Onomastikion

A Babic család később érkezett, a Zólyom megyei véglesi [szlk. Vígľaš] uradalomból költözött Nyíregyházára, a gyetvai lázok (állattartó szlovák hegyitanyák) vidékéről. Azt tartják róluk, hogy lótenyésztésben jeleskedtek.

{TECsK: 147 (5:4)}

Az Arnovszky (később: Arnóczi) családnév ma már nem igen fordul elő a tirpák családok között. E családnév viselői azonban szerepelnek a Békés megyei jegyzékben és az 1753. évi összeírásban is. Valószínűnek tartjuk, hogy a család a Borsod megyei Arnót községből húzódott le Szarvasra, s onnan Nyíregyházára. Az Arnovszky név minden bizonnyal útközben felvett családnév, korábban valamelyik északi megyében laktak, s amikor útnak eredtek dél felé, Arnót és Szarvas csak állomáshelyeket képeztek számukra. Korábbi családnevüknek nincs nyoma. A ’szabad menetel’ jogát Szarvason szerezték meg.

{TECsK: 147 (5:3)}

Az Adami család régi, szintén Békés megyéből érkező jobbágygazdák sorába tartozott. Ez a családnév is keresztnévből vált családnévvé. Az Adami név különben ismeretes nyugat- és közép-Szlovákiában is. Régebbi levéltári feljegyzésekben sokszor Adamuw néven tartják számon őket. Minthogy Békéscsabán és Szarvason is vannak hasonló nevű családok (Adami, Adamik), úgy véljük, hogy közvetlenül Békéscsabáról költöztek át Nyíregyházára. Kezdettől fogva tekintélyes és jónevű gazdák voltak, egyik ősüket 1757-ben bírónak is megválasztották. Egyes családokat kettős névvel, Adami-Ruzsiak néven is illették, valószínűleg valamelyik olyan gazdát tisztelték meg ezzel a névvel, akinek a felesége Ruzsiak családból származott.

{TECsK: 147 (5:2)}

Az Antal családnév korábbi keresztnévi eredetét nem kell külön bizonyítanunk. Igen gyakori ez a családnév Nógrád és Gömör megyében is. Kiderítettük, hogy a 18. század elején Rimavicáról (Rimóc-ról) vándoroltak le Békés megyébe, Békéscsabára. Egyházi anyakönyvi kimutatások szerint e család ősei Békéscsabáról jöttek át Nyíregyházára. Antal Péter neve valóban ott szerepel a Békés megyei jobbágyok listáján. Vannak e családból Tótkomlóson is bőven, de valószínűnek tartjuk,  hogy ezek is scsabai kirajzásból kerültek Komlósra. A Nyíregyházára került Antal család az egykori Pozsonyi utcában kapott házhelyet, szállásföldjét az Antal-szállásokon, a mai Antal bokortanyán kapta meg.

{TECsK: 146 (5:1)}

Rajoy [ra'xoi̯]: A cikk írásakor regnáló spanyol miniszterelnök apai csn.-e egy gallego (galiciai) vezetéknév történelmi írásmódú alakja. A név valamely, mai helyesírással Raxoi [ra'ʃɔj] (vagy Portarraxoi) nevű településre utaló, az onnan történt elszármazásra, az oda való kapcsolatokra, illetve az ottani birtokra utaló képzőtlen lakosnév {1} {2: Rajoy, Raxoi}. A történelmi írásmód j-je arra utal, hogy a megfelelő hang a régi gallegóban [ʒ]-nek hangzott, amely utóbb rendszerszerűen [ʃ]-sé zöngétlenedett, amelyet a modern helyesírás x betűvel jelöl. A j olvasata ugyanakkor a kasztíliaiban [x], és a miniszterelnök esetén ez az elspanyolosodott ejtésforma rögzült. A spanyol és gallego névforma kettőssége máig fennáll a – motivációját tekintve azonos, de vélhetően nem rokon – történeti csn.-nél, ahogy azt a XVIII. sz.-i építtetőjéről elnevezett, városházaként és önkormányzati székhelyként működő  Santiago de Compostela-i sp. Palacio de Rajoy : gallego Pazo de Raxoi palota neve is mutatja.

