Onomastikion

Vö. szlk. Hamrak ['ɦamrak], Hamráček ['ɦamra:tʃek] (< *Hamrák ['ɦamra:k] + -ek) csn., cs. ritka Hamrák csn. Ennek vége a ny. szl. -ák (-ak) szn.-képző {MSzlkCsn:40}, az eleje pedig a szlk. hámre 'hámor, vaskohó', cs. hamry 'ua.' t. sz. fn. {SSJ:hámor} {ČMS:hamr}. A képző kétfajta használatából adódóan a névadás motivációja is kétféle lehet:

• foglalkozásnévi: hámorban dolgozó nagy termetű, idősebb, vagy rosszallva elmelegett személyt jelöl, vö. m. Hámor, Hámoros csn. {RMCsSz};
• lakosnévi: valamely gyakori szlk. Hámre vagy cs. Hamry utótagú helyre valót jelöl, esetleg olyan személyt, aki hámorokban gazdag(nak vélt) területről költözött a névadás helyére, vö. m. Hámori csn.

A m. hámor és a szlk. hámor (t. sz. hámre) a n. Hammer 'kalapács; pörölymű, hámor; zúzómű' {EWUng:hámor} {DuFam:Hammer} szó átvétele. Ez lett a neve az 1765-től Fazola Henrik által létrehozni kívánt vasmű ellátására a Szinva völgyébe hívott szlovák és részben német vasmunkások két telepének. Ez egyike volt a Bükk szlk. ipari településeinek, amely massák (szlk. maša 'vasolvasztó') vagy huták (szlk. huta 'vas-, üvegkohó') köré települtek, mint m. Újmassa ~ szlk. Nová Maša, m. Ómassa ~ szlk. Stará Maša, m. Óhuta ~ szlk. Stará Huta (ma m. Bükkszentlászló), m. Újhuta ~ szlk. Nová Huta (ma m. Bükkszentkereszt), m. Répáshuta ~ szlk. Répašská Huta.

1. Magyar képzőtlen apanév az azonos hangzású Csicsman szn.-ről. Ez török eredetű, vö. oszm. Şişman csn. szn. < şişman 'kövér, dagadt' mn. Mivel szn.-ből lett hn.-ként már a XIII. sz. végén előfordul (1272: Cziczman, ma m. Csicsmány, szlk. Čičmany), a forrásul szolgáló török nyelv a kun vagy a besenyő lehet. Az /s/ > /cs/ hangváltozás magyar fejlemény, és ez különíti el (a szlk. kivételével) a környék többi hasonló nevétől, vö. karaim Шишман /Sisman/ csn., bg. Шишма́н /Sisman/ szn., szb.-hv. Šišman szn. {FNESz:Csicsmány, Nagysismánd} Alakváltozatai: Csicsmány, Csicsmán csn.

2. Mivel a fent említett első adat szlk. területen (Trencsén vm., Zsolnai járás) fordult elő, és a Čičman ['tʃitʃman] csn. a szlk. névkincs része is, valamint az /s/ > /cs/ affrikálódás szlk. alapon is kialakulhatott, így lehet, hogy a képzőtlen apanévi csn. szlk. alapon is kifejlődhetett. {FNESz:uo.}, {DPnS}

Magyar csn., amely a r. m. köböl 'kút, forrás fabélése, fából készült káva; szemes termény mérésére szolgáló űrmérték, mérő (2–4 véka, pozsonyi ~ 62,5 l, pesti ~ 93,75 l); 1/4 akónyi folyadékmérték (10 pint, 16 icce, ~ 10,5–21,5 l, legtöbbször 13,43 l); ilyen űrtartalmú faedény' fn. -s mn.-képzős származéka {RMCsSz:Köböl}, {MNyTSz:Köböl} {MNL:köböl, akó}. A motiváció jogállási: '«köblös», azaz köböllel adózó földdel bíró jobbágy', vagy foglalkozásnévi: 'kádár, köbölt gyártó iparos' {RMCsSz:Köblös}. Változata: Kebles.

Magyar csn., amely a r. nyj. göböly ~ göböl ’hízómarha; ilyen állatokból álló csorda’ fn. -s mn.-képzős származéka {RMCsSz:Göböl}, {MNyTSz:Göböly}. A motiváció foglalkozásnévi: göbölypásztor vagy göbölyökkel kereskedő {RMCsSz:Göbölyös}, {MNyTSz:Göbölyös}. Az -s képző ilyen funkciójához vö. Gulyás, Kondás, Kecskés stb.

