Onomastikion

Vannak családok, akik névcserén mennek keresztül, s vannak olyanok is, akik a régi nevüket az új lakóhelyükön is megőrzik, sőt terjesztik. Ilyennek találjuk a Štrba (Tátra alatti Csorba község)-ből érkező Greksza család vándorútját és sorsát. Tudjuk, hogy a 18. század első felében Štrbáról is útra kelnek kisebb rajok az Alföld felé. Néhányan el is érték Csabát [Békéscsabát]. Ezek az első rajok évenként legalább egyszer tartották a kapcsolatot az otthon maradottakkal. Egy ilyen megözvegyült anya is útra eredt Békéscsabára szakadt rokonai után, s magával vitte két kiskorú fiát is. Útközben elérték Nyíregyházát, s valahogy itt rekedtek – nem jutottak el Csabára. Az özvegy itt Nyíregyházán nevelte fel két kiskorú árváját, s ezekkel kiszélesedett a város lakossága. Ma már igen sok ilyen nevű család van Nyíregyházán, Csabán és a Tátra alatti Štrbán.

{TECsK: 155 (5:27)}

A n. Saier csn. magyaros írásformája, ez utóbbi pedig a n. Säer ’vetőmunkás, vető ember’ fn. és csn. alemann nyj. alakja. Ilyenformán földművesre utaló foglalkozásnévről van szó. {1}

A napi hírekben gyakorivá lett Manzheley vezetéknév az orosz Манжелей (Manzselej) csn. latin betűs átírása {1}. A csn. korai viselőit a XV–XVI. sz.-i pszkovi papság köréből lehet adatolni {2}. 

1. A továbbképzett or. Манжелейевский (Manzselejevszkij) és Мандзелейевский (Mandzelejevszkij) csn.-ek nyilvánvalóan összekapcsolhatónak tűnnek úgy, hogy a dz-s alak lehet az elsődleges, amelyhez utóbb fejlődött ki az orosz ajak számára egyszerűbb zs-s ejtésű forma. A dz-s változat belorusz, ill. ukrán közvetítéssel a lengyelből eredhet; ilyen le. dz ~ or. ж (zs) megfelelést analógiaként sok eset támogat, mint pl. le. miedza ~ or. межа (mezsa) ’mezsgye, határ(vonal)’. 

A név szl. -ej kicsinyítő képzővel {MSzlkCsn:89,97} alakulhatott egy *Mandel alapnévből, a dz-s ejtés a lágy d (azaz gy) hang lengyelben (vagy beloruszban) szokásos ún. dzekálós ejtéséből származhat, vö. le. miedź, belorusz медзь (medz) ~ or. медь (megy), szlk. meď ’réz’. Az alapnév eredete lehet {DuFam:Mandel}:

• az azonos eredetű n. Mandel szóból származó cs. mandel, szlk. mandeľ, óle. mandel (mai le. mendel) ’15 (kéve); kepe, (gabona)kereszt’ fn.
• a héber עִמָּנוּאֵל (ʿImmānûʾēl ’velünk az Isten’ > n. Immanuel, m. Emánuel) szn. köznapi jiddis formája
• a n. Mantel ’köpeny, kabát’ fn. korábbi Mandel alakja 
• a germ.*mannz ~ *man(n)ô ’(szabad) ember, férfi, harcos’ tagot tartalmazó kéttagú germán személynevek (pl. Manhart, Hermann) rövidült n. formájának továbbképzése n. -(e)l kicsinyítő képzővel és szervetlen -d hang beszúrásával
• esetleg a n. Mandel ’mandula’ szóval azonos n. foglalkozásnév
• kis valószínűséggel a Mandel,  ill. Mandeln alakú n. hn.-ekkel azonos n. képzőtlen lakosnév 

Hasonló le. csn.-ek: Mandzel, Mandzelewska, Mandzeliński, Mandzelowski, Mandziej, Mandżejewski; Mendzel, Mendzela, Mendzelewski, Mendzelowski; ill. Mandel, Mandela; Mendel, Mendela, Mendelawska stb.

