Onomastikion

A m. Jelenszky csn. /sz/ > /c/ affrikálódást mutató származéka (vö. szl. brosky [broski] > m. barack). A m. Jelenszky szláv eredetű vö. szlk. Jelenský ['jelenski:], le. Jeleński [je'lej̃skʲi]. Ezek a szlk.-cs. jeleň ’szarvas’, le. jeleń ’ua.’ állatnévre visszamenő olyan helynevekhez képzett lakosnevek, mint szlk. Dolný/Horný Jelenec (ma Staré Hory, m. Óhegy r., volt Zólyom vm.), le. Jeleniec (több település többek közt Kis- és Nagy-Lengyelországban).

1. Vö. a mai le. Habisz ['habiʃ], de hasonló név a többi ny. szl. nyelvben is elképzelhető. Ez le. -isz (cs.-szlk. -iš) kicsinyítő képzővel {MSzlkCsn:65} állt elő egy Hab- ~ Chab- szn.-ből. (a le.-ben csak helyesírási különbség van a két forma között). Hasonló alapról képzett le.csn.-ek: pl. Hab~Chab, Haba~Chaba, Habacz, Habaj~Chabaj, Habal~Chabal, Habas~Chabas, Habaś, Habat~Chabat, Habek~Chabek, Habel~Chabel, Habiak, Habiał, Habik~Chabik, Habior~Chabior, Habis, Chabisiak, Chabiuk, Habiurak, Chabiurska, Habko~Chabko, Habla, Chabło, Chabor, Habos~Chabos, Habot~Chabot, Habta, Habuda~Chabuda, Habuła, Habur, Chabura, Habus~Chabus, Habyk, Habyra. Szlk. pl.: Cháb, Haba~Chaba, Hába, Habada~Chabada, Chabaľ, Habaj, Habek, Hábek, Habel, Hábel, Chábela, Chaben, Chabeň, Chabiča, Hábich, Habina~Chabina, Habo, Habočík, Habuda, Habura.

A szn.-i alap lehetséges etimológiái:

a) A szl. Chab szn., amely az ószl. chabъ ’rossz, hitvány, gyenge’ (vö. szlk. chabý ’gyenge; csekély; félénk’ {SSJ}) mn.-re, vagy a le. nyj. chab ’borda’ szóra megy vissza. {SENGP:Chabówka}

b) A n. r. Habo szn. {FNESz:Hábi-hegy}, amely talán a n. Habert {DuFam} < r. Hadubert szn. (< germ. *haþuz ’harc’ + *berhtaz ‘fényes’) rövidülése, esetleg a n. Habe ’vagyon, birtok’ fn.-vel függ össze.

c) Esetleg a szlk. haba ’ruha, öltöny; rongy’, habať ’kapkod’, szlk. hab(e)r ’fehér gyertyán, galagonya’, le. chaber ’búzavirág’ szavak valamelyikével kapcsolatos {BSS}, {SSMN}, {PWN}.

2. A solymászt jelölő n. Habich ['ha:biç] < n. Habicht ’héja’ foglalkozásnév {DuFam} honosodott vagy nyj.-i Habisch ['ha:biʃ] változata. Ez utóbbihoz vö. ék. n. nischt [niʃt] ~ n. nicht [niçt] {DADS:164}.

3. Elviekben az 1. pontban említett szn.-i alapról a m. -is kicsinyítő képzővel {MSzlkCsn:10} is képződhetett volna ilyen csn. Azonban egyrészt a ilyen biztosan m. szn.-et vagy csn.-et nem sikerült találni, másrészt hiányoznak az alapnév másképzős változatai, amelyek a szl.-ban olyan számosak. Így a m. etimológia valószínűségi alapon kizárható.

Vö. szlk. Barčanský ['bartʃanski:] csn. {DPnS}, amely a szlk. barčiansky ['bartʃi̯anski] melléknévi lakosnév alakváltozata. Ez a szlk. Barca, (r. Barča, m. Bárca) hn.-hez tartozik, amely ma Kassa része. Ilyenformán a m. Bárczai, Bárczay, és részben a Bárczi, Bárczy csn.-ek szlovák megfelelőjéről van szó {CsE:Barczi}, {RMCsnSz:Bárcai, Bárci}.

A ['pɒlits] ejtésű m. Palicz és Palitz az alábbi csn.-ek egyikének magyaros lejegyzése lehet.

