Onomastikion

Vö. szlk. Maulík csn. {DPnS}. Ez a kp.-szlk. -ík kicsinyítő képzővel {MSzlkCsn:38} honosodott a n. Maul szn.-ből v. csn.-ből. Ez utóbbi a n. Maul ’száj, pofa’ szóval azonos, a pletykás, beszédes jellemre utaló ragadványnév {DuFam}.

1. Szlovák csn., amely már csak a mai Magyarország területén mutatható ki. Mai szlovák helyesírás szerinti alakja Benšo {1}. Ez képzőtlen apanév az azonos szlk. személynévből, amely a szlk. Benedikt ’Benedek’ (vagy más Ben- kezdetű) szn. rövidülése szlk. -šo kicsinyítő képzővel {MSzlkCsn:60, 64}.

2. Délszláv területen is vannak nyomai a Benšo csn.-nek. Ez lehet a szlk.-kal párhuzamos, hasonló etimológiájú alakulat, de nem kizárt, hogy a szlk. betelepülőkhöz köthető.

Végső soron n. eredetű, vö. n. Mat(t)heis [ma'tʰai̯s] csn. Ez utóbbi a n. Matthias ’Mátyás’ szn. alakváltozatával azonos képzőtlen apanév {DuFam:Mattheis, Matthias}. A felföldi németek révén kerülhetett a szlk., ill. a m. névkincsbe; a szlk. írásformája Matajs {DPnS}. Az Alföldön jellemzően a szlk. népességhez köthető.

1. Magyar csn. a m. bunda ’prémkabát’ közszóból. Jellemző viseletre utaló ragadványnév vagy szűcs értelmű foglalkozásnév lehet. {RMCsSz}

2. Nyugati szl. csn., vö. cs. Bunda, le. Bunda, szlk. Bunda {DPnS}.

a) Bun- kezdetű szn.-ek (pl. Buni- ’zajong; lázít’ előtagú összetett szl. nevek, n. Buno < Bruno szn.) rövidülésének és a szl. -da kicsinyítő képzőnek {MSzlkCsn:86} a kapcsolata.

b) A szlk. esetén lehet a m. Bunda csn.-vel párhuzamos alakulat is a szlk. bunda ’rövid kabát; bunda’ közszóból {KSSJ} {SSJ} {BSS}.

Vö. le. Rosa, cs. Rosa, szlk. Rosa {DPnS}, k. szl. Роса (Rosa) csn.  Ez megegyezik a megfelelő szl. rosa, роса ’harmat’ közszóval {SJP} {ČMS} {SSJ} {SzUM}. A névadás motivációja a harmathoz társított valamely metaforikus jelentésen alapulhat pl. m. „gyönge mint a harmat”{CsE:Harmat}, szlk. „svieži ako rosa” ’üde mint a harmat’. De akár eseménynév is lehet.

Vö. cs. Zdeborský ['zdεborski:] csn. {1, 2}, amely a közép-csehországi, ma már Votice részét képező Zdeboř (vagy hasonló) hn.-hez képzett lakosnév. A névvégi rövid -y részleges magyarosodás (német közvetítés?) eredménye.

Hasonló le. vezetéknév a Zdzieborski [zdʑεb'ɔrskʲi], amely a mazóviai Zdziebórz hn.-re utaló lakosnév. Nem zárható ki, hogy németes hanghelyettesítéssel ez a név is Zdeborsky alakúvá válhatott.

Vö. szlk. Holoda ['ɦoloda] {DPnS}, le. Hołoda, Chołoda [xɔ'wɔda] csn., azonban a hangtest keleti szlávnak tűnik. Mivel a keleti szláv névtárakban pontosan egyező neveket nem lehetett találni (csak származékokat), így vélhetően ruszin (kárpátukrán) eredetű névről van szó. A magyarosodott alakban két név eshet össze.

1. Ukr.-ru. Голода (Holoda) csn., vö. k. szl. Голодин (Holodin, Golodin) apanévi származék. Ez az ukr.-ru. голод ['ɦolod] ’éhség, éhínség’ {SzUM} köznév kicsinyítő funkciójú -a nőnemű toldalékos {MSzlkCsn:32} formája. Ezt a magyarázatot támogatja a szlk. Holoda név kezdő h [ɦ] hangja, valamint a párhuzamos szlk. Hlada ['ɦlada] családnév {DPnS}, amely a szlk. hlad ’éhség, éhínség’ szóformából ered.

