A Kovács családnévről már korábban említést tettünk. Itt csak azt tartjuk szükségesnek szóvá tenni, hogy a Békés megyei névjegyzékben lévő nob. [nobilis ’nemes’] Zeman András azonos azzal a Kovács Andrással, aki az 1754-es összeírásban a Csabai utcában lakik. Ugyanőt 1759-ben újra Zemian Andrásként írják össze. Úgy látjuk, hogy a Kovács családok közül e Kovács András tekintélynek örvendett. 1763-ban a jobbágygazdák – annak ellenére, hogy nemes rendű – megválasztják főbírónak. Az 1783. és 1885. évben leszármazottait is megtisztelik ezzel a tisztséggel – bizonyára nem ok nélkül! Ennek a nemes Kovácsnak igen jó összeköttetései voltak a földesúr tiszttartóival, a vármegye uraival.
A betelepedés éveiben igen sok azonos nevű Kovács család lakott Nyíregyházán. Volt egy szarvasi érkezésű, akit Fábri-Kovácsnak, volt egy nógrádi, Zelené [újabban m. Ipolyszele] községből jövő: ezt Zelenyánszky-Kovácsnak, a Sebedínből [újabban m. Szebedény] költözőt Szebedinszky-Kovácsnak, a liptói származásút Kovács-Vazstyan-nak (Vázsec [szlk. Važec] községből jött), egy gömörit Kovács-Meleghegyszky-nek [vö. m. Meleghegy, szlk. r. Melecheď, újabb Teplý Vrch] és egy komlósi [tótkomlósi] jövetelűt Komlósszky-Kovácsnak neveztek. Ennek a komlósi Kovácsnak egyik végrendeletéből tudjuk, hogy igen népes rokonsága maradt Komlóson. A végrendelet tartalmából és keletkezéséből azt tapasztaljuk, hogy az Alföldre letelepült szlovák családok ‘rokonságtudata’ (legalábbis Nyíregyháza–Komlós viszonylatban) körülbelül két nemzedéknyi időre, kb. 50–60 évre terjedt ki.
{TECsK: 159–160 (5:37)}
A m. kovács ’hevítéssel, kalapálással formált vasalások, tárgyak, alkatrészek készítésével, ill. patkolással foglalkozó iparos; r. vasverő’ foglalkozásnév szláv eredetű, és azonos jelentésben és hangalakban megtalálható a szlovákban is kováč írásmóddal. Mivel a foglalkozásnevek gyakorta váltak csn.-ekké, ezért csak nyelvi alapon nem lehet dönteni abban, hogy a m. Kovács, illetve a szlk. Kováč csn.-ek milyen eredetűek, az írásmódnak megfelelő nyelvben keletkeztek vagy a másik nyelvből lettek-e átvéve. Hasonló névpárok, ahol azonban az írásmód segít a megkülönböztetésben: m. Molnár ~ szlk. Mlynár, m. Takács ~ szlk. Tkáč. {CsE:Kovács, Molnár, Takács} {RMCsSz:Kovács, Molnár, Takács} {ČP:Kovács, Mlinár, Molnár, Takács} {DPnS:Kováč, Mlynár, Tkáč}
A szlk. Zeman ~ nyj. Zemian a szlk. zeman ’köznemes’ szóval azonos jogállási név. {BSS:Zeman} {HSSJ:zeman} Csn.-vé a fentihez hasonló környezetben lett, tehát ahol az elsőnek elnevezett nem nemesek közt élt, velük (közel) azonos körülmények közt, szinte csak a nemesi jogállásával tűnve ki a többiek közül. Az is jellegzetes, ahogy a foglalkozásnévi és a jogállási megkülönböztető név párhuzamosan használatos mintegy alternatív csn.-ként attól függően, hogy az adott esetben melyik bír éppen nagyobb megnevező erővel.
