Onomastikion

A cs. Procházka ['proxa:ska] csn. magyarosodott lejegyzése {DuFam:Procházka}. A 6. leggyakoribb cs. csn.-ként a procházka ’séta; sétány; tkp. átmenés, keresztüljárás’ közszóval azonos {ČMS:procházka} {BSS:procházka, prechádzka}. Talán szokásra utaló jellemnév lehet: sűrű átjárás a szomszédhoz, vagy mozgékony természet, esetleg sétáló járásmódra utal {RMCsSz:Ballagó, Járó}.

A csn. szlovák területen is gyakori, egyrészt a cseh betelepülés okán, másrészt azért, mert maga a szó átkerült az evangelikusság által használt bibliai cseh nyelvből {BSS:procházka, prechádzka}. Ez utóbbira utal, hogy a szlovákosodott cseh Prochádzka ['proxa:tska] forma szlk. csn.-ként gyakoribb, mint az igen ritka szlovákos Prechádzka ['prexa:tska] {DPnS}.

Magyar lakosnév a m. Aszód hn.-ek egyikéről (Komárom, Pest vm.) {RMCsSz:Aszódi}. Változata. Aszódy.

Magyarországi szlovák vonatkozásban a volt Pest vm.-i Aszód jön szóba, mivel ez a település az Alföldre irányuló szlovák betelepülés köztes állomása volt. Ez esetben a név lehet az azonos értelmű magyarországi szlk. Aszódszky (szlk. helyesírással Asódsky, r. Asodský) magyarosított formája. Vö. Rágyanszki, Povázsai csn.-ek.

A m. Vági – a Vághi, Vághy írásvariációival együtt –magyar eredetű csn., eredete lehet {CsE:Vági}:

1. Elsősorban a volt Sopron vm.-i Vág településnévből származó lakosnévnek tartják.
2. ’A Vág folyó környékére való, onnan elszármazott’ értelmű lakosnév. A tágabb területekre utaló lakosnevekhez vö. Alföldi, Zalai stb. csn. Vö. még Povázsai csn.
3. -ai > -i egyszerűsödést feltéve {CsE:Laki} a Vágai lakosnév változata is lehet. Ez utóbbi a volt Pozsony vm.-i Vága (szlk. Váhovce) településre valót, onnan elszármazottat jelöl.

Magyar lakosnév egy m. *Povázsa ~ *Povázsó hn.-ből. Ilyen hn.-et azonban nem sikerült kimutatni. Így vélhetően inkább szlk. Považský ['povaʃski:] csn. {DPnS} részleges magyarosításáról van szó: a szlk. -ský lakosnévképzőt cserélték ki a m. -i megfelelőjét, miközben az alaptagot, a szlk. Považie ['povaʒi̯e], nyj. Považia ['povaʒi̯a] ’Vág mente’ hn.-et {SSJ:Považie, považský} {PSP:Považie}, *Povázsa formára alakították. Ilyenformán a többes eredetű m. Vági (Vághi, Vághy) csn. {CsE} ’Vág folyó környékére való, onnan elszármazott’ értelmének megfelelőjéről van szó.

1. Talán magyar csn., amelyre az alábbi etimológiák vázolhatók.

a) A Spiró (Spira, vagy más hasonló) szn. -i képzős származéka. Az -ói > -ai > -i fejlődéshez vö. Mácsó hn. ~ Mácsa hn. :> Mácsai csn. ~ Mácsi csn. {RMCsSz:Mácsai, Mácsi}. Az -i szerepe apanévképzői (ez az -é birtokjel alakváltozata, vö. {RMCsSz:Ferenci}), esetleg kicsinyítő.

A Spiró a gör. Szpiridon (Σπυρίδων) szn. rövidülése, a III–IV. sz. vértanú püspöké, akinek elsősorban a keleti keresztyénségben van kultusza. A név származhat szláv közvetítéssel (vö. le. Szpiro), de közvetlenül a görögből is, vö. m. Sina csn. < gör. Σίνας /szinasz/ csn.

A Szpiridon (Σπυρίδων) szn. vagy a gör. σπυρίς (σπυρίδ-) /szpürisz, szpürid-/ ’nagy kosár, halaskosár; élelmiszerkosár’ fn., vagy a lat. spiritus ’lélek’   átvételének a származéka.

b) A n. Speyer hn. latinosított m. Spira alakjának {FNESz:Speyer} -i lakosnévképzős származéka.

