Onomastikion

A szlk. Hraško csn. magyarosodása, amely a szlk. hrach 'borsó' köznév -ko kicsinyítő képzős származéka {MSzlkCsn:37}.

Megjegyzés: A név tovább magyarosodott formája: Raskó.

A szlk. Fraško csn. magyarosodása, amely a szlk. František 'Ferenc' szn. Fra- rövidülésének szlk. -ško kicsinyítő képzős apanévi származéka {MSzlkCsn:66,120b}.

Megjegyzés: A szlk. František és m. Ferenc szn. az ol. Francisco 'francia' szentnév helyi változata. Ez Assisi Ferenc (eredetileg Giovanni di Bernardone) apaneve volt, míg az apja a nevet ragadványnévül kapta a franciák iránti csodálata okán.

A szlk. Ďuraško csn. magyarosodása, amely a szlk. nyj. Ďuraj 'György' szn. szlk. -ško összetett kicsinyítő képzős származékának apanévi folytatása {MSzlkCsn:66}.

A szlk. Braško csn. magyarosodása.

1. Ez valamely Bra- kezdetű szn. (pl. Branislav, Bratislav) rövidülésének szlk. -ško kicsinyítő képzős apanévi származéka. 

2. Esetleg annak a szlk. Blaško [< szlk. Blaž(ej) 'Balázs' + -ko {MSzlkCsn:37}] apanévnek az ejtésváltozata, amely a magyarba Blaskó, ill. Balaskó formába került be.

1. Szlovák csn. magyarorosott formája, az apanévi motivációjú szlk. alapnév lehet:

• Andraško, amely a m. András szn. szlk. -ko kicsinyítő képzős származéka {MSzlkCsn:37}.
  
• Ondraško esetén a szlk. Ondrej 'András' szn. rövidüléséhez -a kötőhangon keresztül csatlakozott a szlk. -ško kicsinyítő képzőbokorral {MSzlkCsn:66}. A szlk. alapnév magyar környezetben ejtésében hasonult a m. András szn-hez.  

2. Esetleg magyar eredetű csn., amely az András szn. magyar -kó kicsinyítő képzőbokros származéka. Ennek valószínűsége sokkal kisebb,mint a szlk. etimológiáé, mert a m. -kó képző csak igen ritkán járul rövidületlen, teljes szn-hez, ekkor is inkább a -ka használatos {MSzlkCsn:17}, {NV:63-64}.

A mai cseh és szlovák névanyagban Svítil v. Svitil formában mutatható ki. Ez cseh vagy nyugatszlovák cselekvőnév, a szlk. svietiť ~ cs. svítiti 'világít, fénylik' ige -l melléknéviigenév-képzős származéka. Az í-ző tő és a képző elsősorban cseh eredetre utal, de a nyugati szlovák sem zárható ki. 

Elsősorban csillogó, ragyogó arcra, szemre v. öltözetre utalhat, mint a m. Fényes, Sajgó, Világos csn.-ek {RMCsnSz:ua.}

Szlovák csn., amely a mai névanyagban Horehleď formában mutatható ki (Nyitra, Szered környékén). Szavajárási eredetű, vö. szlk. Hore hľaď!, nyj. Hore hľäď! 'felfelé nézz!'.

NB. Az utótag e mgh.-ja a szlovák a helyett cseh jelleget mutat. A cseh etimológiát azonban kizárja az előtag, amely ilyen hangalakban és jelentésben nem fordul elő a csehben. Az utótagot így tehát vagy (főként árvai) nyelvjárási alakulatnak, vagy a bibliai cseh által befolyásolt formának kell tekinteni.

1. Szlovák apanévi csn. magyaros írásmódja, a név eredeti formája lehet:

a) Petro, amely a szlk. Peter 'Péter' szn. -o végződésű formája {MSzlkCsn:33}, {CsE:Petró};

b) Petrov, amely a szlk. Peter 'Péter' szn. -ov birtokos képzős származéka {MSzlkCsn:93}. Az -ov végződés a közép- és déli keletszlovákban [ou̯] kettőshangzóként ejtődik, ez a magyarban hanaghelyttesítéssel hosszú /ó/-vá lesz. 