A név motivációja az elsőnek elnevezett szegény, ínséges élete lehetett. Felvetődik az óvónévi eredet is, amely szerint éppen az ínség távoltartására adták azt a szülők az újszülöttnek.

2. Ukr.-ru. Холода (Choloda) csn., vö. k. szl. Холодин (Cholodin) apanévi származék. Ez az ukr.-ru. холод ['xolod] ’hideg(ség)’ {SzUM} köznév kicsinyítő funkciójú -a nőnemű toldalékos {MSzlkCsn:32} formája. Ennek valószínűségét csökkenti a ch-s szlk. alakok (*Choloda, *Chlada) hiánya. A le. Chołoda ebből a szempontból nem értékelhető, mivel a le.-ben nincs [ɦ] hang, így az hanghelyettesítéssel [x] lesz, amelynek írása egyaránt lehet h és ch.

Jellemzően télen született gyermekek kaphattak ilyen nevet. Lehet azonban rideg vagy közönyös jellemre utaló ragadványnév is.

Kniezsa István: A magyar és szlovák családnevek rendszere (1947, 1965) c. írása „Szlovák és kárpátukrán névképzés” c. részében felsorolt képzők a XVI–XVIII. sz.-i gömöri, honti és ugocsai összeírások alapján.

A térségben a családnevek jellemzően férfiak személynevéből, ragadványnevéből alakultak ki, így az alábbi felsorolás csak ezekre koncentrál. Átmeneti alakulatnak számítanak az anyanevek, amelyek eredetileg női személynevek, de családnevek úgy lettek, hogy a férfi leszármazottakat is így hívták. A szlovákban egyébként a nők (tekintet nélkül arra, hogy hajadonok vagy férjezettek) a családnév alapalakjából képzett női vezetéknévi formákat viselnek: ezek jellemző végződéseit az VI. részben soroljuk fel.

A férfi személynevek azonban nem feltétlenül hímneműek. A hivatalos személynevek köznapi formája igen gyakran érzelmileg színezett: ezek a becéző vagy ócsárló névalakok. Az érzelmi töltetet (expresszivitást) adó képzési eszközök egyike az, ha a név nyelvtani neme nem felel meg a természetes nemnek. A régebbi ilyen eszköz férfineveken (és férfiakat jelentő közszavakon is) a nőnemű -a végű toldalékformák használata. A XVIII. sz.-ra azonban ezt a Kniezsa által vizsgált területen felváltják az -o végű semleges nemű alakok (bizonyos képzőknek kivévelével, mint pl. a -chV, a -šV és a -nV, amelyeknek nem alakult ki semleges nemű változatuk). Úgy tűnik, hogy a semleges nemű alakok használatának az északi centruma a szlovák, mert a környező nyelvekben ennek az elterjedése kisebb. A női nevek esetén ilyen képzésmódot nem találunk: ezek mindig nőnemű toldalékot viselnek. — NB. A szlovákban a semleges nemű -e végződés a névképzésben nem használatos még lágy mássalhangzó után sem, ahol pedig a közszavakban előfordul. Más szláv nyelvekben, pl. a szerb-horvátban azonban ez is gyakori. Ezzel párhuzamos, hogy a szlovák az -ov ~ -ovič apanévképző lágy -ev ~ -evič változatát sem használja.

A lágy (vagy eredetileg lágy)  hanggal kezdődő toldalékok előtt palatalizáció (lágyulás) lép fel. Ekkor a tő mássalhangzója az alábiak szerint változik: 

• a -k-ból, -c-ből -č lesz (újabb képzésekben a -c megmaradhat), pl. Janek + -ok > Jančok, Nemec + -ok > Nemčok
• a -ch-ből -š les, pl. Mich[al] + -ko  >Miško 
• a -h-ból, -g-ből -ž lesz, pl. Boh[uslav] + -ik > Božik 

A listában felsoroljuk a forrásokban előforduló leggyakoribb összetett képzőket is, ezeken kívül azonban továbbiak is előfordulhatnak, mert a kicsinyítő képzők összetétele produktív.

Áchim

Vö. szlk. Achim ['axim] {DPnS}, n. Achim csn. Képzőtlen apanév a bibliai Joachim (vö. m. Joakim, Joáhim) < héb. יְהוֹיָקִים (Yəhôyaqîm) 'Jahve felemelte' személynévből.