2. A svájci n. Spyri csn. magyarosodása. Ebben az -i vélhetően alemann kicsinyítő képző {DuFam:-i}, az alaptag pedig talán az alábbiak egyike {DuFam:Speyer, Spier, Spyra}:

a) a kfn. spīre ’sarlósfecske, Apus apus’ (> n. Spierschwalbe, nyj. Speyer, Spyr) fn.-ből származó ragadványnév;

b) a n. Speyer hn. régi hangalakjából (vö. n. Schweiz ország ~ Schwyz kanton) származó képzőtlen lakosnév.

A szlk. Fúzik ['fu:zik] csn. magyarosodott változata. Ez a csak t. sz.-ban használt szlk. fúzy ’bajusz’ fn. továbbképzése a szn.-képzői funkciójú -ík kicsinyítő képzővel. A t. sz. fúziky forma egyben ’bajszocska’ jelentésű közszó. {SSJ}

A m. Bajusz csn.-hez hasonlóan külső tulajdonságnévről van szó, és feltűnő vagy szokatlan bajuszra utal. {CsE}, {RMCsSz}

Vö. le. Gałda ['gawda] csn., ill. Galda ['galda] csn. A gyakoriságok alapján a cs. és szlk. Galda inkább le. eredetűnek tűnik, mint saját fejleménynek. A csn. a le. Gaweł ’Gál’ szn. Gał rövidülésének {DuFam:Galikowski, Galla(s[sch])} továbbképzése -da kicsinyítő képzővel {MSzlkCsn:86}.

A le. Gaweł, cs. Havel, m. Gál stb. a r. római Gallus cognomen átvételei, és annak a VII. sz.-i ír Szent Gál tisztelete nyomán terjedt el, akinek a nevét viseli a korai magyar történelemben szereplő svájci Sankt Gallen-i kolostor is. A római Gallus név eredete hármas: (i) Gallus ’gall, kelta férfi’, (ii) Gallus ’Kübelé kasztrált papjainak egyike’, (iii) gallus ’kakas’.

A Galda csn. magyar eredete kizárható, bár volt r. m. Gáld szn. {FNESz:Alsógáld}, azonban a -d-vel ellentétben a -da nem volt produktív szn.-képző a magyarban, a m. Galda szn. a forrásokból nem mutatható ki.

Vö. cs.-szlk. plesnivý ['plesɲivi:] ’penészes’ mn. és cs.-szlk. Plesnivý csn. {DPnS}. A magyar szakirodalom a megfelelő m. Penész csn.-et betegségnévnek tartja (ti. az elnevezettnek gombás betegsége volt) {RMCsSz}, de lehet eseménynév (terménye stb. megpenészedhetett), ugyanakkor számba veendő a cs. plesnivý dědek ’kopott vén ember’, szlk. plesnivý starec ’ua.’, szlk. plesnivé fúzy ’őszes, deres bajusz’.

Vö. szlk. Kolečanský ['koletʃanski:], Kolačanský ['kolatʃanski:], Kolačiansky ['kolatʃi̯anski] csn-ek. A szlk. /cs/ > /s/ hangváltozás vélhetően a deetimologizálódással járó magyarosodás során alakult ki. Azonban létezik m. Kolecsánszky, illetve Kolecsányi csn. is. Az /a/ ~ /e/ váltakozás a cseh přehláska hatása lehet a szlk.-ban (a lágy msh.-k utáni cs. /a/ > /e/ változáshoz vö. Horehled csn.). Mindkét változást egyben magyarázná szlk. koleso ’kerék’, illetve nyj. kolešna ’pajta, csűr’ analógiás hatása. Ebben az esetben magyarországi szlovák eredetet kell feltételeznünk, ui. a Kolešanský alak szlovákiai területen nem fordul elő, csak Magyarországon magyarosodott formában.

A név egy szl. Kolač-, ill. Kolačan- kezdetű hn.-hez képzett szlk. lakosnév, azonban a névadó települést nem sikerült egyértelműen azonosítani. A lehetőségek az alábbiak:

• A m. Okolicsnó (< szlk. Okoličné) hn.-hez m. Okolicsányi lakosnév képződött, mivel a települkés szlk. Okoličné ['okoʎitʃne:] nevének régebben a szlk. okoličiansky ['okolitʃi̯anski] lakosnévi mn. alakja volt {FNESz}, nem a mai okoličniansky ['okoʎitʃɲi̯anski]. Ennek alapján feltételezhetjük, hogy a szlk. Kolačno (m. Kalacsna) hn.-ek is lehetett *kolačiansky ['kolatʃi̯anski] mn.-i formája a mai kolačniansky ['kolatʃɲi̯anski] mellett. Annál is inkább, mert a település első, XIII. sz. végi említése /e/-ző Kolechna formájú.
• Különböző on-line forrásokban a nemesi Kolecsányi csn. az alábbi előnevekkel fordul elő „Kolecsányi de Nagy- et Kis-Kolecsány (bzw. de Kis-Kolacsin)” {1}, „Kolecsányi de Nagy- et Kiskolcsa” {2}. Ezzel a névadó Kolecsányt az alábbiak szerint azonosíthatjuk:
  • (Kis-, N agy-) Kelecsény, r. (Kis-, Nagy) Kolacsin: szl. (Malý, Veľký) Kolačín, ma Újtölgyes/Nová Dubnica r. Ebben az esetben a mai szlk. kolačínsky ['kolatʃi:nski] mn.-i formával szemben –ínsky > –iansky képzőcserés alakkal kell számolni.
  • Nagy- és Kiskolcsa hapax legomenonnak látszik, mert másutt nem fordul elő. Nem azonosítható a mai m. Kolcsó, r. Kolcs(o)va, szlk. Klčov hn.-vel, mert az nem alkotott településpárt. Legvalószínűbben az előző pontbeli r. Kolacsin romlott formájáról van szó.

