Uhlárik ['uɦla:rik] alakban nyugatszlovák csn., amely a szlk. uhliar ['uɦʎi̯ar] ~ nyj. uhlár ['uɦla:r] ’szénégető; szenes(ember)’ foglalkozásnév -ik ~ -ík kicsinyítő képzős származéka. Az Uhliar, Uhlár önmagában is létező szlk. csn. {DPnS}, {SSJ}, {SG:465}.
A magyar telefonkönyvi adatok alapján elsősorban a Békés megyei szlovák településszerkezettel – ezen belül Szarvas központtal – fedésben lévő csn. Ritkább változata a Kondács, amely a Pest megyei szlovák községekben is kimutatható. A szlovák írásformái: Kondač ['kondatʃ], Kondáč ['konda:tʃ].
* Az o ~ u váltakozáshoz vö. szlk. Kondakor ~ Kundaker; le. Kondera ~ cs.-le. Kundera; le. Kondała ~ le. Kundała, szlk. Kundala stb.
Magyar csn. a suba ’nagykabát; bunda, szőrme, prém; hosszúfürtű magyar juh szőrös bőréből készült, palástszerű, bokáig érő ruha’ köznévből. Eredetileg ragadványnévül kaphatták a jellemzően ilyen ruhát viselő, az azt készítő, vagy azzal kereskedő személyek. {RMCsnSz}, {CsE}
Vö. m. Bélteki, Bélteky csn. Ez a m. Krasznabéltek (Szatmár vm., ma Beltiug, Románia) vagy Nyírbéltek (Szabolcs vm.) hn.-ekből képzett lakosnév. {RMCsnSz:Bélteki}, {FNESz:Krasznabéltek, Nyírbéltek}
A szlk. Béltecký, és ennek magyaros Bélteczki, Bélteczky írásmódja – a magyar telefonkönyvi előfordulások tanúsága szerint – vélhetően nem egyszerűen a fenti magyar csn. szlovákosodása, hanem a önálló, a magyarral párhuzamos név, amelyet a Nyíregyháza környéki szlovákok adhattak a közéjük Nyírbéltekről betelepülteknek, a Nyírbéltekkel kapcsolatot tartóknak stb. (A településviszonyok miatt,bár nem zárhatjuk ki, de a Krasznabéltekkel való kapcsolat kevéssé valószínű.)
A Štúr [ʃtu:r] szlovák csn. Eredete lehet:
1. Szlk. štúr ’skorpió’ {SSJ}, šťúr ua. {SSMN}, {KSSJ}, mint totemisztikus, állatnévi, vagy (pl. ügyes, jártas; ügyeskedő, hitvány; szúrós, ingerlékeny) jellemre utaló ragadványnév.
Vö még. cs. štír ’skorpió; nyj. szalamandra; ügyes, okos ember; hitvány ember’, cs. štírek’kis skorpió, fürge, valamiben jártas ember’, szlk. šťúrik ’könyvskorpió’, szlk. nyj. šťurec ’fülbemászó’, ószl. щуръ ’kabóca, tücsök’, bg. щурéц /sturec/ ’szöcske’, szb.-hv. штур ~ štur [ʃtû:r] ’gőte’, szb.-hv. штурак ~ šturak [ʃtǔ:rak] ’tücsök’, szln. ščúrek ’csótány, r. nyj. tücsök’, ill. or. щур /scsur/ ’nagy pirók’, ukr. щур /scsur/ ’fenyőpinty’, or. щурка /scsurka/ ’gyurgyalag’. Ezek vélhető hangutánzó-hangfestő etimológiai alapjához l. talán szb.-hv. штурити ~ šturiti ’cir(i)pel’. {KSSJ:šťúr[ik]}, {SSJ:šťurec, šťúrik}, {ESzRJ:[shhur]|щур I.}
2. Szlk. štúrať ’turkál, kotorászik; bökdös, szurkál; piszkál’ {SSJ}, cs. šťourat ’vájkál, turkál, kotorászik, piszkál’ a szokásra vagy jellemre utaló ragadványnév. Ez utóbbihoz l. cs. štoura(l) ’gyanakvó, szőrszálhasogató, akadékoskodó, kicsinyeskedő személy’.