Kettős név, az előtag az anya, az utótag az apa vezetékneve. Ezt a névalakot részleges magyarosítási céllal vette fel Zsilinszky Endre Kálmán a vitézi rendbe való 1925. évi felvétele kapcsán {1}.

Vö. szlk. bytčiansky ['bitʃi̯anski] lakosnév, amely Bytča '(Nagy-) Biccse' településnévhez képzett melléknév {PSP:Bytča}. A m. Bittsánszky ['bitʃ:a:nski] forma írásmódját a település nevének régi m. Bittsa, Bittse alakjai befolyásolták {DPnS:Bytča} {Hnt1873:Bittse-}. Névváltozat: Bicsánszki.

Szirmay Antal XIX. sz. elején latin nyelven kiadott Hungaria in Parabolis (Magyarország szóképekben) c. munkája I. részének végén, a 104–118. §-okban ír az országban élő más népekkel (az ő megfogalmazásában: „[n]ationes Hungaris nexae” ‘a magyarokhoz kötött nemzetek’-kel) kapcsolatos magyar sztereotípiákról, közmondásokról, vélelmekről.

Névtani szempontból különösen érdekes a 112. §, amelyben a kora jellemző szlovák nemesi vezetéknevei közül 144-et szed a szerző ragrímes versbe. Ez a lista mutatja, hogy egyrészt a korban a -szky ~ -czky végű családneveket jellemzően szlováknak tartották, másrészt a magyar nemesi nemzeten belül tudatában voltak annak, hogy a viselőik etnikailag és kulturálisan szlovákok.

Az érintett 112. § betűhív, eredeti szövegét az 1804. évi kiadás alapján idézzük. Ennek végén a latin és a szlovák részek fordítását adjuk.

Vö. szlk. Čelovský ['tʃelou̯ski:] csn., amely a szlk. Čelovce hn.-ek egyikéből képzett lakosnév, vö. az eperjesi járásbeli Čelovce (m. Cselfalva), a nagykürtösi járásbeli Čelovce (m. Csall), esetleg (a lágy ľ [ʎ] másodlagos megkeményedésével) a tőketerebesi járásbeli Čeľovce (m. Cselej).

A cs.-ben is ismert a Čelovský csn., de megfelelő cs. hn.-et nem sikerült azonosítani, így vélhetően itt is szlk. eredetű csn.-ről van szó.

Írásváltozata: Cselovszki.

A germán és szláv szn.-adást a korai időktől kezdve sok közös vonás jellemezte, többek közt a szóösszetétellel keletkezett, ún. kéttagú szn.-ek, mint a mai m. utónevek közül pl. a n. eredetű Adal-bert, Bern-(h)árd, Hen-rik, Kon-rád, Raj-mund stb. A közös sajátosságok miatt a kéttagú névadás részletei a Kéttagú szláv személynevek szócikkben olvashatók, ebben a bejegyzésben csak a germán specifikumokat, hangsúlyokat részletezzük.

A bővebb források miatt a germán névadás a szlávnál jobban korszakolható. Ez a korszakolás talán (a vége feltétlenül) a szláv nevekre is alkalmazható. A legkorábbi réteget a pogány egytagú szn.-ek (pl. a.-sz. Hengist és Horsa) alkotják. Ezeket a népvándorlás korában szorítják ki a kéttagú szn.-ek, amelyek használatban voltak a nemzetségi korszak végéig, azaz a feudalizmus kialakulásáig. Ekkortól ismét az egytagú névadás tört előre, elsőnek a feudalizmus presztízsnevei révén (pl. királyok, lovagregények nevei), majd a keresztyén névadás uralkodóvá válásával (szentek és mártírok nevei).

A germánokra is jellemző volt, hogy a kéttagú szn.-eket az időszak végén familiáris használatban lerövidítették, jellemzően az első, hangsúlyos tagjukra (pl. germ. *Friþu-rikijaz ’béke + uralkodó, hatalmas’ > a. Frederick, n. Friedrich :> a. Fred, n. Fried), illetve (főként a n. területen) kicsinyítő képzővel továbbképezték (pl. n. Fried + -z > Fritz).