Változatai: Göblyös, Göbölös, Göbölyös.

1. Szláv, –skьjь (> cs. szlk. –ský, le. –ski, or. ukr. –ский, bg. –ски stb.) képzős lakosnév. A hn.-i alap vélhetően a bel. Шалушина /Salusina/ (or. Шалушино /Salusino/), le. Szałuszyno falu, amely ma Fehéroroszország é.-i részén található, nem messze a litván-lett hármashatártól, 1945 előtt pedig Lengyelország része volt. Ez utóbbi miatt a csn.-et a m.-ban (a viselője esetleges bel. etnikumától függetlenül) le. eredetűnek célszerű tartani. — NB. A hn. a k. szl. Шалуша /Salusa/ v. Шалуха /Saluha/ szn. (l. alább) sn. –ино /ino/ birtokos mn.-i képzővel alkotott származéka.

2. A k. szl. Шалушин /Szalusin/ szn.-hez apanévképzői funkciójú –ский toldalékkal alkotott csn. A Шалушин /Szalusin/ önmagában is csn. lett, és a ragadványnévként (szn.-ként) is használt or. r. nyj. шалуха /saluha/ ’vad, esztelen ember; fenegyerek; széltoló’ fn. birtokos (apa-, anyanévi) –ин /in/ toldalékos alakja. Az и /i/ mgh. előtti х /h/ > ш /s/ változáshoz, vö. or. ухо /uho/ ’fül’ ~ уши /usi/ ’fülek’. A шалуха /saluha/ fn. az or. шалый /salij/ ’eszeveszett, vad, esztelen; őrült’ mn. személyre utaló fn.-i –уха /uha/ képzős {MSzlkCsn:59} származéka.

Hasonlóhoz vö. or. си́вый /szivij/ ’deres’ :> сиву́ха /szivuha/ ’finomítatlan vodka’ {ESzRJ:[sivukha]}, tkp. ’deres, opálos színű <dolog>; deres hajú <személy>; stb.’ :> Сивушин /Szivusin/ csn.; ре́звый /rezvij/ ’fürge; eleven, csintalan’ > резву́ха /rezvuha/ ’eleven, pajkos kislány; «Szélvész kisasszony»’ > Резвушин /Rezvusin/ csn.

Vö. szlk. Mišurda ['miʃurda] csn., amely képzőtlen apanév a szlk. Michal 'Mihály' szn. (< héb. מִיכָאֵל /mîka'ēl/ 'ki olyan, mint az Isten?' szn.) szlk. Mišo rövidült becézőjének –ur(a) és –da {MSzlkCsn:83, 86} képzőbokros származékából. Ezen az alapnéven a képzők ilyen kombinációjából csn. csak szlk. területen adatolható, bár egyenként a származékok a szl. nyelvekben szerte előfordulnak, vö. szlk. cs. hv. Mišura, le. Miszura (Myszura), or. ukr. Мишура, szlk. cs. hv. Mišuda, le. Miszuda (Myszuda), or. ukr. Мишуда.

Vö. szb.-hv. Stojaković [sto'jâ:kovitɕ] csn. Ez a csn.-vé is vált szb.-hv. Stojak szn. –ović apanévképzős származéka. A Stojak szn. maga a Stoj név –ak [a:k] szn.-képzős továbbképzése. A Stoj az ilyen kezdetű kéttagú szn.-ek (pl. Stojimir, Stojislav) rövidülése.

Vö. szlk. Karkalík ['karkaʎ i:k] csn., amelynek az etimológiája nem tiszta.

1. Az -ík kicsinyítő képzőn {MSzlkCsn:38} kívül -al (-aľ) cselekvőnévképzőt {MSzlkCsn:79} is feltételezve, valamint lengyel mintára a szótagképző /r/ > /ar/ hangváltozást megengedve a szlk. kŕkať ’kuruttyol, károg’ vagy a cs. krkat (szlk. grgať) ’böfög; kotyog, korog <fajdkakas>’ igékből indulhatnánk ki.

2. A le. kark ’nyak(szirt), tarkó’ főnévből való kiindulás még aggályosabb. A név Zólyom vm.-ben, tehát k.-szlk. nyelvjárásterületen elterjedt. Itt megmarad a szótagképző /r/ (vö. szlk. cs. krk ’nyak’), s ha ennek feloldódása hangutánzó tövekben megtörténhet, nem motivált névszavakban semmi esetre sem. Továbbá -al ellátottságképzővel alkotott csn. erről a fn.-i alapról nem mutatható ki, de az analóg cs.-szlk. Krkal ~ szlk. Krkaľ sem adatolható. Így ehhez az etimológiához azt kellene feltételezni, hogy az alkalomszerűen kialakult le. *Karkal(ik) szn. v. csn. képviselője Zólyom vm.-be költözött, és a név az egyéb területekről kihalt (ha egyáltalán máshol képviselve volt).