1. Ny. szl. Palic, amely a Pal- (< cs. Pavel, szlk. Pavol, le. Paweł ’Pál’) szn.-hez -ic apanévképzővel képzett csn. A ny. szl. -ic [its] apanévképzőt ukrán hatásra kiszorította a k. szl. [itʃ] variáns, amely a cs.-ben és szlk.-ban -ič, a le.-ben -icz írásmódú. Ezt megerősítette a XVI. sz.-ban feltelepült délszlávok (horvátok) hozta -ić [itɕ] változat, amelyből hanghelyettesítéssel szintén -ič [itʃ] lett {MSzlkCsn:92}. Ennek ellenére a szlk.-ban az -ic forma is fönnmaradt ritkább variánsként, vö. pl. Antalic, Danic, Michalic {DPnS}, ill. vö. Krajcsovicz. A ny. szl. Pal- szn.-t tő létét a német szakirodalom is említi, vö. n. Pali(tz)sch csn. {DuFam:Palisch}.

2. Esetleg a n. Palitz csn., amelynek az eredete vagy a fenti ny. szl. Palic csn., vagy ennek hv. Palić (szb. Палић) megfelelője.  

3. A magyar eredet nem valószínű. A ritka -ic képző ugyan előfordul becézőnevekben (pl. Gergic), de csak újabban, így csn.-ekben a szakirodalom nem említi {ÁMNtSz:665, 814-819}.

A zömmel Szarvas környékén előforduló magyarországi szlovák csn. normalizált szlk. alakja Ráďanský ['ra:ɟanski:]. Olyan lakosnévről van szó, melynek hn.-i alapja a jelenkori forrásokból nem adatolható. Nagy valószínűséggel a magyarországi Rád falu nevéből származik –an + –ský képzőbokorral, vö. szlk. Lúka hn. :> Lúčan fn. :> lúčanský mn. {PSP}, Gúta hn. :> Gúťan fn. :> gúťanský mn. {1}.

Ezt a nevet tehát olyan dél-alföldre (így Szarvasra) települő személy kaphatta, aki Rádról költözött át. Pest és Vác környéke a török alóli felszabadulás után jelentős átmeneti szlovák szállásterület, ahonnan zömmel továbbtelepültek, a maradék pedig asszimilálódott. A valahai ottani szlovák lakosságot részint a Rágyanszki, Aszódszki stb. csn.-ekhez hasonló átnevezések őrizték meg, részint (a német etnikummal átfedve) az evangélikus közösségek. Vö. Magyarországi szlovák családnevek. Ugyanakkor Rád szlovák lakosságáról még az 1873. évi helységnévtár is megemlékezik {2}.

Magyar alakvariánsok: Rágyanszky, Rágyánszki, Rágyánszky.

Vö. szlk.-cs. Boháč ['boɦa:tʃ] csn., amely a szlk.-cs. boháč ’gazdag, tehetős ember’ közszóval azonos. Vö. még szlk-cs. bohatý ’gazdag’ mn. A Boháček, Boháčik továbbképzésein túlmenően az –áč mellett más személynévképzővel is alakultak szinonim nevek: pl. Bohák, Bohál, Boháľ, Bohan, Bohát, Bohoň. {DPnS} {SSJ}

A szlk. neporadzský ['ɲeporatski:] lakosnévből lett csn. magyarosodott formája {PSP:Neporadza}. A lakosnév a szlk Neporadza (m. Neporác, volt Trencsén vm.) település nevéből ered.

Mivel a Neporadzský csn. a jelenlegi szlovák névkincsben nem mutatható ki, keletkezése a mai Magyarország területére való átköltözéshez, az ottani szlovák nyelvű környezet névadásához köthető.

Vö. szlk. le. cs. Omasta csn. {DPnS}, amely a szlk., ill. le. nyj. omasta ’zsiradék’ közszóval azonos {SSJ}, {SJP}. A motiváció a m. Zsíros csn.-hez hasonlóan lehet a tehetősebb paraszti életvitel (ti. hogy jut zsiradék a mindennapi ételbe), vagy az azzal való kereskedés {CsE:Zsíros}.

A nevet Magyarországon településtörténeti okok miatt elsősorban szlováknak kell tartanunk.

Vö. szlk. Dunajský ['dunajski:] csn., amely a szlk. Dunaj ’Duna’ folyónévhez képzett lakosnév, a m. Dunai csn. párhuzama. A Duna mellékéről elszármazottat, azzal a környékkel kapcsolatot tartó személyt jelöl {CsE}, {RMCsnSz}. Alakváltozatok: Dunajszky, Dunaiszky, Dunaiszki.