2. Magyar apanév, amely a m. Péter szn. Petr- tőformájának -ó kicsinyítő képzős származéka {CsE:Petró}, {NV:63}. A magyar etimológiát gyengíti az, hogy itt a magas hangrendű tőhöz mély hangrendű toldalék járul. Ez érzelmileg erősen színezett névadásnál előfordulhat, de ritkán, így családneveket is ritkábban adhat.

A német Klaus csn. magyaros írásformája, amely

1. képzőtlen apanév a n. Nikolaus 'Miklós' szn. Klaus becéző formájáról {DuFam:Klaus}.  A n. Nikolaus, m. Miklós stb. a gör. Νικόλαος (< νική ’győzelem’ + λάος ’nép’) szn. átvétele, amely a III–IV. sz.-i kisázsiai Szent Miklós püspök tiszteletére terjedt el.

2. képzőtlen lakosnév az észak-rajna–vestfáliai, baden-württembergi, bajorországi Klaus településnévről {DuFam:Klause}.

Magyar lakosnév 

1. a Békés, Bihar, Nógrád, Szabolcs (Kótaj), Szerém, Vas, Zala (Kót, szln. Kot), Zaránd m.-i Kót ~ Kóta ~ Kótaj települések egyikérőről {RMCsnSz:Kótai}, {CsE:Kótai}, {FNESz:Kót, Kótaj};

2. a Korámom vm.-i (ma szlovákiai) Kolta, vagy a Vas m.-i (Nemes)kolta települések Kóta ejtésváltozatáról RMCsnSz:Kótai}, {FNESz:Kolta}.

Írásváltozat:Kótai.

Magyar lakosnév {RMCsnSz:Somogyi}, {CsE:Somogyi}, {FNESz.Somogy}

1. Somogy tájegységről, megyéről;

2. a Baranya, Bars, Bihar, Küküllő, Somogy, Szepes, Szerém, Tolna m.-beli Somogy v. Somod nevű települések egyikéből.

Névváltozata a Somodi, Somody.

Német név, eredete lehet {DuFam:Maierhof(er)}

1. a gyakori bajor és osztrák Mairhof, Maierhof, Maierhofen, Mayerhofen települések egyikére utaló lakosnév;

2. lakóhelyre, tulajdonra, jogállásra utaló ragadványnév a n. Meierhof 'majorság, tanya' szóból. Magyar megfelelőhöz vö. Majoros {RMCsnSz:ua.}, {CsE:ua.}.

1. Viseletre v. foglalkozásra (subakészítő, -kereskedő) utaló magyar ragadványnév, vö. m. suba 'bunda; szőrme, prém', ill. 'juh szőrös bőréből készült, palástszerű, bokáig érő ruha, nagykabát'. {RMCsnSz:Suba}, {CsE:Suba}, {NV:84}.

2. A magyarból azonos jelentésben átvett szlk. šuba szóról már a XV. sz.-ból van adat, így a fentivel egyező jelentésben a név szlovák eredetű is lehet {HSSJ:šuba}.

Magyar lakosnév {RMCsnSz:Szilágyi}, {CsE:Szilágyi}, {FNESz.Szilágy}

1. a ma Románia északnyugati részén, a Szamos (ro. Someş) folyó két oldalán elhelyezkedő dombos Szilágyság (ro. Sălaj) tájról;

2. a Baranya (Szilágy), Fejér, Pest (Püspokszikágy) és Szabolcs, ill. Közép-Szolnok, Kraszna, Tolna, Zaránd m.-beli Szilágy nevű települések egyikéből.

A magyarországi szlovák névkincsbe házassággal, ill. névmagyarorsítással kerülhetett be {CsE:Szilágyi}.

A kevés olyan jelenkori magyar csn.-ek egyike, amelyben nincs magánhangzó, hanem – vélhetően a viselőinek forrásközösségből való nemrégi kiszakadása miatt – magyarososdás nélkül megmaradt az eredeti hangalak. 

a) Legvalószínűbben a szlk. r. Hrk [ɦr̩k] ’görög’ népnévból lett csn.-ről van szó {FNESz:Gyerk, Harakóc}.

b) Esetleg szláv hangutánzó tőre megy vissza. Ugyanezt a hangot festi le (a szlávtól független, de vele természetesen egyehangzó) a magyar horkol, hortyog, hörög stb. szócsalád. A szláv tőhöz vö. szlk. chŕkať ['xr̩:kac] ~ chrčať ['xr̩tʃac] 'hörög', hrkať ['ɦr̩kac] 'csörög, zörög' > hrkot ['ɦr̩kot] 'zörgés'; szb.-hv. hr̂k [xř̩:k] 'horkolás, hortyogás', hȑk [xř̩k] 'krakk!' {SSJ:ua.}, {SzhMSz:ua}. Erre a tőre megy vissza a magyar hörcsög szó eredetije is: szlk. chrček, szb.-hv. hrčak. – Az elsőnek elnevezettre jellemző lehetett ilyen jellegű hang, amelyet pl. idült hörghurut vagy asztma okozhatott.Vö. a hasonló motivációval bíró m. Hörgő, Hergés csn.-eket {RMCsnSz:ua.}.