A galiciai Raxoi településnevet a kései latin [villa] Ragioli alakú elnevezésre vezetik vissza, amely az egykori birtokos szn.-ből képződött {1}. Ez a Ragiolus szn. vélhetően a keleti germán (gót) ragin ’tanács, határozat, döntés’ {3} előtagú szn.-ek egyikének rövidüléséből lett a latin -olus kicsinyítő képzővel (vagy a germán *-ilaz kicsinyítő képző latinosodásával). Vö. n. Reil csn. < ófn. Ragilo szn. < ógermán *Raġ[in]- + *-ilaz {DuFam: Reil}. 

A 2017. októberi függetlenségi népszavazást kezdeményező katalán miniszterelnök vezetékneve az általános spanyol hivatalos névadási mintát követi: két családnév összetétele¹. A két tag általában az apa és az anya (apai) családneve, de házasoknál (elsősorban a feleségnél) a saját és a házastárs (apai) családneve is kapcsolódhat. A hagyományos szerkesztésmód szerint a két tagot az ’és’ szócska megfelelő nyelvi formája köti össze: ennek alakja a kasztíliaiban y (illetve [i], [j] kezdetű második tag előtt e), a gallegóban e, a katalánban i. Elterjedt a kötőszó nélkül kapcsolt névforma is, miként a rivális Rajoy Brei spanyol miniszterelnök esetén. A mindennapokban az összetett vezetéknévnek csak az egyik (jellemzően az első vagy a kevésbé gyakori) eleme használatos.

Puigdemont [pudʒdə'mon]: Az apai csn. egy három tagú kifejezés egybeírt alakja, a katalán puig [putʃ] ’(kisebb) hegy, domb’ {1, 2, 3} és a mont [mon] ’hegy’ {1, 3} szavak de elöljáróval képzett birtokos jelzős kapcsolata. A név tautologikus kapcsolatnak tűnik, de a motiváció leginkább a Puigdevall(s) [pudʒdə'baʎ(s)] csn.-vel {2} szembeállítva világosodhat meg². Ez utóbbi utótagja ui. a katalán vall [baʎ, vaʎ] ’völgy’ {1, 3} szó. Mindkét esetben lakóhelyi névről van szó, amely arra utal, hogy az elsőnek elnevezett a környező terepből kiemelkedő helyen lakott, de a Puigdemont esetén ez a kiemelkedés az elnevező(k) referenciapontjától magasabban, míg a Puigdevall(s) esetén alacsonyabban fekvő tájon volt. A katalán puig szó – az újlatin megfelelőivel együtt, mint az aragóniai pueyo, okcitán puèg, fr. puy, ol. poggio, ill. kasztíliai poyo – a görög eredetű latin podium ’talapzat, emelvény, dobogó; (később) domb, halom’ szó folytatója³ {3, 5}. Elsősorban Észak- és Kelet-Katalóniában, valamint Valenciában jelenik meg földrajzi nevekben (hegyekében, dombokéban, és onnan a mellettük fekvő településekében), amelyekből lakóhelyi névként számos csn. is lett: a Diccionari Aguiló több mint száz Puig- előtagút sorol fel {2}. A Puigdemont csn. (és Puigdemunt [pudʒdə'mun] változata) elsősorban Girona [ʒi'ronə] (sp. Gerona [xe'rona]) és Barcelona környékén fordul elő {4: Puigdemont, Puigdemunt}, a miniszterelnök esetén a Girona tartománybeli Amer [ə'me] a forrástelepülés {6}.