Vö. szlk.-cs. Krnáč ['kr̩na:tʃ] csn. Ez és a szlk. Krnák ['kr̩na:k], szlk.-cs. Krňák ['kr̩ɲa:k] csn. egy ’satnya’ jelentésű tő* és az -áč, ill. -ák nagyító-rosszalló képző kapcsolata. A névadás motivációja lehet a kis termet, gyenge fizikum, de óvónévi eredettel is számolhatunk. Hasonlóhoz vö. m. Görhes ’betegesen sovány, nyiszlett’, Korcs ’testi v. szellemi fogyatékos’ csn.-ek {RMCsnSz}. Mivel a név magyarországi előfordulásai az ottani szlovák etnikumhoz köthetők, így ebben a kontextusban elsősorban szlk. (és kevésbé cseh) eredetűnek tartható.

Alakváltozatai: A Kernács egyrészt nyugatszlovák, másrészt magyarosodott forma. A Krenács csn. magyarázható lenne más alapról is (vö. szlk. chren ’torma’, cs. křen ’ua.; ügyetlen, ostoba, öntelt ember’), de az eredeti forma adatolhatatlansága miatt mégis inkább a Krnács magyarosodásának tartható. Ilyesmihez vö. szlk. Krnča hn. ~ m. Krencs.

A Nobik ['nobʲik] csn. a jelenkorban a lengyel névtárakból mutatható ki, de magyarországi előfordulásai a szlovák etnikumhoz köthetők. Eszerint a név vagy még jelen volt a XVIII. sz.-i szlk. névkincsben, vagy lengyel betelepülő(k)höz köthető. Magyar alakvariánsa a Nóbik, amelyben az /ó/ megnyúlása hangalaki magyarosodás eredménye.

A szl. Nobik név a le. Nobis, Nobiś, Nobialek csn.-ek tanúsága szerint a Nob alapnévre és az -ik kicsinyítő képzősre tagolható. A Nob alapnév vélhetően:

a) A n. Norbert szn. Nobert változatának (vö. le. Nobert csn.) rövidülése. A n. Norbert szn. {DuFam} a germ. nurþ(r)an ’észak’ (vö. n. Nord) és germ. *berhtaz (vö. a. bright) ‘fényes’ tagokból álló kételemű név.

b) Esetleg egy lat. eredetű Nobis szavajárási név {DuFam:Nobis} rövidülése, vö. lat. „ora pro nobis” ’imádkozz érettünk’.

c) A n. Nobitz hn. a szorb *Nabudicě folytatója. Az e mögött álló szl. *Nabudъ szn. (vö. le. Nabuda, Nabudek csn., az etimológiájához talán le. nabyć ’megszerez’, cs. nabýti ’ua.’, szlk. r. nabudnúť ’ua.’) és a hasonló, szl. na- igekötő-elöljáró és b- kezdetű szótő kapcsolatából álló szavakból vett nevek rövidülése nem valószínű, de teljességgel azért nem zárható ki.

A szlk. mirkovský ['mirkou̯ski:] lakosnév {PSP:Mirkovce} magyarosodása: a szlk. -ovský > m. /ouszki/ ~ /ószki/ > /ócki/ adaptáció rendszerszerű, vö. Apatóczky < opatovský <: Opatovce (m. Bajmócapáti v. Végapáti), Vidróczki (Vidrovszky alakban is!) < vydrovský <: Vydrovo (m. Vidrova, ma Čierny Balog / Feketebalog r.). Az eredetibb alakváltozatot őrzi a m. Mirkovszky névvariáns.

Az elsősorban a cseh területről adatolható Bodanský ['bodanski:] csn. első pillantásra a szl. -skъjь (cs.-szlk. -ský, le. -ski, or. -ский /szkij/ stb.) vagy összetett -anský stb. képzővel településnévből alkotott lakosnévnek tűnik. De ilyet a Boden-tó cs. Bodamské jezero, ill. szlk. Bodamské jazero nevén kívül nem sikerült fellelni. S mivel ez kötött használatú (a Boden hn. önállóan nem létezik), az onnan származó lakosság szláv környezetben való elnevezésére nem alkalmas, ez az etimológia kizárható.