Vö. még bg. щýрам се /sturam sze/ ’bolyong, kóvályog;l ót-fut’, or. nyj. щур /scsur/ ’földigiliszta’ {ESzRJ:[shhur]|щур II.}
3. Esetleg szlk. nyj. šťúr ’patkány’, szlk. r. šťurec ’patkány’ {HSSJ}, le. szczur ua., ukr. щур /scsur/ ua. {ESzRJ:[shhur]|щур III.}. Vö. még fszrb. šurk ’hörcsög’, or я́щур /jascsur/ ’pele’ {SEJP:szczur}. Vélhetően ez etimológiailag összefügg az 1. pontbeli jelentésekkel.
4. Nem valószínű, de megemlítendő egy, a délszláv nyelvekből kimutatható jelentés, vö. szb.-hv. штур ~ štur [ʃtû:r] ’csenevész, gyér, üres, hiányos’ mn., bg. щур /stur/ ’hülye, eszelős, eszeveszett’ mn., щурáк /sturak/ ’tökfilkó’, щурéя /stureja/ ’bolondul, féktelenkedik’. (Ennek a 2. pontbeli szavakkal lehet etimológiai összefüggése.)
Szláv etimológiájú csn., amely azonban a jelenkorban csak a magyarban mutatható ki, így vélhetően a magyarokkal együtt élő szlávsághoz, elsősorban a szlováksághoz köthető.
A név alapja a cs.-szlk.-szb.-hv. tvrdota közszó, amely a jelenkori szótárakban nem szerepel, a korpuszban azonban igen, és etimologizálható a cs.-szlk. tvrdý ’kemény’, szb.-hv. tvrd ’ua.’ melléknév és az –ota absztraktnév-állapotnév képző kapcsolataként, vö. cs.-szlk.-szb.-hv. dobrota ’jóság; jólelkűség; jó minőség; (átv.) jó falat, csemege, jó ember’ {SSJ}, {SzhMSz}, cs.-szlk. milota ’kedvesség, vkninek a kedves volta’ {SSJ}, szb.-hv. milota ’gyönyör, élvezet’ {SzhMSz}.
A szlk. Závoďan ['za:voɟan] magyarosodása {DPnS}. A szlk. csn. -(i)an képzős lakosnév {MSzlkCsn:128b} egy szlk. Závod, Závoda, Závodie településnévből, a gyakoribb szlk. Závodský ['za:votski:] > m. Závodszky, Závodszki szinonimája* .
Vö. szlk. (és cs.) Rozbora ['rozbora] csn. {DPnS}. Ez a szlk. rozboriť {SSJ} ~ cs. rozboříti ’lerombol, feldúl’ szóhoz képzett igei főnév. Jellemre, eseményre, esetleg a lakóhely körülményeire utaló ragadványnév. Hasonló nevek múlt idejű melléknéviigenév-képzővel: szlk. Rozboril, cs. Rozbořil.{DPnS:Rozboril}
Alakilag szláv csn., azonban szláv megfelelőit a jelenkorban nem lehet kimutatni. Változatai közül a XX. sz.-ban kimutatható a m. Oberschoffsky és a n. (osztrák) Oberschofski {1}. Mindez arra mutat, hogy a magyarba a németből került, így az eredetét a német-szláv együttélési zónába lehet helyezni.
A szlovák Mravík ['mravi:k] csn. magyarosodása. Etimológiája lehet:
1. A szlk. mrav [mrau̯] ’szokás; modor, (jó) illem, (jó) erkölcs’ köznévből szlk. -ík kicsinyítő-személynévképzővel alkott jellemnév. {SSJ:mrav}, {MSzlkCsn:38}
2. A szlk mravec ['mravets] ’hangya’ állatnévből -ec > -ík személynévképző-cserével alkotott ragadványnév. {SSJ:mravec}, {MSzlkCsn:110}
Vö. szlk. Očenáš, Otčenáš ['otʃena:ʃ] csn. Ez szavajárási név a szlk. Otče náš … ’Mi atyánk …’ imádságról. {SSJ:otčenáš}. Kicsinyítő képzős származékaa is létezik szlk. csn.-ként: Otčenášek, Očenášek {DPnS:Otčenáš, Očenáš}.