1. A kapcsolt előfordulásokból következően (pl. Endrődön) a Szulyó csn. írásváltozatának tűnik. Ez utóbbi a Szuló formájával együtt szl. eredetű, vö. szlk. Suľa ['suλa] Sulo ['sulo] {DPnS} ukr. Суло (Szulo) csn., amelyek a Sul- előtagú összetett szláv nevek (pl. Sulimir. Sulislav) önállósult rövidülései. A Sul- névtag jelentését l. a Kéttagú szláv személynevek c. szócikkben. — Hasonló kettősséget mutat a m. Szuja : Szulya névpár, amelyek a szlk. Suľa névhez kötődnek.

2. A horvátban kimutatható a Suja ['sǔ:ja] csn., amelyet az ottani etimológiai irodalom a szb.-hv. sud ’bíróság, ítélet’ szóhoz kapcsol becézett alakként {HJP}. Ennek esetleg kialakulhatott *Sujo formája is. Azonban ez csak akkor kapcsolható a m. Szujó névhez, ha hv. genealógiai kapcsolat mutatható ki. Ugyancsak a szb.-hv.-ban előfordul a Suljo ['sǔ:λo] szn., mint a Sulejman szn. becézett, köznapi alakja. A m. Szujó ~ Szulyó csn. forrásaként, az oszmán-török eredetű alapszemélynév kései és korlátozott elterjedése miatt, ez is kevéssé valószínű.

3. Kisebb valószínűséggel a Szulyó csn. képzőtlen m. lakosnév is lehet, amelyet a trencséni Szulyó (szlk. Súľov ['su:λou̯], ma Súľov-Hradná / Szulyóváralja része) településről magyar környezetbe költöző, oda kapcsolatokkal bíró személy kaphatott megkülönböztető névül. (A településnév az 1. pontban említett szlk. szn. -ov birtokos képzős származéka.)

A szlk. Šulko ['ʃulko] ~ Šuľko ['ʃuλko], ukr. Шулько (Sulko) csn. magyarosodott formája {DPnS}. Ez szn.-i eredetű, és szl. -ko kicsinyítő képzővel alakult olyan névből vagy közszóból, amely šul- (šuľ-) alakúvá rövidülhetett. Ilyen lehet:

• az a szl. szótő, amely az alábbi szavakban található: ukr. шула (sula) ’kerítéscölöp, falgerenda’, szlk. šúľok ’megvastagodott virágzati tengelyű termés, kukoricacső, fenyőtoboz; henger alakú dolog’, szlk. šúľať ’sodor, hengerít; dagaszt’ ige;
• ukr. шулий (sulij) ’legörbedő szarvú (ökör)’ melléknév;
• szlk. r. šul(a) ’süllő’ halnév;
• szlk. r. šulek ’ocsú, pelyva, morzsalékos baromfitáp; testről lemosott szenny’ közszó;
• cs. šoulat se ’lopakodik, csoszog; cserkészik’, ill. cs. šulit ’becsap, rászed’ ige;
• esetleg a Sul- előtagú összetett szláv szn.-ek (pl. Sulimir. Sulislav) önállósult rövidülése a mazuráló lengyel Szul- [ʃul] formán keresztül;
• a n. Schule ’iskola’ szó, ill. a belőle lett szn.

Hasonló, csak az -ek kicsinyítő képzővel alkotott név a cs.-szlk. Šulek, amely a magyar névkincsbe Schulek, Sulek alakban került be.

Ny. délszláv csn., vö. hv. Kovačić ['kǒvatʃitɕ], szln.-kaj-hv. Kovačič [kɔ'va:tʃitʃ , kʊ'vɔtʃʲitʃʲ ,'kǒvatʃitʃ]. Ez a szn.- ként használt szl. kovač (kováč) ’kovács’ foglalkozásnév -ić (-ič) apanévképzős származéka. A horvátországi és magyarországi elterjedés alapján elsősorban kaj-horvát, ill. szlovén centrumú név. {HJP:kovati} {CsE:Kovacsics}

Többes eredetű n. csn. {DuFam:Stummer, Stubner}

1. Fizikai adottságra utaló ragadványnév, a n. stumm ’néma’ mn. erős ragozású hn. alakjából.

2. A n. Stubner bn > nn hasonulásos változata. Ez lehet: 

a) Foglalkozásnév a kfn. stubener ’fürdős, fürdőhelység tulajdonosa’ szóból.

b) Lakóhelyi név a kfn. stube ’fürdőhelység; céhes ivó’ (vö. mai német Stube ’szoba’) szóból, amely arra utal, hogy az elsőnek elnevezett ilyen közelében lakott.

c) valamely n. Stube, Stübe nevű helyről történt elszármazásra, az oda való kapcsolatokra, esetleg az ottani birtokra utaló lakosnév.