A le. -ski lakosnévképző a lengyelben apanévképző is lett (vö. Biernacki), és ez a sajátossága a környező cseh (és szlovák) környezetben is megjelent. Ez lehetőséget ad arra, hogy a csn.-et a cs.-szlk. Bohdan (le. Bogdan) szn. egyszerűsödött Bodan formájából képzett apanévnek tartsuk. Hasonló egyszerűsödést mutató közszói példák: szlk. bodaj ’bár(csak)’ < Boh daj ’Isten adj[a]’, cs. bodejť ’bárcsak, hogyne’ < Boh dej ať ’Isten adja, hogy’. Ugyanakkor a teljes alakú cs. Bohdanský, le. Bogdanski csn.-formák is adatolhatók.

Vö. ukr. Медвідь [med'vʲidʲ] csn., amely a ведмíдь ’medve’ fn. régebbi медвíдь {ESzR:[mjedvjed']} változatából képzett ragadványnév.

A régi szlávban a Medvědь ’medve’ totemisztikus szn. Emellett metaforikus ’nagy testű, darabos, nehézkes, morózus ember’ értelemben tulajdonságnév, de utalhat az elnevezett édes szájúságára, foglalkozására (medvevadász), viseletére (medvebőr öltözék), vagy lehet eseménynév (az illetőnek medvekalandja volt). E ragadványnévi, ill. személynévi motivációk képzőtlen apanévként váltak csn.-vé. {CsE:Medve}

A m. Medvegy forma elsősorban szlk. eredetűnek tartható, vö. szlk. Medveď csn. Hasonló jelentéstani motiváció áll a m. eredetű m. Medve csn. mögött.

A n. Kroh [kro:] csn. magyarosodása archaizáló írásmóddal. Ez utóbbi lehet {DuFam:Kroh, Groh}:

1. A n. Groh [gro:] alakváltozata, amely

a) ősz hajszínre utaló ragadványnév a n. grau ’szürke, ősz(hajú)’mn.-ből (vö. m. Ősz csn.); vagy

b) lakóhelynév a környezetre utaló kfn. grōve (mai n. Grube) ’gödör’, vagy kfn. grōde ’kaszáló, legelő’ fn.-ből.

2. A mai n. Krähe ’varjú’ szó kfn. krā alakjából kialakult ragadványnév. Ez utóbbi, a m. Varjú megfelelőjéhez hasonlóan utalhat külső (fekete ruházat, károgó, lármás hang), belső tulajdonságra (rossz hírt hozó, baljóslatú. ijesztgető stb.), vagy szokásra, foglalkozásra (varjat nevelő, tartó, vadászó, tollát gyűjtő stb.) {CsE:Varjú}.

Vélhetően a n. Koch [kɔx] csn. magyarosodása archaizáló írásmóddal. A szóvégi m. -h mélyhangrendű mgh. utáni eltűnését l. a hasonló Ba csn.-nél. Írásváltozata a Kó.

Vö. szlk. Grečo ['ɡretʃo] csn.,amely a szlk. Gregor ‘Gergely’ szn. rövidülésének szlk. -čo kicsinyítő képzős származéka {MSzlkCsn:54}.

1. A szlk. Kreko ['kreko] csn. magyarosodása. Ez a név a szlk. Krek alapnévnek a kicsinyíő-becéző funkciójú -o semleges nemű végződéssel ellátott alakja. A Krek alapnévhez vö. még szlk. Krek, Krekáč, Krekáň, Kreka, Krekoš, Krekovič csn.-ek {DPnS}. Az -o semleges nemű végződés férfiakra utaló használatához pedig vö. szlk. ded ’nagyapa; öregember’ > dedo ’ua.; öregapó, bácsi’, ill. {MSzlkCsn:33}.

Vö. szlk. Sabovík ['sabovi:k]. Ez a magyar eredető szlk. nyj. r. sabov ['saboṷ] ’szabó’ foglalkozásnév szlk. -ík {MSzlkCsn:38} kicsinyítő képzővel alkotott származéka. A kicsinyítő képző itt vagy a hasonló foglalkozásúak közül jelöli ki a fiatalabbat, kisebb termetűt, kisebb vevőkörűt; vagy pedig az adott foglalkozású leszármazottaira utal.

