A jónevű és vagyonos családok mellett nem hallgathatjuk el a szegényebb sorsúakat sem. Számban és népszerűségben igen kedvelt volt a tirpákok sorában a Brtka család. Gömörből származtak le az Alföldre, leszármazottaikat meg lehetett találni úgy Csabán [Békéscsabán], Szarvason, a Bácskában, Vajdaságban, mint Nyíregyházán. Ügyes fúró-faragó, ácsmunkához, barkácsoláshoz értő, élelmes munkás népek voltak. A hagyomány szerint őseik valamikor sonkolyos mesterséget folytattak, ezért szóródtak szét az egész Alföldön, még a magyar falvakban is.
{TECsK: 150 (5:15)}
A szlk. Brtka ['br̩t.ka] ill. Brťka ['br̩c.ka] csn. a szlk. brt [br̩t] ~ brť [br̩c] 'erdei méhek faodúja' fn. -ka kicsinyítő képzős származéka {SSSJ:brt} {SSMN:brt}. A -ka toldalék lehet szn.-képző funkciójú, de egyszerűen jelezheti a méhodúhoz való pozitív emocionális viszonyt is. Így vagy úgy a végsősoron 'erdei méhész' értelmű foglalkozásnévről van szó.
A családnév etimológiájához közel áll a hajdani sonkolyos mesterség, amely 'lépet, lépesmézet felvásárló, azzal kereskedő' személyt jelent. Ennek alapszava a m. sonkoly 'lépviasz olvasztásakor visszamaradó törmelék; lép, rendszerint a benne maradó mézzel együtt' értelmű fn. {1}
Irodalom:
- B. Lőrincz Éva (főszerk.): Új Magyar Tájszótár. Negyedik kötet, N–S. Akadémiai Kiadó, Budapest. 2020. ISBN 963 05 7832 8, sonkoly, sonkolyos címszó, 927–928. oldal
Hozzászólások