Névváltozatok: 1. Stumm, Stumme; 2. Stuber, Stüber, Stübner.

Többes eredetű m. csn. {CsE:Gácsi} {RMCsSz:Gácsi}

1. A Nógrád vm.-i Gács (ma Halič, Szlovákia) vagy a szomszédos Gácsfalu (ma Stará Halič, Szlovákia) településre utaló, -i képzős m. lakosnév. A településnév a 2. pontban említett hn.-vel párhuzamos etimológiájú, esetleg a 3. pontbeli szn.-vel azonos.

2. A XIV–XVI. sz.-ban Gácsország volt a neve, az utóbb latinosított nevén Galíciaként ismert, a székvárosáról elnevezett Halicsi Rusznak (oroszosan Galicsnak), amely ebben a korban Lengyelország része lett. Így esetleg a Gácsországi rövidülésként a Gácsi megkülönböztető nevet kaphatott az is, aki onnan származott, vagy oda való (kereskedelmi stb.) kapcsolatokkal bírt.

3. Vannak, akik fölteszik egy r. m. Gács szn. létét, amely Gá- kezdetű nevek (Gábor, Gál[os], Gáspár) rövidülésének -cs kicsinyítő képzős származéka lenne. Ebben az esetben a Gácsi csn. ilyen nevű felmenőre utaló, -i képzős apanév is lehetne. A Gács szn. adatolatlanság amiatt azonban ez a lehetőség erősen kérdéses.

4. Az elérhető XIX. sz.-i adatok alapján névmagyarítással is keletkezhetett.

Írásváltozatai: Gácsi, Gácsy, Gacsi.

Vélhetően a Gácsi névvel azonos eredetre megy vissza, de -i képző nélkül a Gács csn.

Foglalkozásnévi eredetű m. csn., amely az elsőnek elnevezett búzával kapcsolatos elfoglaltságára, búza termesztésére, őrlésére, szemes búza vagy búzaliszt árusítására, kereskedésére utalt. {CsE:Buzás} {RMCsSz:Búzás}

Az elérhető XIX. sz.-i adatok alapján névmagyarosítással is keletkezhetett.

Írásváltozatai: Buzás, Búzás, Buzas.

Népnévi eredetű m. csn. A m. török alapszava eredetileg a nem kipcsak ágba tartozó törököt (tehát pl. nem kunt, besenyőt) jelölt, a XV. sz.-tól pedig egyre inkább oszmán-törököt (akik szintén nem kipcsakok, hanem oguzok). Kázmér Miklós csn.-ként először 1409-ből adatolja, ez és a hasonló korai előfordulások így feltehetően még nem oszmán-törökre vonatkoztak. Hajdú Mihály szerint „[m]int minden népnevet, ezt is megkapták olyanok, akik csak viseletben, ruházkodásban, valamilyen szokásban hasonlítottak a török népre, vagy beszéltek törökül, esetleg török rabságot viseltek, onnan szöktek meg, vagy csak egyszerűen arról a vidékről, felőlük jöttek.” {CsE:Török} {RMCsSz:Török}

A XIX. sz.-i adatok alapján igan sokan vették föl magyarosítási és asszimilációs célból.

Írásváltozatai: Török, Tőrök, Tőrők, Törők; Terek; Teöreök, Teőreők, Theörök, Thewrewk.  