Hasonló szerkezetű szlk csn.-ekhez vö. szlk. r. krajčí ’szabó’ {SSMN} > Krajčík ['krajtʃi:k] > m. Krajcsik, szlk. kováč ’kovács’ > Kováčik ['kova:tʃik] ~ Kovačík ['kovatʃi:k] > m. Kovácsik ~ Kovacsik, szlk. mlynár ’molnár’ > Mlynárik ['mlina:rik] ~ Mlynarík ['mlinari:k] > m. Mlinárik ~ Mlinarik. {SSJ}, {DPnS}.

Magyarországi szlovák csn., amelyet más szláv területről nem sikerült adatolni. Szlovák írásmódú alakja: Starenký ['starenki:]. Ez ragadványnév a szlk. starý ’öreg, idős’ mn. bizalmas-kedveskedő (nem szótárazott) starenký ’vén’ formájából.

Hasonlóhoz vö. szlk. milý ’kedves’ > milenký ’kedves, szeretett (pl. szerelmesek közt használva); kedveske’ {SSJ} > Milenký csn. {DPnS}, szlk. malý ’kis, kicsi’ > malučký ’kicsiny’ > malučenký ’kicsinyke, apró’ {SSJ} ~> Malenký csn. {DPnS}. Fn.-i megfelelések: szlk. milý > milenka ’szerető, kedves’, szlk. starý > starenka ’öreganyó, nagyanyó’ {SSJ}.

Orosz analógiák: старый /sztarij/ ’öreg, vén’> старенький /sztarenykij/ ’vénséges vén’; малый /malij/ ’kis, kicsi’ > маленький /malenykij/ ’kis (termetű), kicsiny, alacsony, apró’.

A név eredete lehet:

A le. Biernacki [bʲer'natskʲi] csn. a le. Biernat ['bʲernat] szn.-ből -ski képzővel képzett apanév. A -ski lakosnévképző apanévi használata lengyel sajátosság. A birtokról vett nemesi csn.-ek mintát jelentettek az emancipálódó alacsonyabb néposztályok (pl. a polgárság) számára, de ők már e divatelemet nemcsak hn.-hez adták hozzá, hanem szn.-evekhez is {DuFam:-ski, Bernatzki}.

A le. Biernat a n. Bernhard (< germ. *berô ’medve’ + *harduz ’kemény, erős’) ’Bernát’ szentnév átvétele. Neves viselője volt a XV. és XVI. sz. fordulóján élő Lublói Bernát (Biernat z Lublina) az első lengyel nyelvű nyomtatott könyv szerzője (vö. http://en.wikipedia.org/wiki/Biernat_of_Lublin).

Vö. szlk. Hečko ['ɦetʃko], le. Heczko ['xetʃko], ukr. Гечко /Hecsko/ ['ɦetʃko]. Ezek egy Hek- alapnév -ko kicsinyítő képzős származékaként elemezhetők. Ez utóbbi miatt a név kialakulása a szlovák-ukrán területre tehető, a lengyel előfordulások másodlagosak (névdivat, ill. bevándorlás miatti átvétel).

• A csn.-vé is lett n. Heck szn. lehet a lakóhely jellegzetességére utaló ragadványnév a n. Hecke ’cserje, sövény, kerítés, karám’ köznévből, vagy a (bajorországi, ausztriai, rajna–pfalzi) Heck, Höck hn.-ekből lett képzőtlen lakosnév {DuFam:Heck}. A r. Hecu szn.-et is erre próbálják visszavezetni {FNESz:Mezőhék}.
• Mivel az egyházi névadás eluralkodása előtt divatos volt a Hektor szn. is {ÁkSznt:Hector}, így lehet, hogy az alapnév ennek rövidülése.

A reformkorban és az 1848/49-es forradalom- és szabadságharcban főként irodalmárként szerepet játszó testvérpár Vachott Sándor és Vahot Imre Túróc vármegyei szlovák nemesi családból származott, a nagyapa, Alexander Vachott zólyomi városbíró a Bernolák-féle szlovák szótár előfizetője volt {1: 221. old.}. A család ezen ágának elmagyarosodása az apa Gyöngyösre költözésével kezdődött meg {2: 255. old.}

A cs. Slezák ['sleza:k], szlk. Slezák ['sʎeza:k] csn. magyarosodása {DPnS}. Ezek cs. (szlk.) nyj. Slezák ’sziléziai férfi’ népnévvel azonos lakosnevek. A forrásterületén a csn. Csehországban északtól a délkeleti területig húzódó sávban, Szlovákiában pedig a nyugati (délnyugati) területen elterjedt.