NB. A mai magyar Hörk csn. esetén az adott család genealógiájának vizsgálatával lehet eldönteni, hogy az itteni Hrk magyarorosádáról van-e szó, vagy a régi m. Herk szn.folytatásáról. {RMCsnSz:Herkecs}

[2012.06.10-én átdolgozva]

A korai időszakban a szlávok közt ugyanúgy jelentős csoportot alkottak a kéttagú személynevek, mint a germánok közt (vö. kéttagú germán személynevek). A kéttagú nevek egy előtagból és egy utótagból álló összetett nevek. A tagok rendszerint (a prepozíciós előtagúak vélhető kivételével) nem adtak közös jelentést, még ha egyes jelenkori forrásokban szószerkezetekként is értelmezik őket. Az elemek megválasztását a hagyomány befolyásolta: például a leszármazottak egyike a szülő nevének előtagját, a másik az utótagját örökölhette, és ehhez választhattak egy alkalmas másik tagot a lehetséges készletből. Az egyházi névadás előretörésével a kételemű nevek használata megcsappant, csak a királyok, ill. szentek presztízst szerzett nevei maradtak használatban immáron egységként, mint pl. m. László < szl. *Vladislavъ, m. Vencel < szl. *Vęťeslavъ > cs. Václav. A kéttagú nevek a nemzeti romantika időszakától kezdve jelennek meg ismét az egyes szláv nyelvekben eltérő gyakorisággal: különösen kedveltek lesznek a horvát-szerb és a lengyel területen.

1. Azonos alakú szlovák-cseh csn. a szlk.-cs. mráz 'fagy, dér' szóból. {SSJ:mráz}

2. Lehet a horvát-szerb Mraz csn. magyarosodása is az a hang megnyúlásával, vö. hv.-szb. mraz 'fagy, dér' közszó. {SzhMSz:mraz}

{DuFam:Frost} motivációként hideg, közönyös jellemre utaló ragadványnevet említ.

A szlovák Spišiak ['spiʃi̯ak] csn. magyaros lejegyzése. Ez a Spiš 'Szepesség' hn.-hez a szlk. -ák képző lágy -iak változatával alkotott lakosnév {SSJ:Spišiak}. A lágy képzővariáns a középszlovák, esetleg az északi nyugatszlovák területre utal {SG:460, 467}. A többi területen, így magában a Szepességben is a kemény Spišák változat a jellemző {MSzlkCsn:40}.

A 2007.01.01-jei adatok alapján a név legyakoribb magyar változatai (zárójelben a személyek száma): Spisák (933), Pisák (524), Szpisják (234), Szpisjak (98), Szpisák (38), Spisják (12), Pisiák (12). Az összes alakváltozatokkal együtt 1881 fő, amellyel a leggyakoribb ezer magyar csn. közt van {CsE:Spisák}.

A  magyar értelmi megfelelői: Szepesi (3329), Szepessy (250), Szepesi (63), Szepessi (30), Szepsi (42), Szepsy (26), Szépesi {CsE:Szepesi}, {RMCsnSz:Szepesi}.

A szlovák Lavrinec ~ Laurinec ['lau̯riɲets] csn. magyaros lejegyzése {MSzlkCsn:37}. Ez az azonos alakú, latin eredetű (< lat. Laurentius 'Laurentumból való férfi' > m. Lőrinc) egyházi személynévből lett apanév. L. még Laukó.

Megjegyzés: A msh. előtti -av- hangkapcsolat [au̯] kettőshangzóként való ejtése miatt a nevet középszlovák – déli keletszlovák eredetűnek kell tartanunk {SG:460}.