Vö. szlk. Krajčovic ['krajtʃovits]; a név ilyen formában más szl. nyelvben nem mutatható ki. A cs.-szlk. nyelvterületre szorítkozó szlk. krajčír ’szabó’ {SSJ}, r. krajčí ’ua.’ {BSS:kragčí}, cs. krejčí ’ua.’ foglalkozásnév szlovákos alakjához ny. szl. –ovic képzővel alkotott apanév. A foglalkozásnév a szlk. krájať ’vág’, cs. krájet(i) ’ua.’ ige származéka.

Vö. szlk. Topoľanský ['topoʎanski:], le. Topolański [topo'laɲskʲi], or. ukr. Тополянский /Topoljanszkij/ Ez olyan, nyárfáról (szlk. topoľ, le. topola, or. тополь /topol/) elnevezett szl. településnévhez képzett lakosnév, mint pl. szlk. Topoľany (m. Topolyán, ma Michalovce/Nagymihály r.), esetleg szlk. Topoľa (m. Kistopolya), illetve le. Topolany, esetleg Topole, valamint or. ukr. Тополи /Topoli/, Тополя /Topolja/, ukr. Топільне /Topilnye/, Топільня /Topilnya/.

Vö. szlk. r. budinský ['buɟinski:] mn. {BSS:buďinskí} és Budinský csn. {DPnS}, amely a Budín ’Buda’ hn.-hez képzett lakosnév, és így a m. Budai ~ Buday csn. (ill. budai mn.) megfelelője. Elméletileg elképzelhető a cseh eredet (vö. budínský ['buɟi:nski:] mn.), de ez a szlk. mellett csak esetleges lehet. A többi szláv nyelven vagy nem ismert a –szky véggel magyarosodó lakosnévtípus (pl. szb.-hv. budimski ['bǔdi:mski:]), vagy más tőformából képződnek (l. később).

A török kiűzése után sok szlovák telepedett le Budán és Pesten, a XIX. sz.-ra a számuk több mint százezerre nőtt. Ha ők más szlovák környezetbe átköltöztek, akkor kaphatták megkülönböztető ragadványnévül, amely aztán kiszorította a korábbi vezetéknevüket.

Magyar lakosnév a m. Bikszád hn.-ről (Szatmár vm., ro. Bixad, Satu Mare) {RMCsSz:Barkóci}. Változata: Bikszády.

Hasonló nevek, amelyek átváltozhattak ilyen alakúvá (és viszont):

• m. Bikszárdi, Bikszárdy lakosnév < m. Bikszárd hn. (Pozsony vm., szlk. Buková, r. Biksárd)
• m. Bükszádi, Bükszády lakosnév < m. Sepsibükszád hn. (Háromszék vm., ro. Bixad, Covasna)

Magyar lakosnév az Erdély tájegység nevéről. Kisebb erdélyi helységből távolabbra költözők (v. oda kapcsolatot tartók) kaphatták ragadványnévül olyan helyen, ahol viszonylag ritka volt az ilyen származás {CsE} {RMCsSz}. Változatai: Erdély, Erdéli, Erdelyi.

1. Magyar lakosnév a r. gyakori, de a jelenkorban Erdő hn.-ek egyikéről (Bács, Baranya, Bodrog, Hunyad, Kolozs, Küküllő, Moson, Somogy, Szatmár, Valkó, Veszprém, Zala, Zaránd, Zemplén vm.), vagy az erdő melletti lakóhelyre utal {CsE:Erdei}. Alakváltozata: Erdey.

2. Mások szerint a m. Erdélyi csn. /erdeji/ ejtésváltozatáról van szó {RMCsSz:Erdei}. Alakváltozata: Erdelyi.

Magyar lakosnév a szl. eredetű m. Barkóc hn.-ről (Vas vm., szln. Bakovci). NB. A magyarországi szlovák névkincsbe házassággal került {CsE:Barkóczi}, {RMCsSz:Barkóci}. Változatai: Barkóci, Barkóczy, Barkóczay, r. Barkolczi, Barkolczy.