3. Az or. ukr. moldáv Каркалык /karkalik/ török eredetű (vö. oszm. karga ’varjú, holló’ + -lık helynév- és absztraktívumképző ill. kazah қарғу [qarʁʊw] ’ugrik’ + -лық [lɯq] cselekvőnévképző) név, de Besszarábiától keletre tapasztalható izoláltsága nem magyarázza meg a m. és szlk. csn.-i előfordulásait.

Vö. cs. szlk. le. n. Klement csn., a konkrét nyelv csak egyedi családvizsgálattal állapítható meg. Ezek képzőtlen apanevek a hasonlóan hangzó egyházi szn.-ről, amely a lat. Clēmēns ’szelíd, kíméletes; csendes, nyugodt’ szn. {DuFam:Clemens}, illetve ennek Clēmentīnus ’Clemenshez tartozó’ alakú változatának a honosodása. A szn. magyar változata a szinté csn.-et adó a Kelemen {CsE} {RmCsSz}.

Vö. ro. Ardelean [arde'le̯an] nyj. [ardʲe'ʎan], Ardeleanu csn., amely a ro. r. Ardeal ’Erdély’ hn.-ből ro. -ean(u) képzővel alkotott lakosnév {ÁMNtSz:233} {DER:ardelean}, ilyenformán a m. Erdélyi csn. megfelelője {CsE:Erdélyi} {RMCsSz:Erdélyi}.

Vö. le. Muszyński [mu'ʃɨnskʲi], szlk. Mušinský ['muʃinski:], ukr. Мушинський /musinszkij/ csn. Ezek egy le. Muszyna, szlk. Mušina, ukr. Мушина hn.-hez képzett lakosnevek. Ilyen helynevek a mai lengyel és ukrán területen találhatók. A névadó vélhetően a le.-szlk. határ le. oldalán található Muszyna város volt. A le.-szlk.-ruszin nyelvi határon fekvő település nevéből mindhárom nyelven képződhetett ez a magyarországi szlovákok közt is előforduló lakosnév: csak egyedi családvizsgálattal dönthető el, hogy az adott esetben melyik a konkrét névadó nyelv. Írásváltozata: Musinszki.

Magyar lakosnév a Zsolna (szlk. Žilina, n. Sillein) hn.-ről. Írásváltozatai: Zsolnai, Solnai, Solnay. Szlovák megfelelője a Žilinský ['ʒilinski:], amelyből a m. Zsilinszki, Zsilinszky csn. is lett. Magyarországi szlovák névként a névmagyarosításon és a házasságon kívül elképzelhető, hogy zsolnai származású szlovák magyar többségi környezetben kapott nevet.

Vö. szlk. Hrivnák ['ɦrivna:k] csn., amelymetaforikus ragadványnév a szlk. hrivnák ’örvös galamb, Columba palumbus’ szóból. A m. Galamb csn. alapját képző szn.-et ’kedves, szelíd’ értelmű belső tulajdonságnévnek vélik {CsE:Galamb}. A szlk. név azonban a sörényszerű nyaktáji foltra utal, vö. szlk. hriva ’sörény’, hrivnatý ’sörényes, dús sörényű’, így ebben az esetben külső, hajviseleti hasonlóság is lehet a motiváció. Szinonim név: szlk. Hrivnáč, cs. Hřivnáč.

1. Magyar foglalkozásnév a m. szabó ’ruhakészítő’ fn.-ből. A korai (XIV–XV. sz.-i) csn.-ek esetén egy másik jelentésű foglalkozás-, ill. jogállási név, avagy ugyanilyen szn-re visszamenő képzőtlen apanév is számba vehető: ’adót, bírságot, törvényt, vámot stb. ki-, megszabó’. {CsE} {RMCsSz}

2. A szlk. nyj. r. sabov [sabou̯] ’szabó’ fn.-ből önállóan is keletkezhetett szlk. Sabov csn. {DPnS}, amely m. környezetben Szabó írásmóddal rögzülhetett. Hasonlóhoz vö. Szabovik csn. Magyarországi szlovák környezetben ezen kívül névmagyarosításból és házasság révénis megjelenhetett.