Képzőtlen m. apanévi csn., amelyet az ugyanilyen nevű személyek leszármazottai kaptak megkülönböztető névül. A m. István szn. a lat. Stephanus formán keresztül a gör. Στέφανος /Sztefanosz/ névre megy vissza. Ez utóbbi a ’koszorú, korona; díj, kitüntetés, dísz’ jelentésű gör. közszóval azonos, és a nem sokkal Jézus megfeszítése után az első keresztyén vértanúvá (protomártírrá) vált jeruzsálemi diakónus tisztelete nyomán terjedt el. Magyarországi gyakoriságát emeli, hogy az államalapító király is ezt a nevet viselte. Teljes alakú szn.-ek elsősorban a nyelvterület keleti részén (ezen belül is Erdélyben) lettek csn.-vé, ezt megerősíti a név elterjedése. {CsE:István} {RMCsSz:István}

Írás- és alakváltozatai: István, Istvány, Istvan, Istiván, Isfan; Estefán, Estefan, Estvan.

Az elérhető XIX. sz. adatok tanúsága szerint névmagyarosítással keletkeztek ilyen csn.-ek. Részint így, részint házasodással a Mo.-i szlk. névkincsbe is bekerült.

Az egyházi szn. az ószl. Ščepanъ közvetítésével is átkerült a m.-ba Csépán formában. Ebből is képzőtlen apanévi csn.-ek lettek mint Csépán, Csépány, Csepán, Csepan; Csippán; Csefán, Cséfán, Cséffán. 

Magyar csn., amely képzőtlen apanévként lett Máté nevű személyek leszármazottainak megkülönböztető neve. A m. Máté egyházi szn. már korán, az Árpádok és az Anjouk alatt igen népszerű lett a lat. Matthæus szn. magyarosodásaként az evangélista apostol tisztelete révén. A lat. névalak a bibliai gör. Ματθαῖος /Matthaiosz/ szn. formája, amely pedig a héb. מַתִּתְיָהוּ (Matit̠ᵊyāhû) ’Jah[ve] ajándéka’ névből ered.

A XIX. sz. adatok alapján magyarosítással is bővült a csn.-et használók köre.

Írás- és alakváltozatai: Máté, Máthé, Mátthé, Mátéh; Matéh, Maté, Matéh; Máte, Máthe; Mate, Mathe, Matte; Máthi.

Magyar csn. Első csn. adatait Kázmér Miklós a köznévi megjelenésével egy időben, a XVII. sz. második feléből adatolja, amely egybe esik a kurucmozgalom kezdeteivel. Ennek megfelelően a legkorábbi alakulásai foglalkozásnévi értelműek lehettek előbb ’szabadcsapat tagja, bujdosó katona’, majd ’Thököly, ill. Rákóczy seregében szolgáló, azok híve’ jelentéssel. Később politikai, ill. viselkedésbeli ragadványnév is lehetett a motiváció, mint ’a Habsburgoktól való függetlenség híve’, ’rebellis’, ’ellenséges, támadó’. {CsE:Kurucz} {EWUng:kuruc} {RMCsSz:Kuruc}

Alakváltozatai: Kuruc, Kurucz, Kurutz, Kúrúcz.

Magyar -i melléknévképzős lakosnév, amely egy Hollós nevű településről való elszármazásra, az ottani kapcsolatokra, az ott lévő birtokra utal {CsE:Hollósi} {RMCsSz:Hollósi}. Ilyen ’hollóban bővelkedő’ jelentésű hn. több helyen megtalálható a magyar nyelvterületen, ilyen pl. Egyházashollós (Vas vm.), Hidashollós (Vas vm., ma Egyházashollós r.), Kiscserged (Kis-Külüllő vm., ma Cerghizel, Románia, Nyárádtő/Ungheni r.), Nemeshollós és Rempehollós (Vas vm., ma együtt Nemesrempehollós), de Hajdú Mihály említ ezeken kívül Bereg, Borsod, Csanád, Szabolcs, Temes, Zaránd vm.-i történeti előfordulásokat is.  