Képzőtlen m. apanév a m. Bence szn.-ről. Ez a r. m. Bencenc szn. rövidülése, amely pedig a lat. Vincentius (< lat. vincēns ’győző, aki győz’ + -ius mn.-képző) átvétele. Ez utóbbiból származik szintén rövidüléssel a m. Vince szn. is. {CsE:Bencze}, {RMCsSz:Bence}

A Bence szn.-ből már a XVI. sz.-ban elvonták a -ce végződést, mint becéző képzőt, így lehet, hogy bizonyos esetekben más Ben-né csonkolt szn. folytatójáról van szó, mint a Benedek (< lat. Benedictus ’áldott, dicsért’) vagy a Benjámin (< héb. בִּנְיָמִין /Bin^əyāmîn/ ’a jobb kéz fia v. a dél fia v. a szerencse fia’). {CsE:Bencze}, {RMCsSz:Bence}

Alakváltozat: Bence. Rokon név: Vince.

Képzőtlen m. ragadványnév, vagy az azonos alakú r. m. szn-re visszamenő m. apanév. A ragadványnév és a szn. motivációja külső tulajdonság: fekete haj, vagy szem {CsE},{RMCsSz}. Válozata: Bugár (elsősorban az északii nyelvterületen).

Magyar lakosnév a m. Szelény hn.-ről (Hont vm., szlk. Seľany) {RMCsnSz}. NB. A magyarországi szlovák névkincsbe házassággal került.

Magyar lakosnév a gyakori m. Kápolna hn.-ek egyikéről, mint pl. Kápolna (Heves vm.), ill. Alsókápolna (Kis-Küküllõ vm., ro. Căpâlna de Jos), Csicsókápolna (Szolnok-Doboka vm., ro. Căpâlna, Sălaj), Erzsébetkápolna (Pozsony vm., szlk. Kaplna), Feketekápolna (Bihar vm., ro. Căpâlna, Bihor), Felsőkápolna (Kis-Küküllõ vm., Căpâlna de Sus), Kemeneskápolna (Vas vm.), Kerkáskápolna (Vas vm.), Lentikápolna (Zala vm.), Sajókápolna (Borsod vm.), Sebeskápolna (Szeben vm., ro. Căpâlna, Alba), Sorkikápolna (Vas vm.), Tornakápolna (Abaúj-Torna vm.) {RMCsnSz}. Alakváltozata: Kápolnay.

Képzőtlen apanév a lat. Fabianus ’Fabia nemzetségbe tartozó férfi’ cognomenből származó szn.-ekből, vö. m. Fábián, cs.-szlk. Fabian, Fabián, le. Fabian, szb.-hv. Fȁbijān, n. Fabian. Mivel minden nyelven lehet a szn.-ből azonos alakú csn., ezért az eredetét családonként genealógiailag kell megvizsgálni {CsE:Fábián}, {RMCsNSz:Fábián}, {DuFam:Fabian}.

A szn. Szent Fábián pápa (megh. 250) tisztelete nyomán terjedt el. A férfiak nevében Fabius alakban előforduló lat. Fabia nemzetségnév a lat. faba ’bab’ szóhoz képzett (eredetileg talán metaforikus ’kis termetű’ vagy foglalkozásnévi ’babtermesztő’ értelmű) melléknévi alak {CsE:Fábián}.

Magyar lakosnév valamely m. Pata vagy Pataj hn.-ről, mint pl. Dunapataj (Pest vm.), Pata (ma Patapoklosi r., Somogy vm.), Gyöngyöspata (Heves vm.), Kolozspata (Kolozs vm., ro. Pata), Vágpatta (Nyitra vm., szlk. Pata) {RMCsnSz:Patai}. Alakváltozatai: Patai, Pataji.

Képzőtlen m. apanév a m. Gedő szn.-ből, amely a Gedeon egyházi szn. rövidülésének a továbbképzése a m. -ő kicsinyítő képzővel {RMCsnSz}, {MSzlkCsn:3}.

Vö. szlk. Fabuľa ['fabuʎa], Fabula ['fabula] csn.-ek, amelyek a szlk. Fabian, Fabián ’Fábián’ szn rövidüléséből származnak az -uľa ~ -ula kicsinyítő képzővel {MSzlkCsn:81}. 

Magyar lakosnév a Gulács (Bereg vm.) vagy Nemesgulács (Zala vm.) hn.-ről {RMCsnSz}. Alakváltozatai: Gulácsy, Gulátsi.