Vö. szlk. Tökeszky, Tőkészky, Tőkéská csn.-ek {DPnS}, a m. Tőkéczky ezekből alakulhatott /sz/ > /c/ affrikálódással. A név a szlk.-m. kontaktusjelenségek szép példája: a végződés a szlk. -ský lakosnévképző, az alaptagban ugyanakkor a szlk.-ban ismeretlen m. /ő/ hang található.

Ezzel összhangban a szóban forgó szlk. csn.-ek Kassa (szlk. Kosice) környékén találhatók {DPnS}, ahol a szlk. és m. etnikum mozaikosan élt egymás mellett.

A fentiek alapján a névadó település Alsó- vagy Felsőtőkés (szlk. Nižný / Vyšný Klátov, r. N. / V. Tejkeš) lehet, ahol az 1890. évi népszámlálás adatai szerint az 501, ill. 488 lakosból 498, ill. 464 szlovák volt {Hnt1892:8}. Az ezekből képzett szlk. *Tikešský (vö. 1773: Nizny Tikeſſ, {NOSR:Nižný Klátov}), ill. *Tejkešský lakosnevekben – lakóhelyváltás után – a szlk. nyelvet ismerő m. környezet állíthatta vissza az /ő/ és /é/ mgh.-kat.

A m. Tőkéczky csn. írás-és alakváltozatai: Tőkéczki, Tőkészki, Tőkészky.

Vö. or. Виднянский /Vidnyanszkij/, ukr. Виднянський /Vidnyanszkij/, szlk. Vidňanský csn.

1. Lakosnév olyan helynevek egyike után,mint az or. Видное /Vidnoje/, ukr. Видне /Vidne/.

2. Az orosz források felvetik, hogy egy Виднян /Vidnyan/ szn. birtokos apanévi értelmű -ский /-szkij/ képzős származékáról van szó. Ez esetben a szn. a -ян /-jan/ személynévképzővel alakult az alábbi etimológiák egyikével:

a) Társadalmi helyzetre, ill. külalakra utaló ragadványnév az or. ви́дный /vidnij/, ukr. ви́дний /vidnij/ átv. ’jelentős, jelentékeny, kiváló, tekintélyes; mutatós, jó alakú, szép szál’ mn.-ből.

b) Az ukr. відник /vidnyik/ ’vizesdézsa’ szóból származó ’kádár’, ’vízhordó’ értelmű foglalkozásnév. Ez esetben -ик > -ян képzőcsere történt.

c) Az ukr. видниха /vidniha/ ’vidra’ fn.-ből eredő ’vidravadász’ foglalkozásra, vagy jellemző ’vidraprém öltözet’-re utaló ragadványnév.

Német csn., vélhetően a n. Harrack csn. alakváltozata. Az irodalom szerint az -ack ~-ach váltakozást mutató n. csn.-ek a szl. -ak (-ák) képzős nevek honosodásai {DuFam:Radach, Radack}. Ehhez vö. cs.-szlk. Harák, le. Harak csn. A képző előtt valószínűleg a n. Harr(e) szn. (utóbb csn.) áll, amely a germ. harjaz ’had, sereg’ tagot tartalmazó kéttagú szn.-ek (mint n. Herbert, Herman) önállósult alnémet becézője {DuFam:Harr(e)}.

A Lehoczki alakváltozatásal együtt a szlk. Lehotský ['leɦotski:] csn. magyaros formája, amely a gyakori szlk. Lehota hn.-ek egyikéből képzett lakosnév. A szlk. lehota (cs. lhota) szó ebben az értelemben szabott időre adott adómentességet jelöl {SSMN:lehota}. Szlovákul ezt a nevet kapták sokszor az új földek birtokba vételével, rendszerint erdőirtással létrejött soltészjogú falvak, amelyek lakói 16 évre mentesültek az adó alól. Ilyen falvakat jelölnek a szlk. Poruba hn.-eknek is, és ennek értelmi megfelelői, a n. Hau, és a m. Vágás(a).

Más jogú kiváltságra utal a m. Szabadi, de a településnév-rendezés során a szlk. Lehota hn.-ek magyarosítására használták. Változata a -szabadja hn.

A Lehota hn.-ből jön magyar képzéssel a Lehotai és a Lehotay. A Poruba hn.-ből a szlk. Porubský csn.-en keresztül a Porubszki és a Porubszky. A Szabadi hn-ből a Szabadi, Szabady csn.