2. Nem valószínű a cs.-szlk. manžel ’férj’ fn.-vel való összefüggés, mivel ez viszonylag fiatal alakváltozat, amely l : n > n : l hangátvetéssel keletkezett a korábbi malžen formából. A szó hangátvetés nélküli alakjában szerepel a lengyelben (małżonek), az oroszban (малжонки / malzsonki ’házastársak’). A fiatal, nyugati szláv hangátvetéses forma így nem  magyarázhatja meg a XV–XVI. sz.-i orosz neveket. 

Igen hosszantartó és néha két vagy három nemzedékre kinyúló vándorlásnak látszik egyik-másik népes jobbágycsalád útja. Ilyennek találjuk pl. a Gutyán család útját. Valószínűnek tartjuk, hogy valamelyik északi megyéből – mint örökös jobbágyok – már a 18. század elején útrakelnek, érintik Nógrád és Pest megyét. Itt Gután (Galgagutára gondolunk) megpihennek, s talán az öregek meg is fogódznak. A fiatalabbak azonban, amikor újabb lehetőség mutatkozik Békésben vagy a Bácskában, továbbmennek. Mintha ki is alakulna valamilyen gyakorlat, hogy a fiatalabb nemzedék tovább vándorol: az öregek pedig maradnak! A Csabára [Békéscsabára] érkezők felveszik a Gutyán nevet – minthogy Gutáról érkeztek. Egy nemzedék elmúltával a fiatalok újra továbbmennek, de most már viszik magukkal a Gutyán nevet. Így szóródik szét a Gutyán név Pest környékén,  Békés megyében és végül Nyíregyházán.

{TECsK: 154–155 (5:26)}

Igen tanulságos a Gerlicky-Szuchács származása és családnevének sorsa. A mai Gerlicky családok őseit a 18. században Hrlicén [helyesen: Hrlicán] (magy. Gerlice, Gömör m.) Szuchács néven tartják nyilván az urbáriumok. A hagyomány szerint főleg fuvarozásból tartották fenn magukat. Sokat járták a városokat, valamennyi Szuchács világlátott embernek bizonyult. Amikor Petrikovics János toborzó útján eljutott Gömörbe, Károlyi pátensével ők is megismerkedtek. El is határozták, hogy csöndesen elhagyják falujukat és Nyíregyházára „szöknek”. Elhatározásukat rövidesen tett követte. Távozásukat az uradalom is kivizsgálta és aktázta.

A Nyíregyházára költöző élelmes Szuchács testvérek, közös gazdálkodást vezetve néhány év alatt, tekintélyes vagyon birtokába jutottak. Mikor felezésre került a sor, 1782-ben 20 ökrük, 10 tehenük, 15 lovuk, 200 juhuk és 4 kötélalj szállásföld volt a birtokukban. Az osztozkodás után az idősebbik bekapcsolódott a város ügyeinek az irányításába. 1802-ben ő vezette a város ügyeit és Miskolczi Mátyás főjegyző hathatós támogatásával keresztülvitték a város első örökváltsági akcióját a Gerliczky-Szuchács [sic!] család leszármazottai ma is élnek a bokortanyákon.

{TECsK: 153–154 (5:25)}

A Gulyás család eredetét a Gömör megyei Slizskéről [helyesen: Slizké] (magy. Szelistye [helyesen: Szeleste, korábban: Szilistye] veszi. E különben jóhangzású magyar családnévben nem kell közvetlenül etnikai származást is látni. Az északi szlovák megyékből még a századforduló éveiben is igen sokszor láttunk levándorló, szolgálatot kereső szlovák szolgalegényeket, cselédlányokat, pásztorokat. Ezeket az alföldi, s főleg az élelmes tirpák gazdák szívesen alkalmazták. Hivatalos ellenőrzés, összeírások alkalmából sokszor megtörtént, hogy a gazda, ha ismeretlen pásztort fogadott állataihoz, nem tudta megmondani a nála szolgálatban álló cselédje, pásztora vezetéknevét. (Legföljebb keresztnevét.) Ilyenkor az ellenőrző közegek a bediktált keresztnévhez sokszor a ’foglalkozásnevet’ (Juhász, Gulyás, Kondás stb.) iratták be a papírokba. Másutt is előfordult, hogy a tanyákon szolgáló szlovák pásztorok, cselédek jó magyar vezetéknévvel íródtak be a névjegyzékbe. Ez történt pl. Szluka Tamás esetében is, akit az egyik összeírásban Kondás névvel láttak el az összeíró közegek.  