L. Dedinszky alatt. — Változatai: Falusy, Falussi, Falussy, Falvassy, Falvai, Falvay, Falvi, Falvy {CsE:Falusi}.
A szlk. Dedinský ['ɟeɟinski:] csn. magyarosodott változata. A magyarban a kemény /d/ ejtés a várható /gy/ helyett az alföldi (bácskai) szlovák-délszláv-magyar kontaktusjelenség eredménye lehet. {CsTsz:Bevezető}
A csn. etimológiailag a szlk. dedina ’falu’ közszó szlk. -ský lakosnévképzős származéka {SSJ:dedinský}, tehát a m. Falusi cs. értelmi megfelelője. A szlk.és m. névadás motivációja egyaránt faluból városba vagy városias nagyobb településre való költözés. Utalhat esetleg – különösen a m. csn. – Dedina elemet {NOSR}, ill. -falu, -falva {Hnt1913} utótagot tartalmazó nevű helyről elszármazottat is. {RMCsnSz:Falusi}, {CsE:Falusi}
Szarvas környéki, alföldi szlovák lakosnévi csn., normalizált szlovák alakja Sénašský ['sɛ:naʃski:] {ĽuNo:Sénaš}. Lakosnévként a Szarvastól délre Orosháza felé eső kisszénási tanyavilágból (szlk. Kišsénaš), estleg Nagyszénásról elszármazottat, oda kapcsolatokkal rendelkezőt jelöl. Szénászky írásmódja is létezik.
A szlk. Ľupták ['ʎupta:k] csn. magyarosodott alakja. Ez utóbbi a szlk. Lipták ['ʎipta:k] csn. Árva vm.-i nyj. formája, azaz a Liptov ~ nyj. Ľuptov ’Liptó’ hn.-ből származó, ’liptói, Liptóról elszármazott’ jelentésű lakosnév. {*}
A szlovák Kušniar ['kuʃɲi̭ar] csn. magyarosodása, amely a régies szlk. kušnier ['kuʃɲi̭er] ’szűcs’ szó nyj. kušniar ~ kušňar alakjából vett foglalkozásnév. {SSJ:kušnier}, {DPnS:Kušniar}
A szlk. Vraško csn. magyarosodása. Ez valamely Vra- kezdetű szn. (vö. szlk. Vratislav) rövidülésének szlk. -ško kicsinyítő képzős apanévi származéka.
A szlk. Traško csn. magyarosodása. Ez valamely Tra- kezdetű szn. (vö. n Trabold {DuFam:ua.}) rövidülésének szlk. -ško kicsinyítő képzős apanévi származéka.
A szlk. Petraško csn. magyarosodása, amely a szlk. Peter 'Péter' szn. (-a kötőhangzós) szlk. -ško kicsinyítő képző apanévi származéka {MSzlkCsn:66}.
Megjegyzés: A szlk. Peter és m. Péter szn. az újszövetségi gör. Πέτρος /Petrosz/ szn. helyi változata. Ez az eredetileg Simonnak (< héb. שִׁמְעוֹן Šimʻōn '[Isten] meghallgatott') nevezett apostol 'kő(szikla)' értelmű arámi Kêfâ (> görögösített Κηφάς /Kéfasz/) ragadványnévnek a görög tükörfordítása.
A szlk. Kraško csn. magyarosodása. Ez valószínűleg a szlk. krása 'szépség' lágyult tövéből képződött (vö. krášliť 'díszít, szépít') képződött a szlk. -ko kicsinyítő képzővel. Ilyenformán a szlk. Krasko (> m. Kraszkó) változata lehet.
Hozzászólások