Vö. n. (bajor-osztrák) Madl ['ma:dl̩] csn. Lehetséges etimológiái:

a) Képzőtlen lakosnév a bajor Madl településnevekből. {DuFam:Madler}

b) A településen belüli lakóhelyre utaló ragadványnév a gyakori n. Madel, Mädle stb. dűlőnevekből, amely a kfn. māt ’kaszálórét’ fn. kicsinyítő képzős származéka. {DuFam:Madler}

c) A n. Mädchen csn. létezéséből kiindulva lehet, hogy ahhoz hasonlóan a Magd ’hajadon; cselédlány’ szó kicsinyítő képzős alakjáról van szó. Így ez anyanév lenne ’cselédlány gyermeke’, vagy ’leányanya gyermeke’ jelentésben. Az a > ä umlaut elmaradásához vö. Zapfl csn. a Zäpfel csn. mellett {DuFam}.

Vö. cs. Vepřík ['vepr̝i:k] csn.; a jelenkorban nem kimutatható, de a múltban elképzelhető a szlk. Veprík ['vepri:k] és a le. Wieprzyk ['vʲeprɨk] csn. is. Ezek a cs. vepř ’sertés, disznó; ártány, herélt kandisznó’ {ČMS}, szlk. nyj. r. vepor ’ua.’ {SSJ} {SSMN}, le. wieprz ’ártány; átv. kövér vagy nem illedelmes viselkedésű ember’ {SJP} fn.-ek -ík (-ik ~ -yk) kicsinyítő-személynévképzős származékai.

A magyar szakirodalom a hasonló m. Disznó csn.-nek foglalkozásnévi jelentést tulajdonít ’disznópásztor’ értelemben {RMCsSz:Disznó}, amely a szl. nevek esetén lehet ’herélő’  is. Nem kizárt ugyanakkor más motiváció sem, pl. a metaforikus [’disznóra emlékeztető viselkedésű (nem illedelmes stb.), kinézetű [kövér stb.]’). Mivel a szó régen ’vadkan’ jelentésű is volt {SEJP:wieprz}, totemisztikus névadás sem zárható ki, vö. n. Eber szn. (majd csn.) {DuFam}

Vö. szlk. Tekvička ['cekvitʃka] csn. {1}, amely a szlk. tekvica ['cekvitsa] ’tök’ szó -ka kicsinyítő képzős származéka. A termesztett növények neve rendszerint foglalkozásnévi értelmű: termesztőt vagy kereskedőt jelöl {RMCsSz:Árpa}. Alakváltozata a Tekvicska, amely a magyarosodás során gyakran bekövetkező depalatalizálódást (keményedést) mutatja, vö. hasonlóhoz Budinszky.

Szláv lakosnév magyarosodott formája. A névadó település a Morvaország valachiai részének déli szegélyén fekvő Vizovice városka (n. Wisowitz). A lakosnév alapjául szolgáló mn.-hez vö. Vizovické vrchy ’Vizovicei-hegység’. A magyarnak átadó nyelv kérdéses, a jelen forrásokban az or. Визовицкий /Vizovickij/ csn.-et lehet adatolni.

Magyar lakosnév valamely Rudna (Gömör, Torontál, Túróc vm.) vagy Rudnó (Bars, Nyitra vm.) hn.-ről {RMCsSz:Rudnai}, a Divék nembéli Rudnay cs. esetén Divékrudnó (r. Nyitrarudnó, Rudnó; szlk. Nitrianske Rudno) településről. Alakváltozata: Rudnai. Szlovák megfelelője: Rudňanský, amelyből lett a m. Rudnyánszky csn.

A csn. nyilvánvalóan szlk., normalizált írásmódja Sapuček. Vélhetően ragadványnév a szlk. sapuť ’<űrmérték> pozsonyi mérő, két véka, 50–60 l; ilyen méretű fa- vagy vesszőedény, szapu’ fn. {BSS} szlk. -ček kicsinyítő képzős {MSzlkCsn:42} származékából.

A szlk. vagy cs. Černoch ['tʃernox] csn. magyarosodott írásmódja. Ez külső tulajdonságnév, vö. cs.-szlk. černoch ’néger, szerecsen; átv. fekete, sötét (hajú, szemű, bőrű) ember’ {SSJ}, ilyen módon a m. Fekete csn. megfelelője. Rokon eredetű és motivációjú csn.-ek: cs. Černý ~ szlk. Čierny, cs.-szlk. Černík, cs. Černouš ~ szlk. Černuš csn.; ez utóbbiakhoz vö. m. Csernus csn.