{TECsK: 153 (5:24)}

A régebben jobban ismert Gazso család tagjai a Bars megyei Repištéről szóródtak el az alföldi szlovák településű falvakban és városokban. Megtaláljuk őket Szarvason, Berényben [Mezőberényben], Csabán [Békéscsabán] és Nyíregyházán is. A Gazso családnév a Gáspár keresztnévnek becézett származékából alakult. A városhatárban egy régi legelő és tanyahely mint határnév őrzi emlékét (Gazsóu̯ka). 

{TECsK: 153 (5:23)}

A tanyai és a városban lakó tirpák családok közt gyakran találkozunk a Gál, Gallo, Gálik, Galát és Galád nevekkel. Valamennyi változat visszavezethető a Gábor, Gábriel keresztnévre, illetve annak becézett továbbképzésére. 

A Gál családról tudjuk, hogy az a Gočovo (magy. Gócs, Gömör m.) községből származott le Nyíregyházára. 

A Gallo-ék mint évről évre lejáró aratómunkások, szintén Gömörből, kb. a 19. század közepén „maradtak vissza” és úgy vetették meg a lábukat a városszéli homokon (Poproč, [m. Gömörhegyvég, korábban Poprocs]). 

A Gálik családról tudjuk, hogy az a Gömör megyei Kraskovo-ról [m. Karaszkó] járt le aratni, egyikük sokat látogatta a nyíregyházi vásárokat is, mígcsak egyszer végleg ittfelejtette magát. 

A Galád családról tudjuk, hogy annak egyik tagja a Nógrád megyei Tomášovcéból [m. Losonctamási], míg a másik atyafia a szomszédos Točnicáról [m. Tósár] jött városi polgárnak. Az első éveket szolgálatban töltötte, később beházasodott egy itteni „taksás” családba és végleg ittmaradt. 

{TECsK: 152 (5:22)}

A ma élő tirpák családokból csak igen kevesen tudják már, hogy a Figura családnév alatt a tirpák családok egyik legnépesebb és legvagyonosabb tagját, a Trsztyánszky-akat (akik későbben Nádassy-ra magyarosítottak) kell érteni. A békési névjegyzékben szereplő Figura név alatt is ezt a családot kell keresni. Ez a körülmény felveti azt a kérdést, miért nem élnek és szerepelnek e nemesek saját nevükkel? Bizonyára megvolt az okuk rá. 

{TECsK: 152 (5:21)}

A Gyuris család származás tekintetében szintén a vagyonosabb békési jobbágygazdák sorába tartozott. Tagjaikat azonban megtaláljuk Csabán [Békéscsabán], Szarvason, Komlóson [Tótkomlóson], Nagylakon (Romániában), s Nyíregyházán is. Családnevük a szlovák Gyuraj (György) keresztnévnek becézett formájából alakult. Rendkívül igénytelen, de szorgalmas és takarékos tagjai voltak.

Ugyanennek a keresztnévnek a becézett formájából alakultak a többi, Nyíregyházán is igen gyakori Gyuresko, Gyurjan családnevek.

{TECsK: 151–152 (5:20)}

A békési családok sorában a Duljanszky család helyzete igen érdekes. Eredetileg valamikor ők is Csabán [Békéscsabán] laktak, de a családfő – Gyulára való házasodásával – kiszakadt a csabai családok közösségéből. Igen tanulságos, hogy amikor Nyíregyházára költöztek, az összeírásokban, az anyakönyvekben is egyöntetűen származáshelye szerint Duljanszky (= Gyulai)-nak nevezi mindenki.