A Fábri ~ Fábry csn. annak a XVI–XVIII. sz.-ban dívott névváltoztatási gyakorlatnak az eredménye, amelynek során a humanista műveltségű személyek a vezetéknevüket latinosították (vagy görögösítették). A környéken ez a gyakorlat a magyarországi szászok közt volt a legelterjedtebb, de a többi nemzetiség körében is előfordult. Az így alakult nevek közül több nemzeti csn.-vé is szilárdult. A Fábri (Fábry) név a lat. Fabri forma hangalaki és írásbeli magyarosodása, ez utóbbi pedig a lat. faber ’mesterember: ács, asztalos, kőfaragó, kovács’ fn. apanévképzői funkciójú birtokos esete. Bár a latin szó az ókorban több foglalkozásnevet is takart, az újkorban ezek közül a ’kovács’ jelentésben használták, így a Fábri (Fábry) név a korábbi n. Schmidt (Schmitt, Schmitz, Schmid stb.), m. Kovács (Kováts, Kovách), szlk. Kováč csn.-k egyikét válthatta föl. A kettős Fábri-Kovács vezetéknév így tautologikus összetétel. {NV:91}
A m. Zelenyánszky csn. szlk. írásformája Zeleňanský [ˈzeleɲanskiː] vagy Zeleniansky [ˈzeleɲi̯anski], amely a ma Poltár részét képező szlk. Zelené hn.-hez képzett összetett szlk. -ianský képzős, az onnan való elszármazást, az oda való kapcsolatokat, esetleg az ottani birtokot jelző lakosnév. A település első írásos említése 1438-ból való Zelene formában. Ennek jelentéséhez vö. szlk. r. zelené ’zöldség’, amely a falu elnevezéskori fő terményeire utalhat. A magyar megnevezése is Zelene volt 1906-ig, amikor is a nevét Ipolyszelé-re magyarosították. — A Zelenyánszky csn. az előbb említetten kívül lehet még lakosnév a nógrádi Alsó- vagy Felsőzellő korábbi szlk. (Malé / Veľké) Zelence nevéből vagy a Nyitra m. szlk. Dolné / Horné Zelenice (m. Alsó-, Felsőzélle) településnévből. {ČP:153} {MSzlkCsn:127a, 128b} {1}
A m. Szebedinszky a szlk. Sebedinský [ˈsebeɟinskiː] vagy Sebedínsky [ˈsebeɟiːnski] alakban előforduló csn. magyarosodása. Ez a szlk. Sebedín településnévből -ský képzővel alakult lakosnév. A hn. elsőként dokumentált alakja Zebenyn 1406-ból, amely a szl. Soběslav szn. rövidült, szlovákos *Seběn formájából -in birtokos raggal képzett, a telepítőre, az első tulajdonosra utaló szlk. név. A névben a XVIII. sz.-ban lépett fel n(y) : n > d (gy) : n elhasonulás. A település hagyományos magyar neve Szebedin volt, amelyet 1886-ban váltottak föl hivatalos névadással a magyarosabb Szebedény formával. {MSzlkCsn:127a} {FNESz:Szebedény} {NOSR:Sebedín-Bečov}
A m. Vazstyan a szlk. Važťan [ˈvaʃcan] csn. magyaros írásformája, amely a szlk. Važec településnévhez alkotott -an (-ian) képzős főnévi lakosnév. Csn.-ként a szlk-ban a főnévi lakosnevek alkotják a régebbi, de ritkább réteget, míg a -ský (-cký) mn.-képzős formák képezik az újabb, de gyakoribb, produktívabb mintát. A mai szlovákiai névkincsből hiányzó Važťan névalak helyett ennek megfelelően a jelenkorban a szinonim Važecký forma adatolható. A névadó település a Fehér-Vág partján fekszik, és annak régi szlk. Važec (tkp. ’Kis-Vág’) nevéről kapta az elnevezését. {PSP:Važec} {MSzlkCsn:128b} {FNESz:Vázsec}
A Meleghegyszky csn. a m. Meleghegy településnévből szlk. -ský képzővel alkotott lakosnév. A település nevének első írásos említése 1331-ből való Meleekhegh alakban. A falut a tőle keletre lévő (Velký Blh / Vámosbalog területére eső), akkor *Meleg-hegy-nek hívott hegyről nevezték el, amelyen a Balogvár állott. A falu a török alatt elnéptelenedett, és a XVIII. sz.-ban szlovákokkal települt újra. A betelepülők megtartották a magyar nevet (ezt dokumentálja a Meleghegyszky név), amely idővel Melecheď [ˈmelexeɟ̊] formájúvá alakult. Ez utóbbit hivatalos névadással 1948-ban váltotta fel a szlk. Veľký Vrch tükörfordítás. Az alkalmi XVIII. sz.-i nyíregyházi névalakból nem lett önálló csn., de ha állandósult volna, akkor a mai szlk. írásformája Melegheďský, illetve Melecheďský lett volna. {MSzlkCsn:127a} {FNESz:Meleg-hegy} {2} {3}