Egybeforrott összetett magyar csn.-nek véljük, amely a Fa és a Simon tagokból áll. Az ilyen személynévi utótagú összetett csn.-ek voltaképpen apanevek, ahol a felmenő teljes kéttagú neve vált ragadvány, majd vezetéknévvé. A legtöbb esetben az előtag egy gyakori vezetéknév (pl. Kis, Nagy), ez egyben magyarázza e csn.-ek keletkezésének az okát {ÁMNtSz:811}, {CsE:Kispál, Nagypál}. A magyarázatot támogatja a m. Fapál (< Fa + Pál) csn. is.

• A gyakori vezetéknév a gyakorisága okán nem ui. bírhatott elég megnevező erővel, így az erősíteni kellett a személynév beiktatásával; pl. Kis János, aki Kis Pál fia > Kis "Pál" János > Kispál János) .
• Elképzelhető az is, hogy az utótag volt az eredetibb vezetéknév, és az előtag harmadik ragadványnévi elemként lépett be, pl. a  "kisebbik" Pál János > "Kis" Pál János > Kispál János.
• Nem zárható ki, hogy a feleség (anya) vezetékneve egészítette ki a férj (apa) családnevét. Ez az új magyar anyakönyvezési rendnek megfelelő típus a régiségben is előfordult.

Bár a Fa nem gyakori vezetéknév, helyenként alkalmilag azzá válhatott. A Simon a 2007.01.01-jei állapot szerint a 18–19. leggyakoribb magyar csn. {CsE:21}. Az összetett név elemeinek magyarázata:

Fa: A faács, fafaragó, fahordó, faműves, favágó stb. köznevek, illetve ezekből lett csn.-ek rövidülésével alakultfoglalkozásnév. {RMCsnSz:Fa}

Simon: Magyar apanév a m. Simon (< gör. Σίμων /Szimón/ < héb. Šim’ôn 'hallott; jó hírnév') egyházi névből. {CsE:Simon}, {RMCsnSz:Simon}

Vélhetően a n. Monk csn. alakváltozata, amely a n. Mönch 'szerzetes' köznév alnémet mon(ni)k (vö. holl. monnik) változatából alakult. A motiváció utalhat jogállásra (pl. szerzetesi birtokon dolgozó jobbágy), lehet eseménynév (kiugrott szerzetest jelölve), esetleg tulajdonságnév (pl. szerzeteshez hasonló életvitel) stb. {DuFam:Monk,Münch}.

Részbeni magyar értelmi megfelelője a Barát (Baráth), de ez utóbbi ezen kívül lehet még képzőtlen lakosnév (vö. a Barát tagot tartalmazó települések Borsod, Győr, Moson, Somogy, Trencsén, Zala vm.-ben), vagy származhat a m. barát közszó 'felebarát, segítő társ, pajtás' jelentéséből {CsE:Baráth}, {RMCsnSz:Barát}.

Magyar foglalkozásnév, vö. m. varga 'lábbelikészítő iparos, cipész, csizmadia' v. 'tímár, bőrkészítő iparos'. Alakváltozata: Vargha, ill. Warga, Wargha. {RMCsnSz:Varga}, {NV:82}, {CsE:Varga}

Alakváltozataival együtt a 7. leggyakoribb magyar csn. volt 2007-ben {CsE:21}. A név betelepüléssel, elszlovákosodással és névmagyarorosítással a magyaroszági szlovák névkincsben is megjelent {ÁMNtSz:296}.

A szlk. Šutinský ['ʃucinski:] csn. magyaros lejegyzése. Ez lakosnév egy *Šutin(a/o/e) stb. hn.-ről. Ilyen településnevet nem sikerült adatolni, de külterületi névként előfordul, vö. Šutin bok hegynév. a szlovákiai Pliešovce (m. Tótpelsőc) területén. A helynév a szlk. šuta 'szarvatlan nőstény juh, kecske stb.' {SSJ:šuta} szó -in képzős birtokos melléknévi származéka.

Magyar ragadványnév, amelynek motivációja lehet {RMCsnSz:Király}, {NV:81}, {CsE:Király}:

• jogállási név, azaz királyi birtokon szolgáló jobbágy, vagy udvari szolgálatban lévő;
• esetleg a basáskodó, gőgös, "kiskirály" jellemre, vagy gazdagon díszített viseletre utaló tulajdonságnév.

NB. A magyarországi szlovákok közt sokszor a névmagyarításhoz köthető {CsE:Király}.