{TECsK: 151 (5:19)}

A nógrádi és gömöri családok szimbiózisát példázza a Celovszky-Turcsán család, akik minden valószínűség szerint Petrikovics János pótlólagos toborzása nyomán határozták el magukat az átköltözésre. Ennek valószínűségét igazolja az is, hogy a szállásföldjüket a Pázsitok peremén kapták, tehát jóval kijjebb, mint a békési „foglalók”.

{TECsK: 151 (5:18)}    

A tirpák családok közt voltak olyanok is, akik a „valach kolonializáció” ivadékainak mondhatók. Erre bizonyíték a Cirják család neve. Családnevük az ukrán-valach Cyril keresztnévből formálódott. Mai életformájukban teljesen átvették a tirpák földművelés, földszeretet minden hagyományát, s teljesen felszívódtak a „tirpák” népcsoportba.

{TECsK: 151 (5:17)}

A Bánszky családhoz hasonlóan hosszú vándorutat tettek meg az Alföldön a – valamikor szintén jónevű és vagyonos – Cinkotszky család tagjai. Valahonnan Észak-Gömörből, egy juhtenyésztéséről híres faluból indultak útnak. Nem menekültek, csak hajtották maguk előtt a juhot, mindig arra, amerre jó legelő ígérkezett. Így értek el Cinkotára. A pesti vásárban eladták a juhot és házat-telket vásároltak. Megpróbáltak gazdálkodni. Azonban a juhászathoz szokott életformájuk nem hagyta őket nyugodni, s újra továbbmentek. Lejutottak Szarvasra. Itt is inkább csak juhtartásból éltek. 1754-ben Szarvast is elhagyták, s átmentek Nyíregyházára. Közben megöregedtek és abbahagyták a juhászatot. A nevük elárulta, hogy valamikor Cinkotáról jöttek. A hagyomány szerint a leszármazottaik még évtizedekig tartották a rokoni és baráti kapcsolatokat a korábbi lakóhelyükkel. Ma már a család – férfiágon – kihalt, csak emlékük él az idősebb gazdák között.

{TECsK: 150–151 (5:16)}

A jónevű és vagyonos családok mellett nem hallgathatjuk el a szegényebb sorsúakat sem. Számban és népszerűségben igen kedvelt volt a tirpákok sorában a Brtka család. Gömörből származtak le az Alföldre, leszármazottaikat meg lehetett találni úgy Csabán [Békéscsabán], Szarvason, a Bácskában, Vajdaságban, mint Nyíregyházán. Ügyes fúró-faragó, ácsmunkához, barkácsoláshoz értő, élelmes munkás népek voltak. A hagyomány szerint őseik valamikor sonkolyos mesterséget folytattak, ezért szóródtak szét az egész Alföldön, még a magyar falvakban is. 

{TECsK: 150 (5:15)}

A Bogár (az összeírásokban és az anyakönyvekben sokszor Bugár) családnévnek régebben szintén jó zengése volt. Őseik a Gömör megyei Lipovecről (Gömörlipóc) kerültek le Csabára [Békéscsabára], onnan Komlósra [Tótkomlósra], s végül Nyíregyházára.

{TECsK: 150 (5:14)}

Ugyancsak a Benedek névből alakult a Bencs és Bencsik családnév is. Ez a család is Nógrádból jutott le előbb Csabára [Békéscsabára], onnan Szarvasra, s legvégül Petrikoviccsal Nyíregyházára. Tagjaik kezdettől fogva jónevű gazdák voltak, értettek a vagyonszerzéshez.

