1. A kapcsolt előfordulásokból következően (pl. Endrődön) a Szulyó csn. írásváltozatának tűnik. Ez utóbbi a Szuló formájával együtt szl. eredetű, vö. szlk. Suľa ['suλa] Sulo ['sulo] {DPnS} ukr. Суло (Szulo) csn., amelyek a Sul- előtagú összetett szláv nevek (pl. Sulimir. Sulislav) önállósult rövidülései. A Sul- névtag jelentését l. a Kéttagú szláv személynevek c. szócikkben. — Hasonló kettősséget mutat a m. Szuja : Szulya névpár, amelyek a szlk. Suľa névhez kötődnek.
2. A horvátban kimutatható a Suja ['sǔ:ja] csn., amelyet az ottani etimológiai irodalom a szb.-hv. sud ’bíróság, ítélet’ szóhoz kapcsol becézett alakként {HJP}. Ennek esetleg kialakulhatott *Sujo formája is. Azonban ez csak akkor kapcsolható a m. Szujó névhez, ha hv. genealógiai kapcsolat mutatható ki. Ugyancsak a szb.-hv.-ban előfordul a Suljo ['sǔ:λo] szn., mint a Sulejman szn. becézett, köznapi alakja. A m. Szujó ~ Szulyó csn. forrásaként, az oszmán-török eredetű alapszemélynév kései és korlátozott elterjedése miatt, ez is kevéssé valószínű.
3. Kisebb valószínűséggel a Szulyó csn. képzőtlen m. lakosnév is lehet, amelyet a trencséni Szulyó (szlk. Súľov ['su:λou̯], ma Súľov-Hradná / Szulyóváralja része) településről magyar környezetbe költöző, oda kapcsolatokkal bíró személy kaphatott megkülönböztető névül. (A településnév az 1. pontban említett szlk. szn. -ov birtokos képzős származéka.)
Hozzászólások