A germánoknál – a szlávokhoz képest– a kéttagú szn.-ek inkább kifejezték a családi és nemzetségi viszonyokat. Így a leszármazottak „örökölhették” a szülő nevének egyik tagját (akár egyet az apától, egyet az anyától is), az azonos tagok vagy alliteráló nevek kifejezhették az azonos nemzetségi csoporthoz (családhoz, nagycsaládhoz) való tartozást. Ezért a germán kéttagú szn. a szlávoknál „absztraktabbak” voltak, kevésbé lehet a két tag kapcsolatát egy közös jelentéssel felruházni, azaz szintagmaként, hiányos mondatként felfogni (pl. a germ. *Friþu-rikijaz -t mint ’*békés uralkodó’ vagy ’hatalmas béke’). — Az absztraktságot erősíti, hogy a szlávoktól eltérően a germán névtagok nem különböztek szófajok szerint:mind névszó (fn. vagy mn.) volt.

Specifikusan m. elterjedtségűnek tűnik, ugyanakkor m. etimológia nehezen alkotható hozzá. Párhuzamként felmerülhetnek a le. Regdas, Regdos, Regdosz, Regdus {1} családnevek. Ezek annyiban transzparensek, hogy egy Regd- alaptagot lehet bennük azonosítani, mert a végződések ismert le. kicsinyítő képzők, vö. Dług ’tkp. hosszú’ > Długas, Długos, Długosz {2}.

A le. Dług > Długoń ~ Długon {2} analógia alapján elképzelhető egy le. Regd- > Regdoń ~ Regdon alakulás. Ugyanakkor a m. Pata ~ Patony, Aba ~ Abony {FNESz} minta szerint a Redgony név m. alapon is kifejlődhetett, ha az alapnév a korai időkben ide is bekerült. — A Regdony egyébként létező m. csn., a Regdon alakváltozata. A m. szóvégi -n palatalizációja, illetve ennek visszahatása folytán az -n és -ny szóvégek a m.-ban nem adnak kontrasztot (egymás területi és időbeli változatai).

Ami a Regd- alapnevet illeti, az szembeötlően nem is le. (ha más nem is, *Rzegd- formában lenne várható), de más nyelven sem találni megfelelő forrást. Ha viszont -gd- < -dg- hangcserét feltételezünk, amelyre alapot ad a le. Redgos és Redgosz név, jó fogódzóhoz jutunk: a le. Rydgier névhez (a szl. /y/ nyíltabbá válásához a le.-ben vö. szlk. syr ’sajt’ ~ le. ser ’ua.’) {3}, amely egyértelműen a n. Rüttger < Rudiger (< ófn. hruod ’hírnév’ + ófn. gēr ’dárda’) szn. (majd csn.) {DuFam} átvételének tűnik.

Mivel a le. Regdoń ~ Regdon egy névbokor tagjaként rendszerbe illeszkedik, a m. Regdony ~ Regdon viszont izolált, így a a lehetséges m. etimológia dacára a nevet le. eredetűnek kell tartani. Ezt megerősíti a m. Regdan név, amely m. alapról nem képezhető, de az -an le. szn.-képző, vö. le. Drogi ’tkp. drága’ > Drogan {4}.

Vö. szlk. Lengvarský ['ʎeŋgvarski:] csn., amely a r. szlk. Lengvarty (ma Dlhé Stráže; m. Lengvárt) hn.-hez képzett lakosnév. A szlovákban a négy msh.-t tartalmazó csoportokból a -t- és a -d- rendszerint kiesik {SG:41}, így itt is.

Ez utóbbi miatt a m. Lengvári, Lengváry megfelelők nem önálló képzésnek vélhetők, hanem a szlk. név képzőcserés magyarosodásának, mert egyébként a magyarban az -i (-y) lakosnévképző előtt megmaradt volna a -t hang.

Vö. szlk. Snadík ['snaɟi:k] csn. Ez személynévképzői funkciójú -ík kicsinyítő képzős ragadványnév a szlk. r. snad ’könnyűség, egyszerűség, vminek könnyű/egyszerű volta’ fn.-ből, ill. snadiť ’(meg)könny(ebb)ít’ igéből. További lehetséges motivációt fed fel a szlk. snadný mn. r. ’agilis, serény, hamari’ jelentése {BSS:snad, snaďiť, snadní, snadnosť} {SSMN:snadiť}.