A m. Komlósszky csn. írásváltozatai: m. Komlószki, Komlovszki, Komlovszky, Komlóvszky, n. Komloski, Komlovski, amelyek gyakran ugyanarra a családra utalnak, és a helyi szlk. nyj. [ˈkomlou̯ski] kiejtést próbálják visszaadni. A név normalizált szlk. írásmódja Komlóšsky, amely Tótkomlós (Slovenský Komlóš) település nevének rövid alakjából szlk. -ský képzővel alakult lakosnév. A Komlós hn. első említése 1415-ből való, és eredetileg vadkomló ’Humulus lupulus’ növénnyel dúsan benőtt helyet jelölt. A település a török alatt elnéptelenedett és 1746-ban telepítették újra békesszentandrási evengélikus szlovákokkal, akik Békéscsabán keresztül Zólyom, Gömör, Trencsén, Hont és Nógrád m.-ből származtak. Ekkortól jelent meg a hn.-en a lakosok nemzetiségére utaló Tót- megkülönböztető előtag. Az új lakosok átvették a település m. nevét, és a mindennapokban az előtag nélküli, rövidebb Komlóš formát használják [ˈkomlou̯ʃ] ejtés mellett. A -ský képzős mn.-i formában az -šs- betűkapcsolatot a mai szlk. helyesírás megtartja, de az kiejtésben rendszerszerűen [s] (m. -sz-) hanggá egyszerűsödik. Ez utóbbi tükröződik a felsorolt m. és n. írásképek többségében. Az -ov-, ill- -óv- betűkapcsolatok az ir. m. hosszú ó [oː] hang helyetti szlk. nyj. [ou̯] kettőshangot adják vissza annak alapján, hogy az irodalmi és kp.-szlk. ejtésben a szótagzáró v hang félhangzós [u̯]-ként jelenik meg. {MSzlkCsn:127a} {FNESz:Tótkomlós} {NSN:226} {ASNM:90, 106–107/215} {SG:78–79, 460}
A Kovács csn.-vel alkotott nyíregyházi kettős vezetéknevek {TECsK:142, 144} szerint:
| Bundás-Kovács | m. Bundás csn. < m. bundás ’bundát viselő’ v. ’szűcs’ fn. < bunda ’prémkabát’ + -s mn.-képző |
| Fábri-Kovács | Fábri csn. < lat. Fabri <: lat. faber ’mesterember, ‹főként› kovács’ fn. |
| Kovács-Duchár | Duchár csn. < szlk. r. duchár ’fújtató; munkás, aki a huta olvasztókemencéjénél a tűz fújtatásával foglalkozik’ fn. |
| Kovács-Fabulya | Fabulya < szlk. Fabuľa csn. < szlk. r. és nyj. fabula ’mese’ fn. :> fabulár ’mesemondó’ |
| Kovács-Grncso | Grncso < szlk. Grnčo csn. < szlk. nyj. grňa ’balkezes’ fn. + -čo kicsinyítő képző |
| Kovács-Hostyisovszky | Hostyisovszky < szlk. Hostišovský csn. < Hostišovce ’Gesztes’ hn. + -ský mn.-képző |
| Kovács-Keso | Keso < szlk. Kešo csn. < szlk. kešo ’fakó, kese (fehér színű) ló v. ökör; ostoba ember’ |
| Kovács-Kiszely | Kiszely < szlk. Kyseľ csn. < szlk. kyseľ ’savanyú, rántásos leves; cibereleves; savanyú káposzta leve; r. aludttej’ fn. |
| Kovács-Koska | Koska < szlk. Koška csn. < szlk. nyj. koška ~ ir. kožka ’bőr, prém’ :> szlk. nyj. koškár ’szűcs’ ~ ir. kožkár ’prémet, nyers bőrt vásárló kereskedő’ |
| Kovács-Laco | szlk. Laco csn. < Laco ’Laci’ szn. < szlk. La(dislav) ’László’ szn. + -co kicsinyítő képző |
| Kovács-Szebegyinszky | Szebegyinszky < szlk. Sebedinský ~ Sebedínsky csn. < Sebedín ’Szebedény’ hn. + -ský mn.-képző |
| Kovács-Vrgacs | Vrgacs < szlk. Vrgač csn. <? szlk. vrhač ’dobó, vető (személy)’ |
| Kovács-Zelenianszky | Zelenianszky < szlk. Zeleňanský ~ Zeleniansky csn. < Zelené ’Ipolyszele’ hn. + -ian lakosnévképző + -ský mn.-képző |
| Kovács-Zemen | Zemen ~ Zeman < szlk. Zemen < Zemän ~ Zeman csn. < szlk. zeman ’köznemes’ fn. |
| Lovas-Kovács | m. Lovas csn. < m. lovas ’lovas katona; jó lovas; lovakat tartó, kedvelő, velük kereskedő’ fn. < ló ’Equus caballus’ + -s mn.-képző |
| Orosz-Kovács | m. Orosz csn. < m. orosz ’keleti szláv, ukrán, ruszin; ‹átv.› hozzájuk hasonló, nyelvüket beszélő, közelükben élő személy’ fn. és mn. |
Irodalom:
- Magyar Nagylexikon, IX. kötet, Gyer–Iq. Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 1999. — 928. oldal, „Ipolyszele” c. a.
- Magyar Nagylexikon, XII. kötet, Len–Mep. Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 2001. — 889. oldal, „Meleghegy” c. a.
- Tóth Ildikó: Anjou-kori Oklevéltár XV. 1331. Szeged, 2006. 242. oldal — Online: https://doktori.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/480/1/2006_toth_ildiko.pdf
Hozzászólások