A XIX. sz. során sokan magyarosították a nevüket erre a csn.-re.

Írásváltozatai: Hollosi, Hollósi, Hóllosi, Hóllósi, Hollossi, Hollossy, Hollóssy, Hollosy, Hollósy, Holósi, Holóssy.

Magyar csn., amely több név egybeesése.

1. A tkp.-i Györi ~ Györy csn. -i képzős apanév, amelyet Györ (v. Gyür) szn.-et viselő személy leszármazottai kaptak megkülönböztető névként. Az alapszn. a m. György (< lat. Georgius < gör. Γεώργιος /Geórgiosz/ < γεωργός ’földműves’ + apanévképző funkciójú -ιος) egyházi szn. rövidülése. {CsE:Győri} {RMCsSzn:Győr}

2. A Györei ~ Györey (Győrei, Győrey; Gyürey) csn. egyszerűsödött változata. {CsE:Győri} {RMCsSzn:Györei,Györe}

a) Ez -i képzős lakosnév a Tolna m. Györe településnévből, azaz az elnevezett onnan való elszármazását, az oda való kapcsolatait, esetleg az ott lévő birtokát jelöli.

b) De emellett lehet -i képzős apanév is a r. m. Györe (Gyüre) szn.-ből, amely az előző pontban említett Györ (Gyür) szn. -e kicsinyítő képzős származéka.

3. A Győri ~ Győry (Gyeőry) csn. alakváltozata. {CsE:Győri} {RMCsSzn:Győri}

a) Ez -i képzős lakosnév valamelyik Győr településnévből, vö. elsősorban Győr (Győr vm.), továbbá Borsosgyőr (Veszprém vm, ma Pápa r.), Diósgyőr (Borsod vm, ma Miskolc r.), Kisgyőr (Borsod vm.), illetve Gyér (Torontál vm. ma Giera, Románia), Győröcske (Ung vm.). Pénzesgyőr (Veszprém m.) és Szolgagyőr (Nyitra vm., a mai Posádka v. Hlohovec területén) hn-ekkel időbeli okok miatt nem függhet össze.

b) Lehet még -i képzős alapnév a Győr nemzetségnévvel azonos r. szn.-ből.

c) Az 1. pontbeli Györi ~ Györy névből is származhat, mivel a rövid ö is megnyúlhatott a követő r hatására.

d) A XIX. sz.-ban (és vélhetően később is, de erről nincsenek adatok) sokan magyarosítottak a Győri, ill. Győry névre. Ugyanígy a 2. pontbeli Györei ~ Györey-nek is van Győrei ~ Győrey formája.

Képzőtlen magyar apanév, amelyet azonos szn.-ű leszármazottak kaphattak meg megkülönböztető névül. Több név egybeesése lehet. {CsE:Bencze} {RMCsSz:Bence,Bencse}

1. A tkp.-i Bence szn. a Vince szn. alakváltozata, mert a lat. Vincentius (< lat. vincens ’győző, aki győz’ + apanévképzői szerepű -ius) egyházi személynév a Vincenc formán kívül Bincenc alakban is magyarosodott. A lat. v- > m. b- változáshoz l. még viola > ibolya. A köznapi használatban mindkét változat lerövidült Vince, ill. Bince formájúvá, majd ez utóbbinak a hangrendileg teljesen kiegyenlítődött Bence alakja lett az terjedtebb. A két név szétválását elősegítette, hogy a teljesebb Bincenc forma elavult, és így eltűnt az köztük lévő etimológiai kapocs. Ezzel párhuzamosan a Bence nevet (már a XVI. sz.-tól) a Ben- kezdetű nevek (Benedek, Benjámin) becézőjének fogták fel, míg a Vince i-jét megtartotta a lat. Vincentius névvel való élő kapcsolat.