Vö. szlk. Štiasny ['ʃci̯asni], Šťastný ['ʃcasni:] csn., amely a szlk. šťastný ’boldog, szerencsés’ mn.-ből származik. A név elsősorban a jómódú vagyoni helyzetre, sikeres életvitelre utaló ragadványnév, de a megelégedett jellemre is utalhat {RMCsSz:Boldog, Szerencsés}.

Írásváltozata a Stiaszny. További változatai: Styaszni, Styaszny, Staszni, Staszny, amelyek csehek is lehetnek (vö. cs. šťastný); illetve a Csaszni, Csaszny, amely k.-szlk. (esetleg csn.) nyelvjárási alakokból származik (hasonlóhoz vö. szlk. šťuka ~ m. csuka).

1. Szláv csn., vö. szb.-hv. Jelen ['jêlen], cs. Jelen ['jelen], szlk. Jeleń ['jeʎeɲ], le. Jeleń ['jelẽɲ]. A csn.-ek mögött az azonos alakú ’szarvas’ jelentésű szl. közszó áll. Az állatokról vett ragadványnevek motivációja a pogány névadásból megőrződött totemisztikus, illetve (valamilyen tulajdonságra utaló) metaforikus vagy foglalkozásra utal {NV:44} {RMCsSz:Szarvas} {DuFam:Hirsch}.

NB. A k. szl. és a bg. eredetet a megfelelő közszó eltérő kezdete zárja ki, vö. or. олень [ɐ'lʲenʲ], nyj. ['olʲɪnʲ], ukr. олінь ['olʲinʲ], bg. елен [e'len]. A szóvég /ny/ > /n/ megkeményedése a magyarban fellépő másodlagos jelenség is lehet, így ez megengedi a szlk. vagy le. származást.

2. Lehet magyar eredetű képzőtlen apanév is a fentivel azonos szl. szn.-ből, vö. m. Jelenfi csn. {RMCsSz}.

Vö. szlk. Zelník ['zelɲi:k], le. Zielnik ['zʲelɲik] csn. Ennek eredete a ny.-szlk. nyj. zelník  {BSS:zelňík, zelník} szó, illetve le. megfelelője*. Az elsősorban számba vehető jelentés a ’kertész’, de a rokon értelmű szavak (pl. szlk. zelinár) jelentéskiterjedése alapján a nem szótárazott ’füvész, gyógynövénygyűjtő, -árus’ értelem sem zárható ki.

* A le. zielnik szó mai ’préselt növénygyűjtemény, faszcikulus; fűvészkönyv’ jelentései {SJP} nem vehetők számba a csn. motivációjaként. Vagy a lengyelben is megvolt régen a szlk. jelentés, vagy a le. csn. is szlk. eredetű.

Vö. szl. Novozámsky ['novoza:mski], cs. Novozámský ['novoza:mski:] csn.-ek. Ezek valamely 'új vár' értelmú szlk. Nový Zámok, cs. Nový Zámek, szlk. cs. Nové Zámky hn.-hez képzett lakosnevek. Ilyn hn. a szlk. Nové Zámky 'Érsekújvár' város, de lehet egy szűkebb körű épületnév (vö. szlk. Nový zámok, cs. Nový zámek) pl. ott szolgáló személy ragadványneveként. Magyar megfelelője: Újvári, Újváry {CsE} {RMCsSz}.

Bár a jelenkorban ezen hn.-ek mn.-i formája szlk. novozámocký, cs. novozámecký, de a szlk. podzámocký ~ podzámsky 'vár alatti' {SSJ} alakpár mutatja, hogy a novozámsky mn.-i forma is számba vehető. Hasonlóhoz vö. még szlk. Prešporok 'Pozsony' hn. > prešporský 'pozsonyi' mn.

A n. helyesírás okán a m.-ba n. közvetítéssel került, de a n.-ben szl., vö. cs. szlk. Šunda ['ʃunda] csn. Német csn.-ként ma Bajorországban és Hessenben (ill. annak é. határvidékén) fordul elő, de Ausztriából hiányzik. A szl. név a szl. –da kicsinyítő képzővel {MSzlkCsn:86} alakult abból az alapnévből, amely a szlk. Šuna, cs. Šůna csn.-ekben is fennmaradt. Ez utóbbi mögé szl. etimológiát nem sikerült találni, a n. Schönau > szlk. Šuňava (m. r. Sunyava, Szépfalu, Szlovákia) hn. alakulásának analógiájára azonban gondolhatunk arra, hogy a n. r. Schöne szn. (< n. schön 'szép, uras, fényes, világos, fehér, finom' mn.) {DuFam:Schön} átvételéről van szó.