{TECsK: 150 (5:13)}

A Benedek keresztnévből fejlődött a Benkó, Benke, Benkei és Benkő családnév. A Nógrád megyei szlovák és palóc családok körében igen gyakori családnév. Viselőiket nem is igen lehet etnikailag megkülönböztetni. Forrásaink szerint e családnevek viselői sem származtak ugyanazon helységből. A Benkó család egyik őse a Nógrád megyei Senné [m. Nógrádszenna] községből került le Szarvasra, s onnan Petrikovics János hívása révén Nyíregyházára. Egy másik ág (Benke) a Gömör megyei Hostišovcéról (Gesztes) jött le az Alföldre. Idők folyamán a családok egyik ága elmagyarosodott és a nevét Benkőnek kezdte írni. A hagyomány szerint egyes tagjaik ügyes mesteremberek, vásárokat látogató kereskedők voltak. Kitűnően értettek a bőrcserzéshez, készítményeiket külföldi cégek is szívesen vásárolták. Voltak köztük olyanok is, akik rézművességgel foglalkoztak, ez Nyíregyházán igen kifizetődő mesterség volt. Évtizedek során tekintélyes vagyont gyűjtöttek össze, s ennélfogva a város vezetésében is komoly szerepet játszottak. Egyik leszármazottjuk, Benkő István 8 éven át a város főbírói tisztségét is viselte. Az ő ideje alatt harcolta ki a város az örökváltságot. 

{TECsK: 149 (5:12)}

A Batta (az összeírásokban sokszor csak Bató, vagy Botó, Bota) család egyik őse Békéscsabáról, hivatalos elbocsátó levéllel érkezett Nyíregyházára.

{TECsK: 149 (5:11)}

A Barta, Bartos, Bartók családnevek a latin Bartolomeus keresztnévből formálódtak családnevekké. A régebbi Nógrád megyei összeírásokban sokszor forulnak elő ezek a jobbágynevek. A Nyíregyházára sodródott családok is a Nógrád megyei Lentvoráról kerültek le, több egymásutáni rajokban először Szarvasra, majd onnan Nyíregyházára. Lentvora másnevű jobbágyokat és zsellércsaládokat is bocsátott az Alföldre.

{TECsK: 149 (5:10)}

Vannak családok, amelyek elég nagy kerülővel tették meg a [Nyíregyházára] idevezető utat. Ebbe a kategóriába tartoznak a Bánszky család leszármazottai. Valamelyik északi megyéből indultak el délnek. Mint örökös jobbágyok, „menekültek” a földesúri járom alól, s hogy nyomukat ne találják meg, a korábbi Varga nevüket is elhagyták. Átkelve az Ipolyon a Nógrád megyei Bánkon állapodtak meg először. Néhány évi ittartózkodás után lementek Csabára, innen rövidesen Berényben kötöttek ki. A család gyarapodásával a házas fiak 1754-ben elváltak egymástól, s az egyik átköltözött Nyíregyházára. Ezek megtartották a korábbi Bánk községre emléleztető Bánszky családnevet.

{TECsK: 148 (5:9)}

A Bálint név a latin Valentinus lerövidített változatából vált családnévvé. Mindkét család [nyíregyházi] tagjai elég korán, már 1754 óta a város polgárai, ők Tótkomlósról, mint szabad költözködésű jobbágyok jöttek át a Károlyi birtokra.

{TECsK: 148 (5:8)}

A Balla (egyes összeírásokban: Balo) családnév szintén keresztnévből eredt, Bálintból alakult családnévvé.

{TECsK: 148 (5:7)}

A Balázs (Balás) családnév mind a múltban, mind a jelenben gyakori a városban [azaz Nyíregyházán]. Keresztnévként is szívesen vették fel egyes családokban. A 18. században a nógrádi tizedjegyzékekben is gyakrad találkozunk Balázs névvel. A békési névjegyzékben is 4 családdal képviseltetik magukat: egy család Szarvasról, három pedig Berényből költötött át Nyíregyházára. Tudomásunk van róla, hogy a Balázs család népes rajokat bocsátott le a bácskai szlovák kolóniákba is. A hagyomány szerint, sok ügyes mesterember került ki a soraikból.

{TECsK: 147 (5:6)}

A Babinszky család eredetét szintén a Zólyom megyei Babinán kell keresni. Ők azonban megelőzték a Babicékat, mert már jóval korábban lehúzódtak Békés megyébe; előbb Csabára, később Berénybe, majd onnan Nyíregyházára. Rokonságuk Békésben maradt.

{TECsK: 147 (5:5)}