2. Néhány esetben lehet a m. Bencse csn. betűejtéses változata is. A XV–XVI. sz.-ban ugyanis a cz betűkapcsolat /cs/ ejtést is jelölhetett a szokásosabb /c/ mellett, így a Bencze íráskép gyakoribb olvasatán alapuló /bence/ ejtésmód néha kiszoríthatta az eredetibb /bencse/ formát. A Bencse csn. is képzőtlen apanév az azonos szn.-ből, amely a Ben- kezdetű nevek – elsősorban a Benedek (< lat. Benedictus tkp. ’áldott’ v. ’jónak mondott’), ritkábban a Benjámin [< héb. בִּנְיָמִין (Bin^əyāmîn) ’a dél fia’ v. ’a jobb kéz fia’] – rövidülésének származéka r. m. -cse összetett kicsinyítő képzővel.

Írásváltozatok: Bence, Bencze, Bentze.

Német csn., jelenkori elterjedésének centrumai a ripuari-alsófrank (Mettmann, Köln), felsőalemann (Lörrach), keleti frank (Bad Kissingen, Schweinfurt) területre esnek a branderburgi (Berlin-Barnim) előfordulásokon kívül. A keleti frank központ egybeesik a némileg gyakoribb Full csn. centrumával.

1. Ennek alapján elsősorban a n. faul (kfn., kan. vūl) ’korhadt, ro(t)hadt; törékeny, gyenge; rest, lusta’ melléknév nem diftongált nyj. fuhl ’ua.; mocsaras, posványos’ {1} formájából származó ragadványnévre, esetleg lakóhelyi névre gondolhatunk. {DADS:146,165} {DuEtym:faul} {DuFam:Faul} {GNy:283}

2. Keleti frank eredet esetén esetleg számolhatunk keleti középnémet hatással, így a név talán lehet a n. Pfuhl csn. változata is {DADS:213,230-231} {GNy:272}. Ez képzőtlen lakóhelyi név, amely arra utal, hogy az elsőnek elnevezett ’pocsolya, posvány; tóka, kacsaúsztató’ (n. Pfuhl) mellett lakott {DuFam:Pfuhl}. Ez így egybecseng az előző pontban említetett, de etimológiailag vele össze nem függő an. fuhl szó ’mocsaras, posványos’ jelentéséből eredhető motivációval.

A Fuhl csn. a pilisbeli szlovák-német együttélés során került a magyarországi szlovák névkincsbe.

Vö. szlk. Polerecký csn. {DPnS}, amely a szlk. Polerieka településről való elszármazást, az oda való kapcsolatokat, vagy az ott lévő birtokot jelző szlk. -ský képzős lakosnév. A település Turóc vm.-ben volt található, magyar neve a 1899 óta Mezőpatak, azelőtt Poler(j)eka. Ma Abramová (m. Turócábrahámfalva) része.

Alak- és írásváltozatai: Polereczky, Polerecki, Polerecky, Polereszki, Polereszky, Poleretzki, Poleretzky, Pollereczki, Pollereczky.

Alakilag szl. névnek tűnik, azonban a jelenkori névtárakból nem mutatható ki. A hv. Mirak (hangsúlyjelöléssel: Mȉrak) ['mîrak] csn. {HJP:mir} vélhetően nem számolható ide, ugyanis a szb.-hv. helyesírás nem különbözteti meg a rövid -ak [ak] (< ősszl. -*ъkъ) és a hosszú -āk [a:k] (< ősszl. -*akъ) toldalékot, és a hv. Mirak csn.-ben az előbbi rövid mgh. található meg. Ez pedig arra mutat, hogy ez a név nem honosodhat a m.-ban hosszú á-val.

A XIX. sz. végi és XX. sz. eleji ritka Mo.-i elterjedés {1} Nyitra vm.-i, Pest vm.-i és vajdasági előfordulásokból áll: ez elsősorban szlk., másodsorban délszl. (szb.-hv.) etnikumhoz való kötöttségre utalhat. Az apanévképzős Mirákovics (Mirákovits) származék is előállhat mindkét nyelvben, de ennek sincsenek jelenkori szl. adatai, a történeti Mo.-i elterjedése pedig ebből a szempontból nem jellemző {2}. Ezek alapján két megoldás vázolható.