Vö. szlk. Hamrak ['ɦamrak], Hamráček ['ɦamra:tʃek] (< *Hamrák ['ɦamra:k] + -ek) csn., cs. ritka Hamrák csn. Ennek vége a ny. szl. -ák (-ak) szn.-képző {MSzlkCsn:40}, az eleje pedig a szlk. hámre 'hámor, vaskohó', cs. hamry 'ua.' t. sz. fn. {SSJ:hámor} {ČMS:hamr}. A képző kétfajta használatából adódóan a névadás motivációja is kétféle lehet:

• foglalkozásnévi: hámorban dolgozó nagy termetű, idősebb, vagy rosszallva elmelegett személyt jelöl, vö. m. Hámor, Hámoros csn. {RMCsSz};
• lakosnévi: valamely gyakori szlk. Hámre vagy cs. Hamry utótagú helyre valót jelöl, esetleg olyan személyt, aki hámorokban gazdag(nak vélt) területről költözött a névadás helyére, vö. m. Hámori csn.

A m. hámor és a szlk. hámor (t. sz. hámre) a n. Hammer 'kalapács; pörölymű, hámor; zúzómű' {EWUng:hámor} {DuFam:Hammer} szó átvétele. Ez lett a neve az 1765-től Fazola Henrik által létrehozni kívánt vasmű ellátására a Szinva völgyébe hívott szlovák és részben német vasmunkások két telepének. Ez egyike volt a Bükk szlk. ipari településeinek, amely massák (szlk. maša 'vasolvasztó') vagy huták (szlk. huta 'vas-, üvegkohó') köré települtek, mint m. Újmassa ~ szlk. Nová Maša, m. Ómassa ~ szlk. Stará Maša, m. Óhuta ~ szlk. Stará Huta (ma m. Bükkszentlászló), m. Újhuta ~ szlk. Nová Huta (ma m. Bükkszentkereszt), m. Répáshuta ~ szlk. Répašská Huta.

1. Magyar képzőtlen apanév az azonos hangzású Csicsman szn.-ről. Ez török eredetű, vö. oszm. Şişman csn. szn. < şişman 'kövér, dagadt' mn. Mivel szn.-ből lett hn.-ként már a XIII. sz. végén előfordul (1272: Cziczman, ma m. Csicsmány, szlk. Čičmany), a forrásul szolgáló török nyelv a kun vagy a besenyő lehet. Az /s/ > /cs/ hangváltozás magyar fejlemény, és ez különíti el (a szlk. kivételével) a környék többi hasonló nevétől, vö. karaim Шишман /Sisman/ csn., bg. Шишма́н /Sisman/ szn., szb.-hv. Šišman szn. {FNESz:Csicsmány, Nagysismánd} Alakváltozatai: Csicsmány, Csicsmán csn.

2. Mivel a fent említett első adat szlk. területen (Trencsén vm., Zsolnai járás) fordult elő, és a Čičman ['tʃitʃman] csn. a szlk. névkincs része is, valamint az /s/ > /cs/ affrikálódás szlk. alapon is kialakulhatott, így lehet, hogy a képzőtlen apanévi csn. szlk. alapon is kifejlődhetett. {FNESz:uo.}, {DPnS}

Magyar csn., amely a r. m. köböl 'kút, forrás fabélése, fából készült káva; szemes termény mérésére szolgáló űrmérték, mérő (2–4 véka, pozsonyi ~ 62,5 l, pesti ~ 93,75 l); 1/4 akónyi folyadékmérték (10 pint, 16 icce, ~ 10,5–21,5 l, legtöbbször 13,43 l); ilyen űrtartalmú faedény' fn. -s mn.-képzős származéka {RMCsSz:Köböl}, {MNyTSz:Köböl} {MNL:köböl, akó}. A motiváció jogállási: '«köblös», azaz köböllel adózó földdel bíró jobbágy', vagy foglalkozásnévi: 'kádár, köbölt gyártó iparos' {RMCsSz:Köblös}. Változata: Kebles.