magyarországi szlovák környezetben ezen kívül névmagyarosításból és házasság révénis megjelenhetett.
Hozzászólások