1. Képzőtlen szl. csn. az azonos szl. személynévből, amely a Mir- előtagú összetett szl. nevek rövidülésének…

a) szl. -ák (szlk. -ák ~ -iak, szb.-hv. -āk, le. -ak, k.-szl. -ак) kicsinyítő (nagyító) képzős származéka. E csn. jelenkori szl. adatolhatatlansága ellenére e mellett mutat a le. Mirakowski származék {3}, vmint a szlk. Miriak csn. {DPnS}, ha azt így értelmezzük, és nem a Miriam női szn-ből vezetjük le.

b) Kisebb valószínűséggel a hv. Mirak ['mîrak] csn. {HJP:mir} magyarosodása (szlovákosodása) lehet, ahol a gyakoribb -ák végű nevek hatására az eredetileg rövid a hang megnyúlt.

2. A Mrák csn. magyarosodása a szó eleji msh.-torlódást i hang beszúrásával feloldva. Ilyenhez vö. m. király < ószl. kralь. A m. Mrák csn. előzménye kimutatható mint hv.(-szb.) Mrak [mrâ:k] {HJP:mrak}. Ez a szb.-hv. mrak ’sötét(ség); alkonyat, szürkület; köd, homály’ közszóval azonos ragadványnév.

NB. Elviekben előállhatna hasonló név a cs.-szlk. mrak ’felhő, felleg; alkonyat, esti szürkület’ szóból is, de ennek csak a szlk.-morva Mráka {DPnS} (< szlk. mráka ’sötét felhőzet, ború’ {SSMN}) származéka mutatható ki. A többi ny. és k. szl. nyelvben ennek a szónak eltérő a mgh.-ja, így ezek is kizárhatók az etimológiából; vö. le. mrok ’homály, szürkület, alkony’, or. морок /morok/ ’sötétség; köd(ös szürkület), felhősség’.

Alakilag -y (-i) képzős m. lakosnévnek tűnik, azonban az alapul szolgálható *Dura, ill. *Duró hn.-ek nem adatolhatók. A név elterjedése egyrészt a történeti Felföldhöz, másrészt a szlovákok lakta alföldi vidékekhez kötődik {1}. Ezekből kiindulva inkább arra gondolhatunk, hogy a tulajdonnevek a m. -ai ~ -ay > szlk. -aj (pl. m. Bocskai > szlk. Bočkaj {PSP:40}, Radnai > szlk. Radnaj {DPnS}) honosodásának visszahatásaként a szlk. Duraj {DPnS} névből alakult.

A szlk. Duraj név a szlk. Ďuraj {DPnS} név módosulata, amely pedig képzőtlen apanév a Juraj (< lat. Georgius < gör. Γεώργιος /Geórgiosz/ < γεωργός ’földműves’ + apanévképző funkciójú -ιος > m. György) egyházi szn. alakváltozata {MSzlkCsn:121c}.

A Frankfurt am Main környéki centrumú n. Derzbach (Dertzbach) csn. magyarosodott írásmódja.  Ez bízvást a nem túl messze eső, baden-württembergi Dörzbach településnévhez tartozó, annak ajakréses ejtésváltozatából lett képzőtlen n. lakosnév, vö. Dertzbach történeti írásmód {1}.

{1} Landesarchiv Baden-Württemberg, Abt. Staatsarchiv Ludwigsburg, „Deutscher Orden: Kommende Mergentheim II” fond, B 250 U 320 jelű oklevél: http://www.mom-ca.uni-koeln.de/mom/DE-StALB/DOKommendeMergentheimII/B_250_U_320/charter

Vö. n. Linke csn. Ez balkezes, ügyetlen, suta vagy balga, tudatlan emberre utaló ragadványnév, vö. n. Linke ’bal kéz, bal oldal’, linkisch ’ügyetlen, suta’, link r. ’balga, tudatlan’. {DPnS:Link(e)}