Igen tekintélyes és „rangos” család volt a Markó család is. Soraikból került ki a Békés megyéből érkező telepesek első bírója: Markó György. A hagyomány igazságos és derék embernek tartotta. Szarvasról került Nyíregyházára. Szállásföldjét a [ma Nagycserkesz külterületi részét képező] Markó-bokorban kapta. Leszármazottaik közé kell számítani azt a Markó Andrást is, aki az 1860-as években a túlzó magyarosítás ellen foglalt állást és nyilvánosan kiállt a szlovák nyelv védelmében.
{TECsK:161 (5:40)}
A m. Markó ~ szlk. Marko csn. képzőtlen apanév, azaz egy ilyen szn.-ű felmenő leszármazottai kapták megkülönböztető névként, amely öröklődve vezetéknévvé lett. A Laco szn.-hez hasonlóan ez is a szlovák-magyar párhuzamos névkincs körébe tartozik. A kiindulópont a lat. Marcus prænomen (előnév), amely az egyik evangélista neveként egyházi szn. lett, és a m. nyelvben (a Márkus változaton) keresztül Márk, a szlk. nyelvben pedig Marek alakban honosodott. Mivel ezek a névalakok már egy szótagosak voltak, ezért nem rövidültek tovább (pontosabban a m. forma éppen önállósult rövidülés eredménye) a továbbképzések előtt. A m.-ban a névhez a hosszú -ó kicsinyítő képző járult (vö. m. Lac- > Lacó), a szlk.-ban pedig a kicsinyítő szerepű rövid -o végződés. Az így kialakult m. Markó és szlk. Marko mind szn.-ként, mind csn.-ként egymásba alakulhatott. (A m. Markó szn.-ként már elavult, ill. ritka, de a szlk. Marko él, és kb. megfelel a m. Marci formának azzal, hogy külön is anyakönyvezhető.) {MSzlkCsn:3, 33} {RMCsSz:Markó} {CsE:Markó} {NV:63} {ČP:126}
A történeti m. Markó ~ szlk. Marko szn. a fentitől eltérő módon is létrejöhetett mindkét nyelvben valamely más Mar- kezdetű szn. (pl. m. Márton ~ szlk. Martin, m. Marcell ~ szlk. Marcel) rövidüléseként m. -kó, ill. szlk. -ko kicsinyítő képző hozzáadásával. {MSzlkCsn:17, 37} {RMCsSz:Markó}
A kl. lat. Mārcus prænomen (előnév) eredete nem teljesen tisztázott, de általában a római Mārs hadisten nevéből származtatják (talán egy *Mārtcus alakon keresztül), így értelme ’Marshoz tartozó, Marsnak szentelt, Marshoz hasonló’, illetve ’a Marsnak szentelt hónapban (márciusban) született’ lehet. A Mārcus a harmadik legnépszerűbb római előnév volt, amelyet patrícius és plebejus családok tagjai is viseltek. Híres, ismert római viselői voltak Mārcus Tullius Cicerō író-politikus, Mārcus Antōnius politikus-hadvezér, valamint Mārcus Aurēlius császár.
A m. Marcell ~ szlk. Marcel szn. szintén kl. lat. eredetű: a római Mārcellus cognomen (családnév) honosodása vélhetően német közvetítéssel. Ez a római cognomen a lat. Mārcus név lat. -ellus kicsinyítő képzős formája, és elsősorban a Claudius nemzetségen belül használták az egyik nagy plebejus ág (család) tagjainak a megjelölésére. Vélhetően eredetileg olyan ragadványnév (agnomen) volt, amelyet egy Marcus előnevű felmenő leszármazotta kapott. A Marcus cognomen a továbbiakban is gyakori volt a családban, így sok személy viselte a Mārcus Claudius Mārcellus nevet. Több szent viselte ezt a nevet, többek közt a III–IV. sz.-ban élt I. Marcell pápa, akiknek a tisztelete nyomán terjedt el a szn.-i használata.
Az eredete szerint m. Márton ~ szlk. Martin szn. is a fenti nevekkel tartozik össze. Forrása a kései lat. Mārtinus szn., amely a lat. mārtinus ’Marshoz tartozó, Marsnak szentelt’ mn.-vel azonos, azaz az újszülöttet Mars isten védnöksége alá helyezte. Használata elsősorban a IV. sz.-i, savariai születésű Szent Márton tiszteleténk köszönhetően terjedt el, aki a későbbi franciaországi Tours (akkor Urbs Turonum) első püspöke lett.
Hozzászólások